Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2015. december 31., csütörtök

Boldog Újesztendőt!



Ami mögöttünk van, ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot, bosszúságot félre!
Búcsúztassuk méltón az öreg Óévet,
s bizakodva várunk Újesztendő, Téged.
Hozz az embereknek boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe öröm tiszta fényét.
Hitünk sose fogyjon, szívünk ne csüggedjen!
Asztalunkon étel, ital mindig legyen!
Pénzt adj a szegénynek, erőt a csüggedőnek,
Reményt nyújts, ha néha nehéz napok jönnek!
Feledjük a rosszat, őrizzük a szépet!
Kívánjunk egymásnak BOLDOG ÚJ ÉVET!

B.Ú.É.K!










2015. december 22., kedd

A ZsebiMaszat-falvi romtemplom hiteles története :o)))))





Egyes leírások már az 1500-as évek elején említést tesznek róla.  A ZsebiMaszat család birtokán, gyönyörű környezetben, az erdő közepén épült.
Szerzetesek hajléka volt, sokszor szolgált az üldözöttek menedékéül az évszázadok folyamán. 
A II. Világháborúban súlyos harcok folytak körülötte, abban az időben kórházként is működött.
Sok ember életét mentették meg pusztán azzal, hogy megbújhattak a falai között.
A harcok elmúltával pár évig még lakta, rendben tartotta egy csoport szerzetes.
Aztán magára maradt. Erdei vadak, madarak hajlékául szolgált, nem volt igazi gazdája.
2015 karácsonya előtt találtak rá a család késői leszármazottai.
Kemény tél volt, mikor először meglátogatták. Az ablakokon, ajtókon keresztülsüvített a metsző, téli szél, kavarva a havat, magas hóbuckákat építve a fenyők tövében.
A legifjabb nemzedék sikongva vette birtokba az udvart, az épületet. Hóembert építettek, hógolyó-csatákat vívtak. Elhatározták, hogy télire etetőt építenek madárnak, vadnak, tavasszal pedig felújítják az épületet.
S mire eljön a tavasz, kitalálják azt is, hogyan, miként lehetne ismét használni ezt a romjaiban is csodaszép templomot… :o)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) 










































































2015. december 12., szombat

Nanyó mesél



"TESTVÉREK

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két testvér. Az egyik egy kicsit nagyobb volt, a másik egy picit kisebb. A nagyobbiknak Zsebi volt a neve, a kisebbiket Kismaszatnak hívták.
Történt egyszer, hogy a Zsebi beteg lett. Lázas volt, köhögött, néha még a feje is fájt mindenhol.
Anya főzött neki kapucnis teát, simikézte, játszott vele, jobbnál jobb falatokkal kínálta, Apa melléfeküdt, mesélt neki, ő is próbálta jobb kedvre deríteni.  De Zsebi csak feküdt az ágyon csendesen.
Kismaszat is ott ugrált körülötte, piszkálgatta, bohóckodott, nem értette, miért fekszik annyit a testvérkéje.  Még olyan picike volt, hogy nem tudta mi az, hogy betegség.
Már este volt, amikor hazajött a Mama. Odaült az ágyra, megsimogatta, megpuszilgatta Zsebit, aztán hátára vette Kismaszatot, és elkezdett gólya viszi a fiát játszani vele, le-föl a lakásban. Kismaszatnak nagyon tetszett a játék, méééd nanyóóóó, méééééd! sikongatotthangosan kacagott. Amikor a Mama elfáradt, Anya következett, és Kismaszat tovább kacagott, annyira szerette ezt a játékot.
Zsebi pedig érdeklődve figyelte őket, mosolygott, és kis időre elfelejtkezett arról, hogy nem érzi jól magát.
Aztán szépen, csendben elaludt, és alvás közben gyógyulni kezdett.


Így esett, hogy a pici testvérmanónak sikerült jobb kedvre deríteni a bátyját."









Tavaly kezdtük, remélem hagyományt teremtettünk. Legalább családon belül...

Az adventi naptár zsebecskéiben minden reggel egy kis mese, vagy vers, és valami apróság kerül. Idén leginkább mandarin, de volt már apró csoki, ezmegaz. És volt úgy is, hogy csak a mesét vették ki.
A más ottmaradt (és a Télapó segítője olyankor nagyon boldog volt).


                                          


A Télapó segítője írja a meséket, időnként színesítve a sort egy-egy verssel, máshonnan átvett, kicsit aprónépre szabott mesével.


Miközben pedig telnek a zsebecskék, gőzerővel haladunk előre a mindenféle előkészületekkel...

Manócsapat kuytul... formáz... süt.... leves-tésztát készít.. s egyszer csak, itt is lesz a KARÁCSONY!











Ugye milyen izgalmas?



2015. december 9., szerda

Borókámnál



Meglepetés volt, hogy megyek, nem tudott róla.

Oly ritkán tudunk találkozni, már az is ajándék mindkettőnknek, ha mégis sikerül.

De decemberben biztosan! Ha az ég a földdel összefut, akkor is! 


Drága Borókám! Még egyszer, itt is, Isten éltessen még nagyon sokáig!









Nagymamák 






Nem hízeleg... nagyon :) :)









Ábris herceg megérkezett 












A mézes mindenkinek ízlik





















2015. december 7., hétfő

Blog-ajánlók



Olyan régen jártam már a blogok világában, nem tudok mostanában odafigyelve, elmélyülten olvasni.
Lótok-futok, ide kukkantok, oda is benézek, el is olvasom, de nem úgy... a beszélgetés sokszor elmarad.

 A Sors ajándéka nekem ez a mai nap, itthon vagyok. Ott lehettem Zsebi ovijában a szokásos reggeli, adventi együtt-éneklésen,  Előkészíthettem a következő adag mézest (nem éjjel :o) ), unokázhattam, CSAK UNOKÁZHATTAM (!), és pici idő jutott a blogokra is.

Micsoda kincses gondolatokat kaptam ma ajándékba!

Nézzétek csak!


"... befőttként adagolnám grillcsirke és rizs mellé minden Karácsonyra fújónak azokat az aprócska ádventi pillanatokat és érzéseket, amelyek miatt jó élni, amelyeknek lehet örülni és hálát adni azért, hogy vannak hetekig tartó csodák, ünnepek..." (SUPERWOMANATWORK)



"... A meghívás arra szól, hogy elinduljunk és menjünk az úton, függetlenül attól, ki milyen gyorsan hagy le maga mögött minket.
A meghívás arra szól, hogy ragyogjunk, rendületlen ragyogással. Nem visszahúzódva, ha valakin erősebben szikrázik a csillámpor, nem előretörve, ha nincs nálunk különb éppen, közel s távol, senki.
Mint csillagok az égen, pontosan, szépen, nappal is, éjjel is - de nem elfelejteni:
fényük csak akkor látszik majd, ha leszáll az éj, s teljes sötétségbe borul odakint a világ....
" (MÁRTA SZÖSSZENETEI)


"... Úgy születünk, hogy nem tudjuk mi miatt kell aggódni és minek örülni. 
A legjobb az lenne, ha később megértenénk, hogy igazából nem érdemes semmitől sem félni..." (ÉVA BLOGJA)


Gyönyörködtem Katici fotóiban, együtt emlékezhettem vele Stalira...
"... A Virág cuki mellett elhaladva Stalika jut eszembe, Vele ott beszélgettünk az egyetlen találkozásunk alkalmával. Drága Stalika :(("


Ötletet meríthettem Levendulalánytól az egyik ajándékomhoz... :o)))

Szeretettől túlcsorduló szívvel néztem/hallgattam újra és újra Bogi videóját Katalinnál...

És végül, de perszehogy Vele kellett volna kezdenem a felsorolást: egyszerűen csak gyönyörködtem (szintén sokszorsokszor végignézve!) Borókámnál egy pici Mikulásban, a családjukban, Boró és Annasó alkotta gyönyörű adventi hangulatban.

Nekem ez volt ma a kompót. :o)))

Még ha nem is tartozom a Karácsonyra fújók közé... :o))))



2015. december 6., vasárnap

Adventi koszorú mézeskalácsból






Annyi szépséget láttam a neten, miután elhatároztam, hogy elkészítem, hogy majdnem elment a bátorságom szabadságra. De, csak majdnem...  J

Végül Limara* ötlete/receptje lett a befutó.

Kivételesen szó szerint követtem a receptben leírtakat, csak a díszítés lett kissé egyéni (mer én eléggé béna vagyok írókázásban, gyakorolnom kell még ezt a mesterséget)... amolyan "natimamás"...

Íme a folyamat képekben:






















Eltettem pihenni egy napra, a szoba egyik sarkába :)



Aztán tervezgettem, rajzolgattam...



... alakult lassan fejben, papíron...



















Ágnesem itt kapcsolódott be az alkotás folyamatába










Ebédnél advent második vasárnapján


A mű :)


Készült mézeskalács is, csak úgy... szeretetből... 



Társasozás vacsora előtt


... és végül az én szépem. Hiszitek, vagy sem, most olyan kedvem van még vagy ... sokatsokat készíteni! :)




És az IGAZI készülődés még csak most kezdődik! Holnaptól készülnek itthon, Zsebivel, Kismaszattal közösen munkálkodva a karácsonyfára/ajándékba szánt mézesek, habcsókok, habkarikák, szaloncukrok... közeleg Luca napja. :)

Ja, és közben kicsit születésnapozunk is. 
De... pssszt! Nehogy elszóljátok magatokat! Ez titok! :)





*Jó szívvel ajánlom ezt a receptet kipróbálásra (ha még nem ismeritek). Könnyű vele dolgozni, nem ragad, finom. De az adag hatalmas, arra figyeljetek. Nekem kitelt belőle a két adventi koszorú, és hat tepsi mézeskalács. Ha nem tudjátok egyszerre földolgozni az sem baj, két-három napig eláll a hűtőben.