Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2012. november 29., csütörtök

Születésnapi képriport



Meséljenek a képek...


Terített asztal várja a vendégeket. Az első érdeklődő már megérkezett... :o))


Az "asztalterítő" egy kis részlete




Nyammmm!


A répa fogyott el a leghamarabb. És nem a lovak, kecskék ették meg.


A burekas melegen érkezett



Ugrálósdi, hogy legyen hely a kajának



Érkezik az aprónép


Egy perc unalom nem volt


Testvérek


Ennél jobb móka nincs is


Érkeznek a kecskék is... :o))))


Maya túláradó szeretetét nem minden állat értékelte. Ez a cicus igen...


Lovagolni jóóóó!


Az ünnepelt


Kezdődik az ajándékozás


A hölgyek már ilyesmit is kapnak



Van, aki saját festményt hozott. (Megjegyzem, tavaly, az egyik fiú, saját sütésű fahéjas csigát adott ajándékba.)





Szülinapi torta



Ízlik



Mert egy hölgynek virág is dukál


Mit lehetne elcsórni?



Gombászat is belefért a programba


Kezdünk fáradni


Deazééé egy kis lovaglás még belefér... :o))))







2012. november 27., kedd

Egy szatyor szeretet



Erről eszembe jutott egy történet a múltból...





Az Édesanya egyedül nevelte két lányát és a fiát. Szegények voltak nagyon.
Abban az időben ez nem volt ismeretlen más családoknál sem. 

Anya  sokat dolgozott, s míg ő odavolt, a legnagyobb lány vigyázta a két kicsit. A pici lakásban, ahol laktak mégsem a sírás volt az úr.

Aztán egyszer csak megtörtént a baj: az Anyát két hónapon belül kétszer műtötték, hosszú-hosszú ideig betegállományban volt. Lassan már enniük sem volt mit... pedig az Anya szinte már nem is vett táplálékot magához.

Egy nap kopogtak az ajtón. A legidősebb lány osztálytársai álltak ott, szégyenlősen, zavartan toporogva, majd szó nélkül egy hatalmas szatyornyi élelmiszert nyomtak az Anya kezébe, és ugyanilyen szótlanul távoztak.
Lisztet, olajat, sót, cukrot és még sok minden mást, amiből ebédeket lehetett főzni.

 Az Anya döbbenten állt, és ... hát igen, ő is nagyon zavarban volt. Nem tudta mire vélni, hova tenni a történteket. 
A lányának elmondta, kik voltak azok, akik a szatyor élelmiszert hozták. 

A nagylány másnap mindenkihez odament az osztályban, gyerekhez, osztályfőnökhöz, szerette volna megköszönni az életmentő ajándékot. Tagadták, hogy bármit tudnának az ügyről.

Sosem derült ki, hogy ki szervezte, gyűjtötte össze a pénzt, ki vásárolt be.

A nagylány ma már felnőtt, gyermekei vannak. 

Mindig ad ennivalót az éhezőnek, ruhát a nála szegényebbeknek, játékot a kisgyermekeknek...









*Borókámnak mérhetetlen szeretettel

2012. november 25., vasárnap

2012. november 23., péntek

Csupa csoki torta



Nézegetem a neten a csoki torta recepteket. Az egyiknél elhűlve olvasom (hangosan) a hozzávalóknál, hogy fél kiló étcsoki kell, csak a krémbe.
Papus értetlenkedve néz rám:
- Akkor az nem is olyan nagy torta!  :o)))))


2012. november 22., csütörtök

A szín





Gyönyörűűű színe lett a szilvalekváromnak! 
(Bár a fotó elég gyatra, nem adja vissza teljesen a valódi színt! Egggéészen sötét... lila... szóval olyan IGAZI szilvalekvár színe van, nnnna!)

Nagggyon szeretnék egy ilyen színű pulóvert/blúzt! 

Ha láttok ilyet valahol, extra bálna méretben, szóljatok. :o)

2012. november 21., szerda

Elmúlt napok



A héten ma dolgoztam először, de úgy érzem, mintha kőbányában tettem volna.

Hétfőn Gergővel az okmányirodában indítottuk a napot, teljes sikerrel vettük az akadályt. Vannak okmányai a fiúnak. Elintézte azt is, hogy a  végleges személyit átvehessem: előre aláírt egy meghatalmazást az átvételhez.

Délután volt nagybátyám temetése a Dunán. Különleges... szép... megható szertartás búcsúztatta.





















A temetés után persze volt melengető együtt-emlékezés. Finom étellel-itallal, sok-sok mosollyal, könnyel...


A tegnapi nap... Háááát... Nem is tudom! Reggel kocsi-vizsgáztatás, majd banki-ügyletek.

Közben jött a hír, hogy az unokahúgomnál megindult a szülés hajnali négy körül. Aztán 11 óra lett, eljött a 12 is, de még mindig nem született meg a baba. Hosszúnak tűnt a vajúdás ideje. Bendegúznál hamarabb ment, pedig ő első baba volt. Nnna, de aztán végre szerencsésen megszületett a legifjabb családtagunk. :o)))

Mondtam Papusnak, hogy feszültségoldásnak látogassuk meg a Zsebgyereket meg a szüleit. 
Huncut, tündérmanó az a kiscsikó! Úúúgydeúúúgy lehet már vele játszani! :o))) Hangosan kacagja a hangutánzó szavakat, nagyon tetszik neki, bármit csinálunk/éneklünk. Lehet vele bujócskázni, versenyt mászni. A telefonért, távirányítóért képes fölkapaszkodni az ágyra (némi anyai segítséggel). :o)))

Még náluk voltunk, amikor kiderült, hogy Gergő megint nem feküdt be a kórházba.  Szomorúan, hallgatagon jöttünk haza Papussal, tudtam, hogy jelentkezni fog az este folyamán. 
Negyed tíz körül kopogtatott az ajtón. 
- Nem feküdhetek be, míg a végére nem járok ennek a tüdő-dolognak. - mondta.

Rosszul volt, időnként levegő után kapkodott, lázasnak érezte magát, ráadásul dolgozott benne mindenfajta elvonási tünet is.
Kihívtam az ügyeletet, ők pedig a mentőt. Bevitték a tüdő-klinikára. Remélem nincs nagy baj, hamarosan rendbe jön annyira, hogy átmehessen rehabra!
De itt legalább már értő kezekben van.

Így indultam neki a mai (nekem) első munkanapnak a héten. Ez sem volt zökkenőmentes...

Jó lenne egy IGAZIJÓT aludni!

De az mostanában nem megy nekem valami jól. 

Még nyugalmasabb napok után sem.










2012. november 20., kedd

Megérkezett*





Ma délután, 13 óra körül (a pontos időt még nemtom) megérkezett D. Zsombor Balázs.


Súlya 3 kiló 66 deka, hossza 51 centi.

Nagyra nőj kis emberpalánta!


Jó egészséget babának, mamának apának tesónak! :o)))






*Amint lesz fotó, megmutatom.




2012. november 17., szombat

Ősz



Gyönyörűséges idő volt ma amerre jártunk. Mintha időjárás-felelősünk kárpótolni akart volna a hétköznapok reggeli szürkeségeiért.


Ebben a bejegyzésben meséljenek helyettem a képek.

Rengeteg fotó jön. Én szóltam!


















































Deazééé nem csak fotóztam, dolgoztam is kicsit a kertben. :o))

Azután hazafelé Zsebiztünk... csak picit.