Kiscsikó, az örökmozgó, nem oly régen képes rá/érdekli/, hogy mesét hallgasson. Hatalmas szemekkel, ámultan figyeli a Nagyi száját, hogyan mozog, mit mond, issza minden szavát, mert a huszadik mesélés után már MUSZÁJ neki is elmesélni a mesét. Nanááhogy Zsebiül!
Ül a Mama ölében, figyel, és mondja ő is.
Ma este Bogyó, a csigafiú, és Babóca, a hétpettyes katicalány cseresznyés történetét hallgatta. Mire hetedszerre meséltem, már az egész család ott ült körülöttünk a szobában, mesét hallgatva, Zsebit figyelve...
Nincsen szó, amivel elmesélhetném, ahogyan visszaadta/mesélte nekünk a történetet...
Sírtunk és nevettünk mindannyian, annyira tündérbogyóéééédes volt...
Igazi... IGAZI KÉTÉVES gyerekecskénk van!
Boldog, kiegyensúlyozott, békés (ha minden úgy történik, ahogy Ő akarja!) kis manóka.
Isten áldása legyen rajtatok!
VálaszTörlésMILLIÓ PUSZI ÉS ÖLELÉS
Rajtatok is Kincsem! Rajtatok is!
Törléssok örömöt boldogságot a kétéveseknek (és a csatolmányainak):)))
VálaszTörlésŐrizze meg ezeket! (Na jó, tudjon arról, nem mindig van úgy, ahogy mi akarjuk. Csak tanulja meg ezt is kezelni.)
VálaszTörlésMegtanulja. Majd. Ha eljön az ideje. :o))
TörlésJól látom, h. nem látok pelust?
VálaszTörlésTényleg, itt a köszöntésekről jut eszembe: mit szólt a paci-tortához? .
Ottan van az még, Kati néni. :o)
TörlésMár szól, hogy ... "moszt kakijni fodok". :o))))))))
Paci tortában nagyon klasszul lehetett tapicskolni. Úgyhogy örülés volt. Nagyon. :o)))