Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2013. augusztus 15., csütörtök

Gondolatok az elengedésről



Erre ébredtem ma reggel...

"Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, 
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, 
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.
"


Köszönet érte Zének!


2013. augusztus 14., szerda

Kalandtúra. Kell ez nekem?



Azzal kezdődött, hogy fél négykor kellett volna kelnem, de negyed ötkor másztam ki az ágyból, hogy Papust útnak indítsam öt előtt tíz perccel. DE NEKEM NEM ELÉG EHHEZ FÉL ÓRA, NA!


Munkába menet a kereszteződésnél olyan érzésem volt, hogy meg kell állnom. Még ha elsőbbségem volt is. Az autós nagy csikorgással, rémisztő sebességgel, jelzés nélkül fordult be, és suhant tova az orrom előtt. Ha lelépek a járdáról, most nem írogatnék itten hülyeségeket...

Aztán a telefonok... Azok sem röhögtettek meg. Még június végén rendeltem másfél kiló fűszerpaprikát. Megbeszéltük mikorra, hogyan jut el hozzám, a fizetést, mindent /Szeretnénk vinni Erdélybe, a családnak, ajándékba./. Azóta mélységes csönd. Gondoltam rákérdezek már, mifene van... Mindjárt indulunk...
- Ja, hát nem érem el a P-t (ő hozná el a termelőtől a cuccot), de nem ez a legnagyobb bajom. A lányok kimentek Németbe, és elvitték a paprikát. 
Ezt úgy érti, hogy nincsen meg a rendelt paprikám? - kérdeztem bambán, némiképp hüledezve.
- Úgy.
Vajon mikor akarta ezt közölni velem? Tudja a telefonszámomat (évek óta tőle vesszük az éves fűszerpaprika készletünket), csak elő kellett volna vennie a ketyerét. Persze megkérdeztem, de nem kaptam egyenes választ.
Most így hirtelenjében honnan a fészkesből szerzem be? Pfffff!!!!!!!!

De a mai kalandtúrám csúcsa a hazafelé tartó utazásom volt.

Három megálló után leszállítottak a buszról, hogy teljes útzár van, gyalog lehet tovább menni. Cirka öt buszmegállót.
Jóóvan! Legyalogoltam. Ezt túl lehet élni.
Ácsorogtunk az első buszmegállóban, ahol már ígértek tömegközlekedési eszközt. Mindenféle jött, csak az nem, ami engem irányba tett volna hazafelé.
Kb. húsz perc múlva érkezett az első. Jóóóvan! Ezt is túl lehet élni.
Fölpaszíroztam magam, mert már rohadtul elegem volt akkorra a pesti flaszterból.
Miközben lendületbe hozta magát a csotrogány, arra gondoltam, most már csak az kéne, hogy ez meg lerobbanjon a seggem alatt. Hát nem kellett volna ilyesmikre vágyakoznom! A harmadik (!) megállónál a sofőr kidugta a fejét az ablakon, és bájosan beleüvöltötte a zsúfolt utastérbe, hogy műszaki hiba miatt nem tud tovább menni. Ekkor már több, mint másfél órája voltam úton hazafelé és még a fele utat sem tettem meg  (normális esetben a bevásárlással együtt otthon vagyok másfél óra alatt).

Másik busz. Első megálló... második... vártam, mi fog történni a harmadiknál. Satufék, utasok egymás hegyén-hátán. Biciklis nem vette észre a csuklóst, majdnem befordult alá. Nem is tudom, de komolyan, hogy védte ki ezt a balesetet a sofőr! Túléltük ezt is!

Ezek után már csak kétszer kellett átszállnom, és hipp-hopp haza is értem.

Akkor odabújtam a Zsebgyerekhez, és engedtem puszilgatni-kényeztetni magam.
És ő engedte puszilgatni-kényeztetni magát. Királyság volt!













2013. augusztus 13., kedd

Pedig tényleg mindjárt itt az ősz



Zsebi pólóban (és nem trikóban) jött ki ma a játszótérre. :o)))))))







Pólóba-rövidnadrágba, és nem egy szál pelusba indult bevásárolni is. :o))))















Aztán meg az is van, hogy szállingóznak haza a szabadságosok.. nyaralók... mindenki. Lassanként visszatér az élet a rendes kerékvágásba.

De csak nagyon LASSANKÉNT!

A jó idő kitart még... sokáigsokáig! (a hőséget meg nem sírom vissza).

A hétvége ismét a családé. Lesz nagy-családi ebéd, keresztelő, rég nem látott rokon ölelése. Kizárólag szabadtéri programokat szerveztünk.

Közben készülünk ismét Erdélybe. Lassan befordulunk a célegyenesbe.

Uppppsz! Zsebi ma 23 hónapos. :o)))) Egy hónap múlva Erdélyben (is) ünnepeljük a kétévest.

Van még tennivaló addig bőven, építkezés átmenetileg felfüggesztve (már csak a nagy meleg miatt is így volt ez az elmúlt pár napban/hétben).

Számítógépek már megvannak. Persze használtan, sőt! Az egyiket ajándékba kaptuk az egyik családtól, ahol dolgozom. Bicikli-beszerzés folyamatban van.
Ti tudtok használt, de jó állapotban lévő bringákat eladót? Baráti áron, persze :o))) Erdélybe vinnénk. 4 éves kislánynak lenne az egyik, és 24-es méretben kellene a másik. Ha tudtok eladót, szóljatok légyszi!


Szóval mifelénk van még nyári zsizsegés rendesen.

De szó, mi szó, a kertek alatt oson már az ősz.




2013. augusztus 11., vasárnap

Sütünk, főzünk



Ezeket Boró kedvéért ide is, mert ő nem láthatja a facebookon...




























...



- Sz. rosszul lett, és ki kell fizetni az ügyeleti díjat.

- Nekem kb. harminc forint van a pénztárcámban, és a többieké is üres most.

- Jól van! Akkor elmegyek megint lopni! - és köszönés* nélkül  bontotta a vonalat.

Az eszébe sem jut, hogy dolgozni is lehetne.

Vagy bevonulni egy kórházba/rehabra/mittomén.




*És ez még akkor is fáj, ha tudom, hogy beteg.

Borókámnál



Ez a fotó lopott. Borókám készítette... :o))))


Be kell látnom, van ennek az internetnek jó oldala is.

Újabb ismeretségek... barátságok...

Jó volt együtt lenni.

Köszönöm!

























2013. augusztus 9., péntek

LEVEGŐŐŐŐŐŐŐŐT!!!



Akarok!!!!!!!

Itt most melegebb van, mint a nappali órákban...


Deazééé.. jó volt ez a nap.

Zsebivel készítettük a linzer-tésztát (amit az éjjel fogok megsütni... remélhetőleg akkor már kapok levegőt!).



















Úgy érzem, ez a sütemény jobb lesz, mint valaha... :o)))))








2013. augusztus 5., hétfő

Megérkeztek



Már kb. két és fél órája vasaltam, mikor fölébredt.
Az első kérdése az volt: Ugye segítesz ma nekem?

Vajon mit gondolt, addig mifenét csináltam?

SáraAnya hazaért a nyaralásból.


Néééézd, Pannus, milyen tajickám van... A bojvájijékától kaptam. Emlékszel a bojvájijékára?* Ő a gyuji fééje! Naaadon ajanosak mind a ketten! 

Maya is megérkezett. :o))))))))))))))))))






























Sája jakkozta ki a köjmöm. :o))))


*Azt is megkérdezte, emlékszem-e a Sárára... Neki ennyire hosszú volt a nyaralás-idő.