Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2016. január 24., vasárnap

Téli örömök



Végre, végre esett gy kis hó, és beteg sem volt senki! Lehetett menni szánkózni, hóembert építeni!






Még, ha csak ekkorát is... :o))))))




Régóta lessük a madarakat, esznek-e már a kitett (igaz, egyenlőre még műanyag) madáretetőből. 




Csak kerülgetik, kerülgetik, de valamit nem jól csináltunk, mert nem esznek belőle.

Aztán a héten vettem egy könyvet. És lett új madár-várta. :o))


Végy egy papírgurigát (ha lehet, a papírtörlő méretében), kend be mézzel, tegyél rá mindenféle magot, fűzz át rajta madzagot, és akaszd ki a faágra.
Aztán reménykedj, hogy jönnek a lakomára a vendégek. smile hangulatjel





Papa! Ezt látni kell! :o))



Az asztal megterítve! Jöhetnek a vendégek. 


Remélem, legközelebb magokat falatozó madarakat is mutathatok Nektek!



... és még egy kis sütés is belefért... :o))))












2016. január 16., szombat

A köddé vált kávéfőző-gumi


fotó valahonnan a netről..


Újév reggelén a szokásos hétvégi rendben zajlottak a napindító szertartásaink: kényelmes reggeli, kávé az ágyban, vihánc a gyerekekkel, végül a romok eltakarítása. 
Mosogatás közben különös figyelmet kért a kávéfőző gumija, állandóan a kezembe akadt, toszigáltam ide-oda a mosogatóban (ahelyett, hogy rögtön elmostam, elraktam volna onnan), de egyszer csak sorra került, aztán be az edényszárítóba.
Amikor, kicsit később, a helyére akartam pakolni, csak hűlt helyét markolásztam az edényszárítóban. Nézegettem, merre lehet, közben rakodtam a többi cuccot, a gumi csak nem került elő.

Hmmm… Belekotortam a szemétbe, hátha a zaccal, ugye… nem akadt az ujjaim közé. Négykézláb álltam, kipakoltam a mosogató aljából, elemlámpával körbekémleltem, sehol semmi. 
Kezdtem ideges lenni… sehol az a nyüves gumi. Nem értettem a dolgot, HISZEN MOST RAKTAM ODA, HOL A FENÉBEN VAN????!!!!
TUDTAM, hogy másik nincsen (ez egy egészen friss darab, nemrég cseréltük).
  
Tartalék kávéfőző Ágnesemnél, Inárcson (az egyik családi bulira vittük ki, oszt kint hagytuk), január elseje van, péntek, hétfőig minden zárva, hol veszek másikat?
Riasztottam a Papát, kotorja meg ő is a szemetet, hátha csak én nem, mert már sík ideg vagyok…
Papa ki az udvarra, kiborítja a szemetet, átnézi apránként. Aztán Ő is négykézláb, pakolás a mosogató alól, elemlámpás kémlelés, hátha... hátha... gumi sehol.

Hogy a búbánatba fogok kávét főzni? Volt bajom, na!

Indítottam a problémamegoldó-fogaskerekeket… MUSZÁJ KITALÁLNI VALAMIT!
Gyors telefon Inárcsra, Veronkáék még ott vannak, takarítják a szilveszteri buli romjait, hurrráááááá! Hazafelé kanyarodjanak erre, hozzák haza az elhagyott főzőnket!  Rábólintanak, nekem pedig hatalmas kő gördült le a mellyemről... J J J Estére lesz kávéfőzőőőőnk!!!!

Ebéd utáni alvásból fölébredve aprónép sorban áll a reggeli kakaó maradványaiért. Apa rutinosan veszi elő a hűtőből, tölti a bögrékbe, s aztán vigyorogva rám néz:
- Itt az én megkésett karácsonyi ajándékom neked. – mondja, s mutatja a kakaó alól kibújó kávéfőzőgumit.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő, és megérkezett a másik kávéfőző is.


Merugye: aki tud, az TUD! J J J



2016. január 14., csütörtök

Zöldségkommandó





Valamikor október végén, november elején láttam meg a felhívást egy helyi facebook csoportban.

Tetszett az ötlet, gondoltam kipróbálom.  Adok magamnak három hónapot, havonta egy szállítással (alkalmanként másfél-két óra), hogy megtudjam, hasznukra vagyok-e, bírom-e lelkileg.  Összeállt a csapat: van, aki kiáll a placcra, és felhívja az emberek figyelmét az adományozás lehetőségére, van, aki a szállításban segít. Elsősorban biciklis szállítókat kerestek, kitétel volt, hogy kocsival nem lehet. Biciklizni nem akartam, mondtam, ha gyalog lehet, jövök. Így lettem a zöldségkommandó tagja. J

Remekül működik a dolog, nem csak nálam, mindenféle szempontból.
Jönnek az emberek, adakoznak, így karácsony elmúltával is.

Adnak a piacon árusító kistermelők: a pék hozza a kosárnyi kenyeret, kalácsot, édes-sós péksüteményeket, a húsos a disznózsírt, szalonnát, kolbászt, a mézes különféle mézeket, a szörp-készítő a szörpöket, a sajtostól parenyicát kaptunk. J




Az vásárlók pedig… még ebben a csendes, januári időszakban is, amikor alig van mozgás (a termelők szerint) a piacon, jönnek, és hozzák a tálca tojást, kilószámra a mandarint, almát, narancsot, a zöldséget, paprikát, paradicsomot. Van, aki először tudakozódik, mire van még szükség, és egyikük ma  megkérdezte, lehet-e mást is, mint élelmiszert. J J
Minden alkalommal gyűlik annyi, hogy jut bőven a négy családnak (akiket a családsegítő központ ajánlott a figyelmünkbe), és kapott már egy anyaotthon is, mert annyi adomány jött össze. 

Mi pedig forró teával, finom süteménnyel (valaki mindig hoz valamit J ) kínáljuk őket cserébe.


A csapat (egy része)



Indulnak a bringás szállítók.
(A gyalogos meg fényképet készít indulás előtt) JJJ

Szeretem, hogy én is köztük lehetek. 






2016. január 12., kedd

Fánk, kocsonya, gipsz...



*


Az elmúlt hétvégén kocsonya-készítős kedvem kerekedett. Igaz, már karácsonykor megbeszéltük, hogy nemsokára készítünk egy jókora adagot, amiből aztán jut majd annak is, aki magának nem áll oda főzni, de nagyon szereti. Aztán a fészen szembejött velem egy tepsiben készülő, töltött fánk receptje, így fánk-készítős kedvem is lett izibe!

Első lépésben eldöntöttem a kocsonya hozzávalóit: első köröm, első/hátsó csülök, füle, farka, bőrkéje. Meg egy kis husi, mert van aki csak azt kér a tányérjába (vagy csak a levet, mert úgy szereti)... :o)))

Körbetelefonáltam a nálam okosabbakat, ekkora adaghoz mennyit rendeljek a felsoroltakból. Kaptam jó nagy hümmögéseket jó tanács helyett, mondván ekkoraadagoténmégsosem! Így aztán kitaláltam magam, lesz, ami lesz alapon, és megrendeltem. És csak kicsit kaptam a szívemhez, amikor péntek reggel, a hentestől hazafelé menet Papusom fölhívott, hogy elmondja a jó hírt: közel tizenkétezer forinttal járultunk hozzá aznap a hentes bevételéhez. Ha annyi, hát annyi! Én rendeltem! Mééé nem kérdeztem rá előrelátóan, hogy hány mázsás disznót vágnak aznap hajnalban, nem igaz??!! :o))))

Papa becuccolt a kocsiba, és kiautózott Inárcsra, hogy folytassák a favágást a Józsival.Munka után vonattal indultam utána, és egy csoda-világba csöppentem, ahogy elhagytuk a várost! Hófehér volt minden... fű, fa, szántóföld... még a fa tetején gubbasztó ragadozómadár is. Csodaszép látvány volt. (Nagyon sajnáltam, hogy nincs még gépem! Azt csak hétfőn tudtuk elhozni a szervizből.)

Még aznap este előkészítettük a kocsonya-főzést: húst szortíroztunk (a csülkökből került a fagyasztóba is), körmöt pörzsöltünk, húst tisztítottunk, hagymát, fokhagymát pucoltunk.

Reggel az emberek elmentek bevásárolni az egyéb mindenféléket, mi meg összedobtuk Ágnesemmel a fazékba a hozzávalókat, hogy férfinépnek már csak rá kelljen emelni a hatalmas méretű fazekat a gázra. Délidő volt, mire elkezdett főni, úgy IGAZI kocsonyás módon: néha-néha moccant egy picit. Hagytuk, tegye a dolgát.

Közben a Józsi esett egy rohadt nagyot a jégen elcsúszva, és a fánk is haladt a maga útján.
Kézzel dagasztottam, mert Ágnesemnek eléggé viharvert gyengécske a dagasztó ketyeréje. Izzadt a plafon rendesen. :D


Kelesztettem, szaggattam, töltöttem, sütöttem...



















Najóvanna! Az első adag nem egészen úgy néz ki, mint a receptben szereplő képen, viszont isssteniennagyonfinom lett!!!!




Ebédeltünk, kávéztunk, békésen ejtőztünk, győzködtük a Józsit, hogy meg kéne mutatni egy orvosnak a térdét, mert egyre nagyobbra nő. Makacsul ellenállt.

A kocsonya ezalatt szép, csendben fődögélt magában. 
Este fél hét felé már úgy ízleltük, hogy megfőtt, lehet leszűrni, csontozni, tányérba rakni, amikor Józsi nem bírta tovább, és beleegyezett az orvosi vizitbe. 
Gyors net-böngészés, telefonálás, merre-hová induljanak, aztán hétkor a két fiú útra kelt a Merényi traumatológiára. 
Tíz körül kerültek elő, Józsefünk lába rögzítő, fél-gipszben (nem tört, "csak" elvándorolt egy kicsit a helyéről), combtőtől bokáig befáslizva**. 

A sérült rögtön ágyba, a kocsonya éjfélre tálba is került. :o))))













*A kollázson a fölső fánk már itthon készült, kovásszal, és Ilcsi követte el. Sikeresen alkalmazva minden tapasztalást.  :o)))

** Az injekció beszerzése (ami a trombózist van hivatva megelőzni) vasárnapra maradt. Volt annak is némi bája, hogyan találtuk meg a TÉNYLEGESEN ügyeletes patikát Dabason, ahol aztán nem volt, ami nekünk kellett volna. Azt is szerettük, hogy a kérdésre: hova menjünk tovább, a gyógyszerész közölte: irány Pest, vagy Kecskemét! 
Végül tíz perccel pár kilométerrel odébb, Ócsán, egy tündéri, segítőkész patikus hölgy sietett a segítségünkre, és kiválthattuk az "áhított" injekciót. 


Ágnesünkre már csak egy feladat maradt: megtanítani a Józsit, hogyan kell gipszelt lábbal fürdeni.... :D :D :D :D 

... és ekkor még mindig csak január tizedikét írtunk... 



2016. január 11., hétfő

Kórságos évkezdés






Papa lent, Apa fönt feküdt az ágyában. Hosszú, nehéz éjszaka volt mögöttük, aludtak.
Mindketten betegek voltak.
A fiúk Anyával jöttek le reggelizni, s bár Kismaszat sem volt valami jól, azért érdekelte mi történt a nagyvilágban… vagy legalábbis egy emelettel lejjebb.J J J J
Papáék szobaajtaja behajtva.
- Szellőztetsz Mama?- kérdezte Zsebi.
- Nem.  Papa alszik. Bemehettek megnézni, csak csöndben, ne ébredjen föl.
Aprónép kéz a kézben szorosan egymás mellett, nagyon lassan, óvatosan araszolt az ágy felé. A hátuk mögött álltunk Ilcsivel, de (szinte) LÁTTUK az arcukat, ahogy kíváncsian, kissé értetlenkedve nézik a nagyapjukat. Mi ez? Ilyen még nem volt. Mit csinál ez a Papa? J J J
Olyan cuki volt, ahogy odaóvatoskodtak a nagyapjukhoz, meg kellett őket zabálni!
S, ahogy odaértek az ágy mellé, Kismaszat természetesen rögtön rázendített:  papaaaaa!!!!! papaaaaa!!!! 
Két napra rá Anya is ágynak dőlt, Zsebivel karöltve. Láz, hasmenés, hányás… a „megszokott” forgatókönyv.
Ma már jól van mindenki, Zsebi is újra megy az oviba, Apa dolgozni, Papa fát vágni, Zsebivel, Kismaszattal játszani.





Nem mellesleg, karácsony első napján leejtettem a fotómasinámat, ami jól tönkrement, ma hozhattuk csak el  a javított gépet szervizből.

Próbafotó a budaörsi Samsung szervizben :o))))





Ilyen volt 2016 kezdete.
Remélem egész évre letudtuk az összes bajt, kórságot!