Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2017. augusztus 21., hétfő

A bank, mint török átok (szerintem!)



Ma bank-intézős napunk volt.

Tudom, hogy mindenki az alapján alakítja ki a véleményét, miképpen sikerült zöldágra vergődnie egy-egy hivatallal, intézménnyel, és, hogy ez nagyon egyéni, de leírom, én mit gondolok erről a két bankról, ahol ma megfordultunk.

Az FHB-nál vannak (remélem nemsokára a "voltak" lesz a helyes kifejezés!) a nagy hiteleink. Elméletileg már oda is beérkeztek a hitelt kiegyenlítő milliók. Természetesen kb. két hónapja már jeleztük a banknak, hogy előtörlesztünk, egy összegben kifizetjük a tartozásunk teljes összegét. Kellett egy dátum, amit szerződésben is rögzítettünk: augusztus 31--e lett meghatározva.
De, mondtuk naivan, ha előbb befolyik a pénz (ami egy másik pénzintézet gyorsaságától is függött, hiszen a vevőnk hitelt vett föl a lakás-vásárláshoz), akkor előbb szeretnénk hozzájutni a (jelzálog) törlési engedélyhez. Jó, mondták. És mi elhittük (igaz, ez a 'jó" csak szóban hangzott el, nem kértünk róla papírt).
A pénz befolyt a technikai számlára. Gondoljuk mi. Mert értesítést nem küldött róla a bank, és ma, amikor bementünk személyesen, hogy megbizonyosodjunk, NEM VÁLASZOLTAK A KÉRDÉSÜNKRE! Nem tudják megmondani/nem látják... És egyáltalán! A törvény az törvény, és harminc nap, meg ott van, hogy augusztus 31.-e, és mi a fenének zavargunk, neki nincs kedve dolgozni! Ez a legutóbbi persze nem lett kimondva, de elég vének vagyunk már a Papával, hogy tudjunk olvasni az emberek arcáról, hogy érezzük a munkaundort.
Nem először tapasztaljuk az FHB merev ügymenetét. Tudják az ügyvédek is, csak legyintenek, ja! FHB? Akkor várunk türelemmel.
Hát mi nem vagyunk hajlandók várni. Az ügyintéző hölgy legnagyobb bánatára/megrökönyödésére (??) kértem egy darab papírt, és néhány keresetlen szóval leírtam, hogy csipkedjék magukat.
Amúgy a beszélgetésünk ideje alatt azt állította, hogy ő bizony nem tud utánanézni a dolgainknak a gépében, aztán abban a pillanatban, mikor elkezdtem skribálni, hogy ejnye-bejnye, rögtön megtalálta, hogyan kell használni azt a billentyűzetet...
Ja! És nem mellesleg hatvanezer forint előtörlesztési díjért nem hajlandók megmozgatni magukat!

Nnna, mindegy! Azért az iromány elkészült, egyáltalán nem az ő bikkfanyelvükön, érkeztette (??!!??), mi pedig alaposan megmérgesedve kijöttünk az intézményből.
Nem vagyok benne biztos, hogy jót tett az ügyünknek a sürgetés, de annyira kihozott a béketűrésből, hogy egy hét múlva, ha nem lesz meg a törlési nyilatkozat, ennyire sem leszek úrinő.


Ezek után mondhatni kissé idegesen mentünk a következő bankba, ügyeinket tovább intézni. Ráadásul a Merkantilról elég sok rosszat hallottunk előzetesen (családon belül is), miszerint nem túl együttműködőek, ha a kocsihitel előtörlesztéséről van szó, stb...

Nagyon kellemesen csalódtunk! Bementünk, sorszám, pillanatokon belül hívtak. Papa elmondta miért jöttünk, pasi elkezdett zongorázni a klaviatúrán, és két perc múlva kezünkben volt a papír. Hazajöttünk, átutaltuk, hétvégére birtokunkban lesz a törzskönyv.

Amúgy az OTP Anyu lakás-eladásánál is nagyon rugalmas volt.
Neki EGY (!!!) héten belül a kezében volt a (jelzálog) törlési engedély. Egyik nap bementünk, másnapra megmondták a befizetendő pontos összeget, Anyu még aznap átutalta nekik, két nap múlva kezében volt a papír.

Ez lenne a normális.

Csak meg kéne tanulni, hogy is van ez.

Szerintem.

(Azért, mire hazaértünk, sikerült bevenni mindkettőnknek a leszarom-tablettát. Az öröm a miénk, a munka meg legyen az övéké!
)





2017. augusztus 20., vasárnap

Ufó a kertben







Mielőtt mesélnék a hétvégi dolgainkról, egy kérdés: tudja valaki, hogy tabletról, illetve okos telefonról hogyan lehet bejegyzést írni, képet tölteni, szóval blogot szerkeszteni?
Ha van tapasztalás, kérlek osszátok meg velem! Mobil-netem lesz, de az asztali gépet egy ideig nem fogjuk tudni netezésre használni.

Erre hétvégére is (immár másodjára) teherautót béreltünk, hogy a következő adag holmink lekerüljön Mikisfalunkba. Ez úgy van, hogy péntek délután a fiúk elmennek a kocsiért, szombat-vasárnap fuvarozunk, hétfőn kilencre pedig visszavisszük a járművet.

Most egy kicsit bonyolultabb volt a pakolás. Péntek délután elsőként Érden, majd a Dédinél, végül nálunk pakoltuk meg az autót. Hiú remény volt, hogy elég lesz az egy fuvar, hamar látni lehetett, hogy meglesz most is a vasárnapi menet is. Elképesztő sok holmija tud összegyűlni egy családnak az évek folyamán! Nálunk pedig nem egy, hanem négy háztartás cuccai utaznak most egyik helyről a másikra: eladtuk Mártont, ott is komplett háztartás volt (hiszen AnyósomMamiék ott éltek), aztán van az Anyukámé, a fiataloké, és persze a miénk. Hát, nna!

Hezitáltunk rendesen hét közben, költözzünk? Ne költözzünk? Lesz sok víz? Vagy egyszerűen csak esni fog egy kicsit, és kész? Az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy mégiscsak jöjjön az a kocsi, lesz, ami lesz.
Hát lett! Tegnap 37 fok volt, az izzadtság csorgott rólunk. Ma meg az eső. Nem kicsit. Hosszú nadrág, pulóver, zokni, 17 fok...
Mire a fiúk befejezték a pakolást, persze, hogy kisütött a nap!




De, azért jó nap volt ez a mai is, és még ufót is láttam a kertünkben... :D :D :D



... meg szépségeket...






















Tegnap reggel, mire aprónépség fölébredt, mi már messze jártunk. Zsebi megállt a szobánk ajtajában, és megjegyezte: Azért az ágyat itt hagyhatták volna! (Reggelenként első dolga volt, hogy bekuckózott a paplan alá) 

De az ágy már Mikisfalunkban van, egyedüli bútorként bent a házban...


A többi bútor garázsban, műhelyben.

Nem baj, hogy nincs más bútor, de jó volt ücsörögni a fotelban. :)

A fotelt, egy kanapét, csillárt, és lámpaburákat, a karnisokat az előző tulaj hagyta ott, mert az új lakásában nem tudja használni.


Ez lesz a Dédi szobája



Ebbe a helyiségbe lépünk be a bejárati ajtón (van egy bejárat a teraszról a konyhán keresztül is a lakásba). Valószínűleg ez majdan télikert lesz.


(Persze minden festés, rendbe-tétel előtt, úgy, ahogy a bácsi kiürítette. Nálunk visszafogottabbak lesznek a színek...)

Örököltünk még egy macskát (őt még sosem láttam, csak etetem!!! Így fotóm sincs egyenlőre róla), és szobakerékpárt is.
Ez utóbbit vajon miért??????? :D :D :D :D :D :D :D 





Szóval  zajlik az élet, állandó mozgásban vagyunk (és leszünk is még egy darabig, ezt már látni).

Ilcsi holnap reggel befekszik a kórházba, igaz csak egy napra, kivizsgálásra. Reméljük TÉNYLEG így lesz, és kedden reggel hazahozhatjuk!


Ráér még a kicsi Bogát! Szeptember elejére jelezték az érkezését. 













2017. augusztus 18., péntek

Egy új élet kezdete





Tegnap átvettük az új otthonunk kulcsait. Imádjuk már most!
Úgy volt, hogy ott is alszunk egy napot, ici-picit örülünk, csak úgy kettecskén, nem baj, hogy az üres házban... de az élet átírta a terveinket (amit én nagyon rossz néven vettem).

Nagyon más lesz itt az életünk. Az első, és legfontosabb változás, hogy velünk fog lakni a Dédi is. Aztán az is, hogy nem járok majd el dolgozni, otthoni terveim vannak, számosak, de elsősorban MAMA akarok lenni.

Gondolkodom aprósütemény, és tészta gyártáson is (amihez a Papa által tenyésztett fürjek adják majd a tojásokat :D )... szóval tervek vannak, csak egészség legyen, hogy még sokáig élvezhessük az új életünket.




A ház tágas, padlás, pince... egyszerűen alig hiszem, hogy mindennek lesz helye. :) 




A föld hatalmas, mondjuk ezzel nem tudom mit kezdünk majd, de tervek, ötletek erre is vannak természetesen. 





És naná, hogy van diófa... :D 




És végül mutatom a kisegeret, aki nemrég nálunk járt... :) :) :) 





2017. augusztus 15., kedd

Betekintő





Amikor nemrég elhatároztam, hogy augusztus 15-én (a tavalyi, utolsó bejegyzés első évfordulója :D ) lesz a blog újraélesztése, még nem tudtam, milyen izgalmas, mozgalmas napokat fogunk most élni.

Holnapután vesszük birtokba az új házunkat Mikisfalunkban... bejelentkezni, közmű-órákat átíratni a nevünkre, internet, TV-szolgáltatásokat megrendelni, biztosítást kötni... Közben még a mostani lakásunk dolgait is rendezni kell... amint kiegyenlítésre kerül a teljes vételár, hitelt kiegyenlíteni, jelzálogot töröltetni, a lakást birtokba adni. Mindeközben Mikisfalunkban a tervezett apró átalakítást megcsinálni, festeni, nem mellesleg berendezkedni valamilyen szinten, hogy a Dédi is beköltözhessen...
És Ilcsi mindjárt szül.. szóval nem unatkozunk egy percet sem.

De a blog folytatódni fog, napló jelleggel, sorjában vissza-vissza tekintve az elmúlt év eseményeire.

Megörökítve az új élet terveit, az első, csetlő-botló lépéseit, a tervek majdani megvalósulását.

Persze képekkel illusztrálva (terveim szerint, hiszen a fotózás, mint szerelem most is megvan :D ), emlékidézősen...

Szóval most még rendszertelenül (és a tabletről valószínűleg bénázva sokat), de remélhetőleg nem egy év múlva (!) lesznek bejegyzések.

Ha túléljük a következő másfél-két hetet...

De túléljük! Mert mi olyan túlélősek vagyunk.

Úgyhogy ne reménykedjetek... :D :D :D :D



2016. augusztus 15., hétfő

Ötperces süti





Nnna, jó, tíz, ha segítség van... 

Végy hat tojást, öt evőkanál lisztet, egy evőkanál cukrozatlan, holland kakaóport, hat evőkanál porcukrot, csipet sót, és egy álomittas unokát, aki az ebéd utáni szunyókálásból alig ébredve, azonnal, NAGYON SÜTNI AKAR.   
Az unokán kívül (!)  a hozzávalókból készíts piskóta tésztát, vajazott. lisztezett tepsibe öntve süsd 165 fokon 15-20 percig (hőlégkeveréssel). 
Amint megsült/kihűlt töltheted bármivel: baracklekvár, puding, vajkrém, mittoménmi.

ÖT PERC múlva garantáltan SEMMI nem lesz a süteményes tálon... 




2016. július 27., szerda

Aszalt sárgabarack








A helyzet az, hogy szerelmes lettem az aszalásba.
Szentül elhatároztam, hogy márpedig nekem is lesz saját készítésű aszalvány a karácsonyi asztalon.

Persze az is közrejátszott, hogy aprónép szereti rágicsálni, legyen az vörös áfonya, sárgabarack, mazsola... Sütünk vele, bonbont készítünk, hát kell, na!

Nézelődtem, kérdezgettem, próbáltam aszalógépet szerezni, és egyszer csak jött a tipp: ott a sütőd, légkeveréses, kezdj neki. 


Nekiláttam.

Három napon át készült, persze nem folyamatosan.   


... alakul... 

Közben sütöttünk kenyeret, húst, zöldséget, süteményt, "néha" elmentünk otthonról dolgozni.
Éjszaka pedig aludtunk.

Harmadnapra késznek nyilvánítottam. 





Jóvanna! A piacon szebben mutat, de a család szereti.

Nem fogja megérni, hogy a karácsonyi asztalra kerüljön.

De sebaj! Nemsokára igazán beindul a szilva-, és szőlő-szezon!

Micsoda klassz dolog lesz saját készítésű aszalt szilvából bonbont készíteni ajándékba!










2016. július 24., vasárnap

Az égig érő paradicsomfa





Egyszer csak ott volt a kerítés tövében.
Senki sem tudta, hogy került oda. Persze mi sejtettük... a szomszédban, a kerítés másik felén, pár lépésnyire tőle, minden évben növöget pár tő paradicsom.
Megcsodáltuk, aztán rálegyintettünk: Ááááá, úgysem lesz belőle semmi!
Mondta a szomszédasszony is, ő aztán felénk se járt...magocskával, palántával pláne nem! 
De a paradicsom nem hallgatott senkire.
Ő csakazértis megmutatta!
Először pár, pici virággal. Közben pedig terjedt, „lombosodott”, nem akartunk hinni a szemünknek. Locsolgattuk, kapott segítséget a talpon maradáshoz egy karó képében. Aztán még több támasztékot, még többet, és még többet... még a kerítéshez is odakötöztük spárgával.
Ma ismét megcsodáltuk aprónéppel. Telistele van apró paradicsommal! Millió kérdésünk volt hozzá… Mikor lesz már piros a termése? Ehető lesz-e? És, ha igen, milyen lesz az íze?
Mekkora lett, mióta utoljára rácsodálkoztunk… hiszen ez már majdnem az égig ér!
Egy csoda növöget az udvarunkon, a homokozó mellett.
Egy égig érő paradicsomfánk van! 











Napraforgók a káosz közepette...
Nem is értem, hogyan lett...



De mindegy is a hogyan! Gyönyörű!