Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2013. december 21., szombat

Az ajándék





Nem régen van, hogy dolgozom náluk. De vannak emberek, akikkel az első pillanattól kezdve egy hullámhosszra kerülünk. És nem csak azért, mert egy idősek vagyunk. Itt az egész család olyan, hogy jó ott dolgozni, velük lenni. Ki tudja, hogy működik ez. Én nem.

Évával beszélgettünk, közeledik az új esztendő, naptárt szeretnék, mert rohamosan gyűlnek januárra a cetlik munka ügyekben. Aztán eljött az év utolsó munkanapja is náluk, amit le kellett mondanom Jani sógor temetése miatt. Gyere be az ajándékodért valamelyik nap. - mondta a telefonba. És mentem. Nagyon szép, kis formátumú határidőnapló volt a csomagban. Amolyan igazán nőcis.
És az ajándékkísérő kártyán a jókívánságok mellé egy idézet. Az egyik kedvenc (és nekem a legeslegszebb karácsonyi) Ady versből.

Folytak a könnyeim hazafelé.







2013. december 20., péntek

Jóóóvannna!



Nappal dolgozom, éjjel sütök. Egész héten. Napközben Ilcsi süt.
Készen van a kétféle bejgli, a mézeskalács, a csokis tetejű linzer, a zserbó, a hókifli. Készül majd még egy adag bejgli, mézes krémes, habkarika a fenyőre, és kétféle szaloncukor. Egyiket Ilcsi készíti, másikat én. Hétvégére maradt némi takarítás (tényleg minimális). Hétfőn a friss húsok, zöldségek beszerzése. Kedd hajnalban vesszük meg a halat Papusommal. A forgatókönyv átbeszélve/egyeztetve, itt van a fejünkben. Harminc embert várunk az ünnepek alatt, persze nem egyszerre.
Erre az ünnepre várok, mióta beköltöztünk ebbe a lakásba.
Régen úgy volt, hogy egyik évben nálunk, másik évben valahol, valakinél a családban. Akkoriban lakótelepen laktunk, tágas, nagy lakásban, nálunk fértünk el leginkább.
Kőkemény munka az ünnepre készülődés, nem mondom, de öröm nekem is, Ilcsinek is.
Zsebi pedig élvezi, hogy körülöttünk sertepertélhet...














Élvezi a TERET, ami lett körülötte a kibővített konyha/ebédlővel. Sürög-forog, énekel, táncol... "játod, mama?" mutat a lámpaernyő felé, "itt vojt ed cejebogáj... hááát nem hiszemej!"  A képzelőereje hatalmas... játszásiból eszünk, brumimacit gyógyítunk/altatunk, Bogyó és Babóca mesét álmodunk tovább... :o)))))

Hatalmas fenyőfát kapott ajándékba "jacibácijédzuskátój" (bár még nem látta, csak hallott róla) A más egyéb ajándékok mellé...
(remélem megérti majd mindenki a családban, ismerősök között, akit érint, hogy a szülők nem szeretnék, ha Zsebi összekötné a karácsonyt a bazinagy ajándékhalmazokkal. Nagyon pártolom ezt a gondolatot,  szorítok nekik, hogy sikerüljön megvalósítani.)

Valamelyik este, vacsora után mi, felnőttek ücsörögtünk az asztal körül, dumáltunk, ejtőztünk, csak Zsebi kéredzkedett ki a székéből, és kolbászolt leföl. Egyszer csak megállt mellettem, megsimogatta a karomat, és azt mondta:  "szijjja mama! te, hodvad mama?" Hát elolvadtam, nnna! :o))))


Kedden, az év utolsó mondókázós foglalkozásán, Kati ígért egy, a jelenlévők közt (heten voltak összesen) kisorsolt könyvet/CD-t ajándékba. Zsebire, mint rangidősre, bízták a sorsolást. Rögtön három cetlit is húzott, nehogymááá szó érje a ház elejét! Ő igazán megtett mindent, hogy minden résztvevő nyerjen valamit!
Kati pedig a háromból kihúzta a Zsebi nevét. Merugye aki tud, az TUD! ?o))))))










2013. december 12., csütörtök

Köszöntő




"Szia Anyukám Istenke Éltessen nagyon nagyon sokáig! Tudom hogy te értesz engem ebben a bazi nagy családban a legjobban! Örök hála érte SZERETLEK!"




2013. december 8., vasárnap

Sűrű napok


Zsebi újra itthon van!!!





























A feje tetején áll minden, de a gyerekek visszaköltöztek tegnap. A konyhában a csempézés még csak holnap/holnaputánra fog elkészülni. Holnap szerelik a villanyunkat is készre. Úgy terveztem, hogy a hétvégén megcsinálom a nagy munka utáni nagytakarítást, nem vállaltam semmilyen munkát. Na, ez az, ami nem jött össze. Csúszásba került a nagy munka, marad a takarításra a jövő hét, hétköznap, esténként. Fáradtan szoktam hazakerülni, nem örülök neki. De ez van, majd túl leszünk ezen is. (Nem akarom, hogy Ilcsi csinálja, hamar elfárad, egy bevásárlás is sok neki, elég, ha odafönt rendben tartja dolgokat. Azért odafönt tettem ezt-azt, mielőtt hazajöttek...)

Fázisfotók a mostani munkálatokról...

























Más...
Jövő hét szerdán lesz a húgom 50 éves, meglepetés bulit szerveztünk neki, arra is készülni kell. Nem nyűg, de van vele feladat. Na, ebben tud segíteni Ilcsi! Salátákat, sülteket elkészíti kedden... :o))))))

És mindjárt itt a karácsony... Zsebivel mézeskalács sütést tervezek, más aprósütemény sütést, szerettem volna már a jövő hét végén ezzel is foglalkozni, de lehet, hogy takarítási munka is marad akkorra.


Ez persze most nem panasz akar lenni, hiszen mi akartuk, hogy karácsony előtt legyen rendben ebédlő, konyha.

A halálesetről...
A sógor Papusom nővérének /Áginak) a férje volt, 63 évesen ment el. Nyugdíjas biztonsági őrként dolgozott építkezéseken, útépítések mellett, a kocsija volt a munkahelye. November 28-án reggel a melósok mentek az építkezésre dolgozni, intettek Jani sógornak. Nem intett vissza. Odamentek hozzá, látták, hogy baj van, hívták a mentőket. Azok megállapították a halál tényét, hívták a rendőröket, mivel tisztázatlan körülmények között halt meg. Elrendelték a boncolást, amire viszont az engedélyt csak ezen a héten csütörtökön adták ki. Még nincs halotti anyakönyvi kivonat, nem lehet intézni semmit. A Jani nélkül Ági életképtelennek tűnik. Nem tudja fizetni a kocsi részletét (a házat már régen át kellett adniuk az eszközkezelőnek), ha kifizeti a szintén devizás személyi kölcsönét, marad húszezer forintja a megélhetésre (rezsire, élelemre, tisztálkodásra stb.). Ha valamelyik gyerek  (három lánya van családdal, mindegyik rengeteg nyűggel-bajjal), akkor nem tudja magát eltartani. Eddig nem kellett elmennie dolgozni, ha nehezen is, de házhitel nélkül talpon voltak valahogy. Manapság fiatalon sem könnyű munkára lelni, nem még majd' hatvan évesen. Hááátnnna!!!

Gergő régen járt erre (időnként megjelenik kajáért). Vele minden változatlan, nem tudok újat mondani.
Beszéltünk ugyan telefonon a héten, mondta, hogy jön, de nem így történt.
Már csak akkor készítem össze a szatyornyi élelmet, ha itt áll a kapu előtt...


Ilyenek vannak errefelé.


Ma is csak lélekben gyújtottunk gyertyát...




2013. november 30., szombat

Gyertyagyújtás lélekben



Most az van, hogy a Jézuska meghallgatta Ilcsi kérését, és lesz szép konyhánk-ebédlőnk karácsonyra.
Ami persze azzal jár, hogy pillanatnyilag verik szét a lakás egy részét a fejem fölött.
Zsebgyerek a szüleivel visszacuccolt pár napra a régi albérletbe. ( Szeret minket a Sors, hogy a mostani bérlő jó ismerős, lehetőség volt erre!) Tegnap este "költöztek".
Zsebgyerek már befelé menet közölte a szüleivel, hogy ő haza akar menni. Az éjszaka folyamán pedig többször is megerősítette: Azsa akajok menni. Mamájoz. Papájoz.
Végül mégiscsak elaludt. Úgy, ahogy még sosem. Anya és Apa között a nagy ágyban.

Így ez az advent más lesz, mint a többi. Igazi várakozás, és mégsem. Az első gyertyát (és még talán a másodikat is) lélekben gyújtjuk.





2013. november 23., szombat

12 éves



Ma 12 éves, és kész nő!



Most már nem babazsúr szerveződik, szalmabála-ugrálással (bár azt sem bánta volna olyan nagyon, mondta nemrég), hanem komoly vendégség (majdnem partit mondtam, csak az anyja meg ne hallja!), terembérléssel, meg ahogy kell. Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy ott már inkább barátnők/barátok lesznek a meghívottak, Pannus, te most nem tudsz jönni, így is ki kellett húzom a névsorból embereket, nem haragszol? deugye megsütöd a csokistetejűt?!?!?!  Halvány mosoly az arcán, szinte félve kérdezte, de megnyugtattam. :o)))))

Komoly, okos, jól tanul, nagyon nyitott, érdeklődő, kreatív, barátságos mindenkivel. Majdnem. Baromi nagy szája/hangja van, ha az anyjával beszél. De csak vele, megjegyzem. Már az apjával szemben sincs ekkor egója. :o))))




Most komolyan... mint egy görög istennő









Boldog születésnapot, Napsugárlánykám!





2013. november 22., péntek

Bölcsődal








2014. április. 

Juppppppíííííííííííííííííííííí!!!!!!!!





2013. november 21., csütörtök

Kenyér





Olvastam Böjte Csaba írását  a gyergyószentmiklósi gyerekekről itt, és közben élveztem a konyha felől bekúszó illatokat. Összefutott a nyál a számban. Ilcsi diós kenyeret sütött.*




Alig tette rácsra a produktumot, nekiestünk. Nem bírtuk kivárni, hogy hűljön egy kicsit. 





Mellé egy bögre tej (neki forrón, nekem hidegen), és faljuk. Mint az éhezők...

Isteni lett!


*Természetesen Zsebgyerek közreműködésével, csak azt nem fotóztam. Más dógom vót. Mesét játszottunk. A kenyértésztából gyerekecskével elkészítettük Cukit, a kukacot, és elmentünk hármasban a mezőre körülnézni. :o)))))







2013. november 15., péntek

Csernus




Már akkor tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a legújabbat, amikor megláttam az első hirdetést.
De azt is tudtam, hogy idő kell hozzá, míg elmegyek megvenni... elkezdem olvasni... végzek vele...

Nem tartom prűdnek magam, de mégis... zavar a szabadossága, nehezen lépek át az ebből fakadó ellenérzéseimen. Gondolom nem tett jót a hozzáállásomnak, hogy leegoistagezicett.
Pedig amúgy élvezettel olvasom/hallgatom a gondolatait.

Jól van! Sok a duma, a mismásolás, mondom magamnak már napok óta. Húzod az időt! (netán, hogy NE kelljen szembenézni?)

Aztán az előbb kaptam egy "lökést" innen.

Senki nem tud megmenteni attól, hogy elolvassam.

Jaj nekem!





Összebújós






- Ez a kislány adott nekünk a reggelijéből. Mostantól ő is a barátunk lesz, jó? - kérdezte Leó, a kis oroszlán Fánikától, az elefántkislánytól, és Csíkoskától, a zebrafiútól.
Mindketten helyeslően bólogattak, csak Mayának nem tetszett a dolog.
- Máj nem vadok kiszjány! Máj nad vadok! ÓÓÓVÓÓÓDÁÁÁS!!!
- Téééényleg???? - csodálkozott rá Leó.
- Iden. Mej a zanya adott nekem tejet a cicijébőj, ész akkoj kicibőj nados ("nagyos") jettem. - mondta nagy komolyan, a már óvodás, nagylány.
Leó, Fánika, és Csíkoska pedig hittek neki.













Ma egész délelőtt kettesben voltunk otthon. Nem volt kedve kimenni az udvarra, én meg nem erőltettem. Meséltem könyvből, báboztam neki (ez a legjobb a világon egy óvodás nagylánynak kéremszépen), ő pedig lelkes, és hálás közönségem volt. Megdicsérte Piroska és a farkas meséjét, ez szép mesze vojt, Pannusz, segített megkeresni az öreg király elveszett állatkáit, és hangosan kikacagta a buta hollót, amikor a róka kicsalta szájából a sajtot. 
Aztán összebújtunk, csak úgy. Mert jólesett mindkettőnknek.

Ajándékba kaptam ezt a napot.

Köszönet érte, akit illet. :o)))))))



*Enni pedig pont annyira nem akar, mint a nővére. A kakaón kívül úgy kell beleimádkozni minden egyes falatot. A gyümölcsről már nem is beszélve... 





2013. november 9., szombat

Vááátam icipicit






Naponta ismétlődő, esti program majackát etetni.
Történt egy este, hogy pár perc különbséggel értünk haza Ilcsi, meg én.  Szokásunktól eltérően nem öltöztünk át azonnal, hanem ágyra/székre/földre rogyva csak úgy dumáltunk, Zsebit puszilgattunk, pár percig semmit-tettünk. Gyerekecske lubickolt egy darabig a szeretetünkben, hagyta hogy kényeztessük, beszélgessünk, majd elkezdte mondani, etetni majackát, Mama, etetni majackát! Mondtam neki, jól van Kiscsikóm, mindjárt etetünk, tudsz várni ici-picit? Tucc vááááni icipiciiit - válaszolta, és lófrált tovább Ilcsi és köztem.
Pár perc múlva azonban  megállt előttem, és nagy komolyan azt mondta :
- Vááátam icipicit.

MUSZÁJ volt összecsóóóókolgatni, nnnna! :o)))))







Márton nap, és Kaláka




Örömzenélésre megyünk Zsebivel ide.

Nagyon várom... :o))))))


Addig pedig Márton napozunk. Libasült*, vörösboros, párolt káposzta, valami sütemény (ezt még nem tudom, mi lesz), és együtt ülünk le a családi asztalhoz. Ez mostanában ritkán alakul így (együtt asztalhoz leülés), sokat dolgozunk még hét végén is.


Most már talán sikerül lassítani... ráhangolódni az előttünk álló, ünnepi hónapra...

Azt szeretnénk, ha szép lenne. Nyugodalmas. Békés. Csendes.




* Kicsit izgulok a libasült miatt, nem készítek nap, mint nap, remélem sikerül. SIKERÜL.






 


2013. november 7., csütörtök

Levél a Jézuskának




"Kedves Jézuska!

Szeretném, ha az ebédlőnk, konyhánk, előszobánk szép lenne (villanyszerelés, festés befejeződne) 2013. december 24.-re.

Köszönettel az ifj. ... család"


Másnap reggelre megérkezett Jézuskától a válasz:

"Kedves ifj. ... család!

A kívánságaitokhoz az Atya, a Fiú, és a Szentlélek segítségére is szükség van, de majd szólok neki, mert véletlenül

SZERETLEK BENNETEKET!"






Imádni való népek vannak errefelé... :o)))))))



2013. november 6., szerda

Fojtani vagy nem fojtani? Ez itten a kérdés.



Én:  - Egeret láttam éjjel a fürdőszobában.

Embör: - (cifra káromkodás után) Biztos, hogy nyitva volt a szemed, nagyanyó?

Szerintetek?



2013. október 30., szerda

Mese





Kiscsikó, az örökmozgó, nem oly régen képes rá/érdekli/, hogy mesét hallgasson. Hatalmas szemekkel, ámultan figyeli a Nagyi száját, hogyan mozog, mit mond, issza minden szavát, mert a huszadik mesélés után már MUSZÁJ neki is elmesélni a mesét. Nanááhogy Zsebiül!
Ül a Mama ölében, figyel, és mondja ő is.

Ma este Bogyó, a csigafiú, és Babóca, a hétpettyes katicalány cseresznyés történetét hallgatta. Mire hetedszerre meséltem, már az egész család ott ült körülöttünk a szobában, mesét hallgatva, Zsebit figyelve...

Nincsen szó, amivel elmesélhetném, ahogyan visszaadta/mesélte nekünk a történetet...
Sírtunk és nevettünk mindannyian, annyira tündérbogyóéééédes volt...

Igazi... IGAZI KÉTÉVES gyerekecskénk van!  

Boldog, kiegyensúlyozott, békés (ha minden úgy történik, ahogy Ő akarja!) kis manóka.












2013. október 28., hétfő

Jár-kel, motyorog...






Látszólag nem is figyel ránk, de mindent mond utánunk, amiről beszélgetünk. Egyetlen pillanatra sem áll meg, tesz-vesz, pakol, csavargat, nyomkodja a gombokat, takarítja az asztalt, a szőnyeget. Körbejárja a lakást, benéz a fürdőbe, megkuksizza a kandallóban a tüzet, visít egyet, hogy a Papa nem engedi a tévét nézni.

Aztán egyszer csak megáll mögöttem (ülök a széken a konyhában), és elkezdi masszírozni a hátam/derekam... maszíjozom mamát... finomvóót... És fut tovább, mert annyideannyi felfedezni és tennivaló dolog van a világon.

Imááádom! :o))))





video







2013. október 17., csütörtök

Napi ezmegaz





Gyerekecske keneget :o)))



Mamaaaaaa! Etetni majackát. Etetniiiii!!!!



:o))))



Papával még a szőlő is finomabb









Mama keze pijos jett a cékjától. DDDEEEE, memmosta!

Medünk óóóka nénijez! Bizomááány!!!! 

Szia báci!  Medünk mondókázni... Óóóóman mondóóóka?









2013. október 12., szombat

Kezelési útmutató







"- Legyél türelmes a Mayával. Az utóbbi napokban nyűgösködik. Az egyetlen szó, amit ismer, az a NEM."


Lehet, hogy három éves? :o)))))))





Amúgy meg nekem egyszer sem mondta, hogy nem. Semmire.







2013. október 3., csütörtök

Most



Most már BIZTOS, hogy valaki követi a lelkem minden rezdülését valahol... odafönt...
Tudja, mikor, kit, vagy mit kell nekem/elém küldenie.

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”


Rosszkedvűen TÉNYLEG nem érdemes élni.

Ráadásként pedig itt van Zsebi, a kétéves.












Imádom. És kész.