Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2012. december 31., hétfő

Szebbet, jobbat, boldogabbat!




"Egyszer csak felfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!"

/Müller Péter/


Találkozzunk, beszélgessünk  jövőre is. 
Én itt leszek.
Várlak Benneteket.














Békességes, boldog újesztendőt mindenkinek!





2012. december 27., csütörtök

Baba/gyermek ki kicsoda :o))))



Nézzük akkor az aprónépet... Katalin és OKati kérésére... :o))))



Zsebgyereket is bemutassam? :o))))







Bendegúz, két és fél éves. Ő a húgom első unokája


Zsombor Balázs, öt hetes, ő a húgom második unokája.




Luca, három éves. Ő pedig a férjem unokahúgának  a kislánya.



Bogica nemsokára már kilenc éves lesz, egészen pontosan jövő áprilisban. Ő a keresztlányunk (Papus unokahúgának)  leánykája.



A két csaj között, a háttérben meghúzódó fiatalember Balázs Hunor, ötéves. Ő is a keresztlányunk gyermeke .


Lídia két és fél éves, ő az én unokahúgom leánykája (A fotó régebbi...)

Csanád két és fél hetes, a két és fél éves Lídia kisöccse... :o))))


És persze vannak még, de ők a legközelebbiek.

Azért ez is szép lista, igaz?!?! :o)))))))



2012. december 26., szerda

Balázs és Csanád



Annyira nagyon jóóó volt a mai nap, nem tudom hogyan lehet ezt szavakkal visszaadni!
Asszem nem is próbálkozom.
Inkább megmutatom családunk két legifjabb tagját.
(Csanádról sajnos csak egy fotót tudtam lopni, vele még nem találkozhattam személyesen.)

ZsomborBalázs november 20-án született...
(Őt fotózhattam ma délután kedvemre.)































Csanád december 10-én született...





Nagyapó és Zsebi






Aszonggya Papusom, úgy menjünk ma is a gyerekekhez, hogy részesei lehessünk Zsebigyerek ébredésének. :o))))

Mert egy tündér, és imááádnivaló, ahogy ébredezik.

Kinyitja a szemét, körülnéz, föláll, körülnéz, gagyarászik, visszafekszik... Nagyapó /meg mindenki más :o)))/ ül a kisággyal szemben, lesi őt. Zsebi észreveszi a kukucska felnőttet, néz, nééééz, vigyorog, föláll, megmutatja a nyuszit, mert vele (és mackó komával) aludni a legjobb, aztán rikolt egyet, jóóó hangosan, mert muszáj mindenkinek elmondania, hogy "Fölééébredtem, és az élet szép!"

Akkor kivesszük a kiságyából, összebújunk még egy kicsit ezzel a hálózsákos Kiscsikóval, mert az olyan finom!!!

Nemsokára a mindennapjaink része lesz ez az élmény!!!

Ennél szebb dolog pedig nem is kell.


És most indulunk tovább karácsonyozni... :o))))


Ma sikerült fotózni Töpörtykét, alig ébredősen,  hálózsákosan, Nagyapó-szeretgetősen... :o))))
























Nyomorultak



Kép innen

Gyermekkorom egyik első, talán legszebb, de mindenféleképpen meghatározó irodalmi élménye volt Victor Hugo regénye.
Még az emlék, ami hozzá fűződik, az is "finom".
Kb. ötödikesek lehettünk. Fiatal, kezdő, magyar-tanárnőnk volt abban az évben. Még az is lehet, hogy frissen került ki az iskola padból, mi voltunk az első osztálya, erre már nem emlékszem.
Szegénykém nem bírt velünk, nagyon nyüzsgő, rendetlen osztály voltunk, asszem az iskola rémei. :o))))
(Vera néni úgy "kapott" meg minket, hogy az iskola igazgatója leültette az irodájába, megitatta egy pohárka vodkával, és csak eztán merte vele közölni, hogy a 6/b osztályfőnöke lesz.)
Szóval a magyar tanárnő...
Többször sírva, napló-csapkodva menekült ki az osztályteremből.
Egyszer, nem is tudom, hogyan jutott eszébe, elkezdte mesélni Victor Hugo Nyomorultak című regényét. Áhítattal, néma csendben hallgattuk. És ezek után, ha (legalább) csendet akart, ezt a regényt kellett mesélje. Fejezetről fejezetre. Lenyűgöző élmény volt, szerintem nemcsak nekem, mindannyiunknak.
Tegnap éjjel (ezredszerre kábé) ismét megnéztem a Jean Gabin-féle filmet. Még ma is, sokadszorra elvarázsol a történet, a film, a nemtommi...


Szép befejezése volt egy szép napnak.



2012. december 24., hétfő

Mézeskalács házikó






Nagyon régen szerettem volna már kipróbálni magam mézeskalácsház-ügyben is. Most elérkezett az ideje. 
Hetek óta keresgélek a neten, videókat tanulmányozok, sablon töltök le... Oszt tök másmilyen lett, mint, ahogy az elő lett lészen írva. 

Muszáj volt elkezdenem a gyakorlást, hiszen mingggyáá itt a következő karácsony, amikor már Zsebivel szeretnék majd mézeskalácsozni. Addigra itt lesznek a tetőtérben, csak szólnom kell Töpörtykének, és már sütünk is! A gyúródeszkája már megvan, nyújtófa pedig addigra csak akad valahonnan.


Szóóóóval... Mézeskalács házikót sütöttem az unokámnak!!!!!
Kicsit avantgárd, de ő az elsőszülöttem mézes-házikóból.
És én rémesen nagggyon büszke vagyok rá! :o)))))






















Párbeszéd





- De én még SOHASEM sütöttem ilyet!!! Nem éééérteeed???!!!???!!??!! Miért nem csinálod Te? Láttad milliószor, a Mami hogyan készíti. - mondtam erősen emelt hangon.
- Igen. Láttam. Beletette a tepsibe. - válaszolta  nyugodtan, fülig vigyorral az arcán.

Oszt ilyen lett...









Csendes éj







Móra László: Karácsony édes ünnepén

"Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat."



‎"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme." -Calvin Coolidge



Meghitt, szeretetben gazdag karácsonyt mindenkinek!

Kívánom Nektek, hogy a békés perceket, órákat tudjátok tovább vinni a következő napokra, hetekre, hónapokra.


2012. december 22., szombat

Betlehem








József Attila

BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.


Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.


Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!



1929. december


Ma, amerre jártunk, betlehemet kerestünk. Találtunk is, meg nem is. 
Mutatok néhányat. Ezeket mind vidéken fotóztam. Szeretnék itt, a városban is rátalálni. Valahol...













És végül a nekem legkedvesebb.. legszebb...















Szeretnék még betlehemet fotózni. A Kós Károly téren megnézem, valószínű ott találok. 
Ha van ötletetek, merre induljak, mondjátok, légyszi! :o)))



Persze Zsebi nélkül nem lehet napot befejezni mostanság... :o)))))

















2012. december 21., péntek

Tizenöt hónapos











Tegnap délután Zsebiztem, míg Anya fodrásznál volt. Egy darabig kettecskén voltunk, mesekönyvet olvastunk, énekeltünk, motoroztunk.

Megbűvölten tudja figyelni, ahogy a zemberlánya énekel neki. Ül, hallgatja, nagyon szereti.

A számítógép, és környéke "nemszeretem" terület. Mármint úgy értem, mi nem szeretjük, ha az aprónép arra kóricál! Nem úgy Töpörtykénk! Amint egy irinyó-pirinyó rés adódik, beslisszol, és sikongva örül, hogy kijátszotta a mafla felnőttek lankadó figyelmét. Közben persze figyeli a hatást.

Amikor a Papa megérkezik, Zsebgyerek rögtön megy a kockák irányába, mert olyan klassz tornyokat lehet abból építeni, és még klasszabb azokat zsuppppsz! ledönteni.

Ücsörögtünk a parkettán Papussal, figyeltük ahogy megállás nélkül cikázik keresztül-kasul a szobán, amikor letelepedett az egyik fiók elé, és elkezdte pakolni. Előkék, zsebkendők, ezmegaz...
Fogta a zsepit, odamászott hozzám, fölállt (!), először megtörölte a saját nóziját, aztán az enyémet is. Vagy hatvanszor. Mert ez is naggyon jóóóóó szórakozás volt! Mit mondjak! Elolvadtunk Embörrel! :o))))


Mostanában egyébként a pakolás a sztár-játék. Remek mulatság kipakolni, visszapakolni mindenféle szekrények fiókjait, polcait. Mindegy, hogy konyha, előszoba, fürdő, pelenkázó-fiók, csak pakolni lehessen! A játékok egy nagy karton-dobozban vannak, azokat is hosszú ideig, rendkívül elmélyülten pakolja.
Segít Anyának teregetni.
Leszedi a radiátorra aggatott szárítóról a ruhát, aztán próbálja visszarakosgatni... :o)))

Egyre többet, és egyre nagyobb biztonsággal megy úgy, hogy kapaszkodik valamiben. Sokat áll most már minden kapaszkodás nélkül. Hosszú ideig tud így ácsorogni, és közben csinál is valamit (Az orromat is úgy törölte, hogy kapaszkodás nélkül állt mellettem.). Persze "fúj még a szél", de áll, és tesz-vesz... mindig csinál valamit! :o)))

Ja, meg még ez is: már nem igényli az anyatejet. Eddig még reggel, este szopott, ezen a héten történt először, hogy csak nézett, vigyorgott, de nem szopott. Azt mondja Anyája, nagyon aranyosan csinálta. :o))))

Mert Ő már egy olyan NAGYKISFIÚ!! :o)))))


Mos' mán megöregedhetek, mer' lesz, aki megtörölje az orromat. :o)))




Upppsz! Azt meg majdnem elfelejtettem mondani, hogy nagggyon gyúrunk a vasárnapi havazásra! Merakkkooor olyat szánkózunk! De OLYAT, hogy nnna!! :o)))






2012. december 19., szerda

Nem szokványos...



... karácsonyi ajándékot kaptam ma az egyik családtól: disznótoros, egy üveg házi zsír, és bő egy kiló sertéscomb. :o))))

Hétfőn vágtak disznót, valahol vidéken. Azt mondja az asszony, hosszú évek óta ugyanott. Összeállnak többen, most éppen hat család, két kétszáz kilós "disznócska" bánta.

A hurkát meg is sütöttem vacsorára, Papus nagyon szereti. Ez legalább kétszemélyes adag volt (nem úgy, mint a múltkori,  azt egy hétig ette szegény, mert nekem ráadásul nem is ízlett...), épp annyi maradt csak belőle, hogy reggel tudok neki csomagolni. Finom volt, jólesett, jó lett volna utána egy pohár jóóóféle vörösbor, de az most elmaradt. Csak hétvégén kerül haza az új bor. :o))

A sertéscombot beraktam a fagyasztóba, abból lesz a közös karácsonyi ebédhez a mexikói husi. Mintha tudták volna, mit akarok készíteni... pedig nem is! :o))))


Ma körbekuncsorogtam az ismerősöket, családot naptárakért. Még nem kaptam az idén senkitől asztali naptárat, határidőnaplót 2013-ra. Az első nem is annyira, de a második már nagyon kéne! Cetliken a január, még a végén összekavarom a napokat/családokat/munkákat... mindent!
Volt már ilyen év, hogy december végén nem volt határidőnaplóm. Általában többet is kapok, mindenféle asztali-, fali-, határidőnaptárat.  Akkor nem volt annyi eszem, hogy rákérdezzek. Úgy éreztem, milyen ciki már... szólni, kérni... ááááh, dehogy!
Sejtitek a történet végét? Vettem. Ezt is, azt is. Najóóó, falinaptárat nem. Ha jól emlékszem, még haza sem értem vele, és már szólt a telefon, hogy kérek-e ilyen-olyan naptárat az idén is.
Úgyhogy most ELŐBB KÉRDEZTEM.

Két ünnep között remélem megérkezik mindegyik fajta.

Addig meg vigyázok a cetlikre. :o)))











2012. december 18., kedd

Lazítós...



... nap ez a mai, nem dolgozom.

Reggel elintéztem ezt-azt, mostam, előkészítettem a mézes-tésztát /Ilcsivel csak összeraktunk egy adagnyit a mindenféle hozzávalókból :o))))/ Persze kizárólag a hangulat miatt! Meg fenyőfa és szaloncukor is azért kell. A hangulat miatt. :o)))

Összeírnám, mit kell még vennünk a kajához... szinte mindent. Pffff!!!
 Nem szeretek ilyen listát készíteni, mikor úgyis tudom, hogy... Nnnna, mindegy! Ilcsi már rám szólna /és én is magamra/őrá :o)))/, hogy ne mondjak ilyeneket, MINDENRE MEGLESZ A RÁVALÓ! :o)))

Szombaton lesz a napja, hogy körbejárunk.
Meglátogatjuk Erzsi tántit, körülnézünk Mártonban, elhozzuk a falusi péktől a kenyeret, a borásztól a bort, elvisszük az aj... Nnna, ezt nem mondom, ez meglepi.
Szóval "menős" napunk lesz amúgy is. Majd korán kelünk, mikor még mindenki más alszik, és mire fölébrednek a népek, mi már túl is leszünk a nemszeretem helyeken!

...

Közben időnként leülök a gép elé, és olvasok.

Jót derültem Mammkánál ezen az újságcikken, mintha magunkról olvastam volna.

...

Hívott Ilcsi is az előbb, Zsebi nagyon nyűgös tegnap óta. Védőoltást kapott, kikérezkedik egy újabb fogacska is... hát nem könnyű egy tizenöt-hónapos élete, nnnna!!!

...

Csönd van a lakásban, Papus dolgozik még mindig, kicsit aggódom érte. Sosem láttam még olyan fáradtnak, mint pár napja, minden este, mikor hazajön/hazajövök. Jó lenne, ha befejeződne ez a munka! De legalább erre a hétre. Az ünnepek alatt csak a halpucolás/Zsebizés lesz a dolga, nem hagyom mást csinálni. Töltekezzen, legyen újra ereje a mindennapokhoz. Elhatároztam, hogy most még a tévézésért sem fogok morogni. :o))) Bár azt valahogy nem is szokott ilyenkor, karácsony tájékán.

...

Közben jártam Angelnél, ezt is olvassátok el, ha sírva akartok vigadni. De csak, ha van hozzá kedvetek! :o))))


Asszem eléggé "összeért" a mézes-tészta a hűtőben.

Amíg Ti olvastok, én sütögetek egy kicsit...







2012. december 17., hétfő

A nagyi tortája*


Harmadik fejezet...










Egyszerűen meg kellett zabálni ezt a kiscsikót! Olyan elmélyülten, teljes koncentrációval ette a tortát. Látnotok kellett volna élőben. :o)))

Persze ez már majdnem a nap vége volt.

Ilcsi hívott még délelőtt, "Hogy álltok idővel?" - kérdezte. Mondtam, megyünk, mondjad mikorra. :o)))

Persze, hogy nem volt semmi dolog! Csak a meglepetést akarták még úszás előtt megmutatni. Anyukámat is áthozták, hogy együtt ebédeljen velünk. "Röpködtem" egyiktől a másikig (miután Anyut jóóól körbepuszilgattam), annyira örültem. :o))))

Jót beszélgettünk a Dédivel, hamar elröppent az idő, már jöttek is Töpörtykéék vissza az uszodából.

Ilcsi nagyon finom ebédet készített nekünk. Volt palóc leves, töltött husi reszelt, hagymás krumplival, dinsztelt lila káposztával, nameg a torta.

Zsebi úgy ült, evett az asztalnál, mint a nagyok. Sőt! Ő ült az egyik asztalfőn! Szemben vele a Dédi... Töpörtyke meg grimaszolt neki egy kicsit, szórakoztatta. :o)))















Jaaaa! És kaptam meglepi-Anyu, soksoksok ölelés/puszi, fíínom ebéd mellé még egy PIROS-PÖTTYÖS, kerámia fűszertartót is. :o))))))






Ez volt az elmúlt évek egyik legszebb gyertyagyújtása.

Csak egy baj volt ezzel a vasárnappal. Nagyon hamar vége lett!