Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2016. augusztus 15., hétfő

Ötperces süti





Nnna, jó, tíz, ha segítség van... 

Végy hat tojást, öt evőkanál lisztet, egy evőkanál cukrozatlan, holland kakaóport, hat evőkanál porcukrot, csipet sót, és egy álomittas unokát, aki az ebéd utáni szunyókálásból alig ébredve, azonnal, NAGYON SÜTNI AKAR.   
Az unokán kívül (!)  a hozzávalókból készíts piskóta tésztát, vajazott. lisztezett tepsibe öntve süsd 165 fokon 15-20 percig (hőlégkeveréssel). 
Amint megsült/kihűlt töltheted bármivel: baracklekvár, puding, vajkrém, mittoménmi.

ÖT PERC múlva garantáltan SEMMI nem lesz a süteményes tálon... 




2016. július 27., szerda

Aszalt sárgabarack








A helyzet az, hogy szerelmes lettem az aszalásba.
Szentül elhatároztam, hogy márpedig nekem is lesz saját készítésű aszalvány a karácsonyi asztalon.

Persze az is közrejátszott, hogy aprónép szereti rágicsálni, legyen az vörös áfonya, sárgabarack, mazsola... Sütünk vele, bonbont készítünk, hát kell, na!

Nézelődtem, kérdezgettem, próbáltam aszalógépet szerezni, és egyszer csak jött a tipp: ott a sütőd, légkeveréses, kezdj neki. 


Nekiláttam.

Három napon át készült, persze nem folyamatosan.   


... alakul... 

Közben sütöttünk kenyeret, húst, zöldséget, süteményt, "néha" elmentünk otthonról dolgozni.
Éjszaka pedig aludtunk.

Harmadnapra késznek nyilvánítottam. 





Jóvanna! A piacon szebben mutat, de a család szereti.

Nem fogja megérni, hogy a karácsonyi asztalra kerüljön.

De sebaj! Nemsokára igazán beindul a szilva-, és szőlő-szezon!

Micsoda klassz dolog lesz saját készítésű aszalt szilvából bonbont készíteni ajándékba!










2016. július 24., vasárnap

Az égig érő paradicsomfa





Egyszer csak ott volt a kerítés tövében.
Senki sem tudta, hogy került oda. Persze mi sejtettük... a szomszédban, a kerítés másik felén, pár lépésnyire tőle, minden évben növöget pár tő paradicsom.
Megcsodáltuk, aztán rálegyintettünk: Ááááá, úgysem lesz belőle semmi!
Mondta a szomszédasszony is, ő aztán felénk se járt...magocskával, palántával pláne nem! 
De a paradicsom nem hallgatott senkire.
Ő csakazértis megmutatta!
Először pár, pici virággal. Közben pedig terjedt, „lombosodott”, nem akartunk hinni a szemünknek. Locsolgattuk, kapott segítséget a talpon maradáshoz egy karó képében. Aztán még több támasztékot, még többet, és még többet... még a kerítéshez is odakötöztük spárgával.
Ma ismét megcsodáltuk aprónéppel. Telistele van apró paradicsommal! Millió kérdésünk volt hozzá… Mikor lesz már piros a termése? Ehető lesz-e? És, ha igen, milyen lesz az íze?
Mekkora lett, mióta utoljára rácsodálkoztunk… hiszen ez már majdnem az égig ér!
Egy csoda növöget az udvarunkon, a homokozó mellett.
Egy égig érő paradicsomfánk van! 











Napraforgók a káosz közepette...
Nem is értem, hogyan lett...



De mindegy is a hogyan! Gyönyörű!

2016. március 18., péntek

Lufi Lajos





Ültek az ebédlőasztalnál, beszélgettek. Anya ölében majdnem elaludt a bágyadt Zsebi… nem érezte magát valami jól.  Kismaszat le-föl szaladgált a szoba, és a konyha között, fáradhatatlanul rótta a köröket.  Neki szerencsére csudajó kedve volt.
Egyszer csak a Mama mellett kidugta fejét az asztal alól egy naggggyon fura figura. Alaposan meglepett mindenkit
Kérdezgették, mi a neve, hogy került oda…
Illedelmesen bemutatkoztak neki (még Kismaszat is rögtön ott termett,  nehogymáá kimaradjon a mókából), de ő egyre csak azt hajtogatta: a Zsebihez jöttem.
Zsebinek csupa mosoly lett az arca. Őőőőhozzá jött látogatóba ez a fura kis szerzet! Nagyon örült neki, és kíváncsian ült föl Anya ölében, hogy jobban lássa.
 - Na, de hogy hívnak? – kérdezte megint a Mama.  - Én a Zsebi nagymamája vagyok. - mutatkozott be ismét.
 - A ZSEBIHEZ JÖTTEM! – dörrent a válasz.
 - Szia! Én a Zsebi anyukája vagyok. – próbálkozott Anya is.
 - A ZSEBIHEZ JÖTTEM! – hangzott el újra.
 - Jól van, jól! Azért megmondhatnád mi a neved! – méltatlankodott a Mama. – Talán Bubócsicsak Péternek hívnak? 
Zsebi akkor már nagyokat kacagott, Kismaszat meg gyanakodva méregette a váratlan vendéget.
 - Neeeeeem! Én a Lufi Lajos vagyoooook! – mondta meg végre a nevét a mókás figura. 
Ekkor már mindenki nevetett az asztal körül.
Már nem kérdezgették Lufi Lajost, hogy került oda, minek jött.
Már TUDTÁK.
Azért jött, hogy mosolyt varázsoljon mindenki arcára.  



KÖSZÖNJÜK A MÓKÁT, A ZSEBI-KISMASZAT MOSOLYOKAT APA! ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥





2016. március 8., kedd

Húsvétra gondolva



Nem olyan nagy ünnep  nálunk, mint a karácsony. Akkor az igazi, ha jó idő van, mert akkor lehet tojást/ajándék könyvet, homokozó játékot, mittoménmit keresgélni a fűben /Errefelé hagyomány, hogy húsvétra kapják a gyerekek a nyári, szabadtéri foglalatosságokhoz  a játékokat, hozzávalókat. Bár labdát már most hoztunk a Papával, mert nem bírtuk ki, a hatalmas trambulin pedig tavaly december eleje óta várja, hogy birtokba vegye aprónép, és nem kötjük majd a húsvéti nyuszihoz... :o)))))/

Dezééééé... vannak kajás hagyományaink is. Amire ezennel ünnepélyesen elkezdek ráhangolódni. :o))))))))))))))))))))))))))))))))))))


Lesz sonka, krumplisaláta, töltött káposzta, Limara-féle húsvéti töltött kalács, mézes krémes (mert Ilcsi ezt kérte)...

Na, meg ez:



( a facebookon leltem ma, és nagyon tetszik)




Holnap, hazafelé megveszem a lufikat, és a csokit. :o)))))

És természetesen csinálunk egy próbát. :o))))





2016. március 6., vasárnap

Mosolyok... a könnyeket pedig lenyelem...


Tegnap a következő cetli várt a mosogatónál, mikor hazaértünk a Papával:





Mostanában ez a sláger munka aprónépnek... virul a feje, ha mosogathat. :o)))


ez a fotó egy hétköznap reggelen készült, oviba/munkába indulás előtt

... bár ma volt egy kis riadalom, mikor csusszant, és törött egy tányér... de sebaj! Ennél nagyobb kárunk/bajunk sose legyen! Van belőle bőven, kitart, míg az összes unoka megtanul mosogatni. :o))))))))

Na, és van újabb segítőnk a konyhában... :o)))






Készül a habos-almás a Papa kedvéért :o))



Mártoni kertünkben pedig  kinyílott az ibolya, és élni kezdett az aranyeső.
















2016. február 21., vasárnap

Újra tanulnék horgolni






Katalinnál olvastam, hogy nyakravalót horgolt.
A néni, akinél tegnap dolgoztam, nekem ajándékozta a húga (aki már régesrég meghalt) horgolótűjét, két doboz horgoló-cérnát/fonalat (nem is tudom, hogyan nevezik pontosan, a dobozra az van írva "horgoló gombolyag").
Most már csak elő kéne csalogatnom valahonnan a nagyon mély emlékek közül a "hogyant".
Valamikor tanultunk a suliban kötni, horgolni, varrni, fúrni, faragni...
Néztem a neten, vannak minták, vannak videók, de arra pl. nem emlékszem, (és nem is találtam erre "puskát"), hogyan kell ELKEZDENI. Papus sem emlékszik (Ők is tanulták, ráadásul Anyósom gyönyörűen kézimunkázott).
Abban reménykedem, hogy Ágnes sógornőm még tudja.