Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2013. február 28., csütörtök

Egy újabb lépés












Már kicsomagolva a gép, működik is (pedig voltak félelmeim , olyan rettentőennagyon poros volt még így is!), de még mindig nincs itt az ideje a blogírásnak.

Hálószoba áttelepítve az ebédlőbe, bútorok újratervezve átpakolva, szobánk kifestve (bár csak az alapmunkák lettek rajta elkészítve, és egyszer legurítva fehérrel, mert a villanyvésés későbbre tolódott... pénzhiány miatt).
Most takarítok ezerrel. Amit lehet.


Még hármat alszunk, és...   :o)))))))))

























2013. február 18., hétfő

Fáradunk




Határozottan érzem, hogy fáradunk. 
Mindannyian. 
Ilyenkor kell egy Zsebi, aki átlendít... visz minket tovább... erőt ad... mosolyt varázsol a lelkünkbe.


Mint a kisvakond... gatyásan. :o))))




2013. február 17., vasárnap

Tizenhét hónapos





Aprónépünk mostanra már szinte kizárólag lépegetve közlekedik. Óvatosan, kezét széttárva, időnként földre huppanva, de megy  rendületlenül. Ritkán mászik. Leguggol, kézbe vesz dolgokat, föláll, arrébb viszi, leguggol, lerakja. Tesz-vesz, pakol, továbbra is ez a legjobb játék/elfoglaltság. Minden érdekli, szivacsként szívja, raktározza kis kobakja a tudást.



Azonnal rácuppan dolgokra, ha véletlenül azt hallja: "Azt nem!" :o)))))))
Apja, még a születése előtt vett egy szivart (amolyan szolidabb, kicsike darabot), hogy majd őőőő aztáán, ha megszületik a kisfia, akkor jóól elszívja.
Tegnap délelőtt Zsebgyerek úgy döntött, rendet rak egy kicsit Apa cuccai között. Ami természetesen kipakolással kezdődik. Bal/jobb kézzel, válla fölött röptette a cuccokat, köztük a szivarkát is. Döbbenten kotortam ki az ágy alól, "Naneee" nyögtem sóhajtva (akkor még nem ismerve a dohányáru történetét), ami RÖGTÖN fölkeltette aprónép érdeklődését is az ominózus darab iránt. Szerencsére nem sokáig tartott ez az érdeklődés, mert volt millió más látnivaló, meg különben is a Nagyi olvasni/énekelni kezdett, és azt lehet utánozni, és az is milyen remek mulatság!  :o))

Mindent mutogat, formálja a szavakat. Áááámpa, bök a lámpa felé, Apa, Ana, Tata, Mamma, ezeket a szavakat már szinte tudatosan használja, és tegnap megtanítottam neki a nemet is. Nemnem, ez nagyon tetszett neki. :o))))))

Széttárja a kezecskéit, mutatja, hogy nincsen, és közben mondja cicca, bár az "a" nem mindig hallható... :o))) "Elvitte a cica!"szoktuk neki mondani, ha valamit nem szeretnénk látni a kezében, és elrakjuk szem elől. :o)))

Már olyan nagyfiú, hogy a konyhaasztal sarka folyamatosan útban van, jártában-keltében mindig összetűzésbe kerülnek. :o)))

Tegnap  együtt ebédeltünk a gyerekekkel. Ilcsi gulyáslevest főzött, én fánkot sütöttem. Zsebi csak lesett, nyújtogatta a nyakát, hogy lássa, mi történik az asztal tetején, ebéd-készítés közben.
Aztán, alighogy hazaértünk, hívott Ilcsi, hogy Töpörtyke kivette a nyújtófát a szekrényből, odatotyogott a székhez, és elkezdett ő is tésztát nyújtani. Ahogy a Nagyitól látta...

****
Ez a fotó van az asztalon, ha nálam vagyunk a számítógépen. Zsebgyerek ma délután meglátta , és elkezdett mutogatni felé... közben pedig mondta, hogy ente... :o))))))

2013. február 15., péntek

Vagyok ám...



... megvagyok!
Csak picit behavazva.
Bezzeg a jövő héten itt-ott lesz munkám, elvétve.
DE legalább lesz időm tizenhét hónaposról, két és félévesről mesélni,  Sára-farsangot mutatni, kádban lakókat bemutatni.
Szóval nincs blog-szünet, minnnyáááá jövök! :o)))))))

Akartok egy kis előzetest? :o)))))))))















:o)))))))))))))))








2013. február 11., hétfő

Szépségek



Mai képek Sáráék kertjéből...
























... és majd egyszer, ha lesz picivel több időm,  Sára-farsangról is mesélek...  :o)))










2013. február 7., csütörtök

Kezek




Ez bizony lopott fotó. Facebookon is megosztottam, mert annyiranagyon tetszik!

Remélem, hogy nemsokára én is így fogok tésztát gyúrni az unokámmal!

És remélem lesz valaki, aki megörökíti mindezt! :o)))))



(Nem saját gyártmány, facebookon találtam)







2013. február 5., kedd

2013. február 4., hétfő

Kész... rajt... TŰŰŰŰZ!





Porban, koszban is olyan hangulata van, hogy nnnna! :o)))))



Én kezdtem gyufával, de Papus gyújtotta meg igaziból... Ez is közös munka volt, mint minden más az életünkben. :o)))))



Már attól szédültem, ahogy a pasit néztem.
Bélus fiam pedig a hetes létrával lépeget, ha épp arra van szükség. Még jó, hogy a tériszonyomat nem örökölte!



Lassan minden a helyére került. Fűtésileg...




Főképp, miután megjött a segítség/felmentő sereg. Zsebi személyében.
Úszás után éééédes a... szerelés. :o)))))



Ezt hogy kell összecsavarni?



Megmutatod Nagyi?



Ha nem, hát megoldom magam. :o))))


Szóval ropog, pattog a tűz a kandallóban.

Erzsi tántimnál voltam a hétvégén. 
Délután átsétáltunk a kultúrházba, megnézni az ovisok farsangját. A picurok is jelmezben vonultak a színpadra tündériek voltak. A középső csoport már versikével mutatta meg a jelmezét, a nagyok pedig komoly műsorral mutatkoztak be. 
Volt tombola is, mint minden rendes farsangon. Vettünk mi is, gyarapodjon az óvoda kasszája. Persze nem gondoltuk komolyan... de tévedtünk. Mindketten nyertünk egy-egy csomagot. Az enyémben FOTÓALBUM IS VOLT, EMBEREEEEK!!!! :o)))))  Juppppíííííí!!!!!!
 (Meg egy puzzle, és egy gyöngyös kirakós játék. Egyszer majd jó lesz Zsebinek. )

Kaptam két hatalmas darab mosószappant a Tántitól. Igazi, békebeli, Dédi-féle darabok. 
Mire helyére kerülnek a dolgaink, beszerzem a többi hozzávalót is, és elindul a biomosás mifelénk. :o))))
(Pillanatnyilag sem mosogatni, sem pedig mosni nem tudok... a megszokott módon... Mosogató-mosógép sarokba állítva várja az üzembe-helyezést. Najóóóóvanááám! Mindkettőt megoldom azért másképp.)

Vasárnap siettem haza, hogy az első tűzgyújtásra itthon legyek. Enyém volt a lehetőség, hogy meggyújtsam a lángot. :o)))) Igaz, begyújtanom nem sikerült, de az élmény így is emlékezetes marad.

Úszás után Zsebiék is jöttek tüzet nézni, kandalló-meleget érezni. Mit mondjak, fűt rendesen. 
Még nincsenek fölszerelve a szabályozó kütyük a radiátorokra, van olyan meleg az emeleten, hogy csak na! :o))) Aszonta ma a gyerekem, hogy ő bizony nyitott ablaknál fog élni odafönn. 

Az emeleten helyükre kerültek az ajtók, Bélus fiam festi a szobákat. Lenn Papusom betonoz, vési a villanyvezetékek helyét, utána jön a falak rendbetétele... Gipszelés, csiszolás, festés, mittomén. Aztán a következő nagyobb falat következik: a lépcső befejezése. Az sem kicsi pénz, pedig már "csak" a lépcsőfokokat kell legyártani. Egyenként kell hozzá sablont készíteni, szinte mind a tizenhét darab más és más méret-forma... Hála Istennek, csigalépcsőnk lesz. :o))))



A káosz alig csitult körülöttünk, de nagy lépést tettünk a végső cél felé.


Ma pedig Zsebire vigyáztam délelőtt. (Délután Nagyapó volt vele, míg Anya ügyeket intézett.)
Kiscsikó egyre többet jár, apró mancsaival mutogatja a mondókákat/énekeket, megmutatja fülét, száját, hol a pelus. 
Szereti nézegetni a telefonjainkban a képeket, profi módon "lapoz " az ujjacskájával. 
Már figyelni kell, nehogy kilógjon az ajtón, eléri a kulcsot (csörgeti veszettül), majdnem a kilincset is. 

Huncut szemével figyel, azonnal megjegyez, rögzít mindent az okos kobakjában, imádja az újdonságokat.

És továbbra is a legeslegeslegérdekesebb dolog a világon a Nagyi szemüvege, és igazán nem érti, miért nem játszhat vele. :o)))))