Meggy, minden mennyiségben

Meggy-napok vannak mifelénk, hálát adunk mindenkinek, aki hozzásegített minket!

Cirka 25 kiló meggyet dolgoztunk föl. 11 kiló a fagyasztóba került, 8 kilóból Ilcsi lekvárt főzött, a maradék 5 kilót pedig megettük/megfőztük/megsütöttük. Nagggyon finom volt! :o))))

Bár a meggyes pitémmel én sem nyernék szépségversenyt... :o)))

Zsebi is élvezte a magozást.

A meggyleves holnapra lesz IGAZÁN jó.

Más is van...

Új ágy került a Vuk-os szobába. :o)))

Most már unom! Vissza akarok menni az ágyamba!

Zsebi még inkább a régi, rácsos ágyban alszik, de kipróbálta már (délutáni alvásnál) az újat is. Egyenlőre szokja az újdonságot.

Apával az alvás... :o)))))

... és készülünk ezerrel a keresztelőre.

... és könnyek...

Simon András grafika

Néztem utána, ahogy kezeivel hadonászva tört keresztül a tömegen. A zsákja valahogy a vállára volt kötve, kalimpált az is. Mintha követné a hosszú, csontos karokat.
Nem volt tiszta.
Álltam a tömegben, magányosan, és némán sírtam. Pár perccel előtte mondtam meg neki, hogy nem jöhet többet a közelünkbe. Nincs több kaja, ruhamosás, semmi. Elfogyott az erőm, elfogyott az akaratom. Legközelebb akkor jöjjön, ha azt tudja mondani nekem, hogy évek óta tiszta, egyenesben van az élete. Ha azt mondhatja: ÉLEK! Azt felelte, akkor nem látom többet. Szidott mindent, és mindenkit, aztán sértetten elrohant. Nem hallgatott végig.
Azóta nem tudok átutazni a Móriczon sírás nélkül. Keresem a szememmel mindenhol, amerre járok... utcán, aluljárókban.. megnézem a padon/járdán fekvő embereket.

Ma lett 32 éves.

Nem tudom, élt-e valaha...

Egy (számomra) megrázó erejű kép, amit Gergő kapott valakitől (Arról készítettem ezt a fotót).  Sokáig őriztem neki, aztán elkérte. Aztán eltűnt. Talán drogra cserélte...

Ufó

A pici lány ült a hófehér asztalkájánál, hófehér széken, kanalazta ügyesen a joghurtját, csak kicsitnagyon volt maszatos a pofija. Lassan haladtam a munkával, nehéz volt nem őt nézni. Két éves lesz augusztusban.
Evett, és nézte a tévét. Anyja a lakás másik végében matatott valamit. Percekre szaladt csak ki, nem hagyta magára hosszú ideig, és közben szinte folyamatosan beszélt hozzá.
Kicsi lány evett, már a kekszet majszolta, és nézte a tévét. Aztán egyszer csak rémült/keserves sírásra fakadt. Én öt lépésre voltam, az anya távolabb, de ő ért oda előbb a gyerekhez. Fölkapta, ringatta, vigasztalta, míg a sírás hüppögéssé csendesedett, majd újra könnyes mosoly volt a csöpp arcon.
Elképedve kérdeztem, mi történt. Baromira nem értettem...
- Ebben a rajzfilmben (ami egyébként tényleg kicsiknek (!) való, bizonygatta) van egy sátáni nevetés, amitől N. már EGÉSZEN PICI (!!!) KORA ÓTA FÉL. - mesélte az anya zavartan mosolyogva.

Én meg csak néztem bambán/elszörnyedve/mittomén... nem hittem a fülemnek, na!

Egyébként egy értelmes, intelligens, kulturált, minden iránt nyitott nőről, és a kislányáról szól a történet.


TUDOM, hogy én egy ufó vagyok, amikor gyerekekről, a tévéről, a készségfejlesztésről meg ilyenekről  van szó. (még a saját, tágabb családomon belül is így tekintenek rám).
Nade ENNYIREEEE?

Rollerpiskóta

Ma úgy jöttem haza munkából, hogy most aztán méteres-kalács sütés lesz itten! PRÓBA méteres-kalács! Mert jön nászuram Erdély-országból, oszt szereti az édességet. NAGYON!

Kényeztetni szeretném… :o)))

Jóóól megvettem hazafelé mindent, ami köll, itthon pedig jóóóól pofára estem! Kiderült, hogy a nagy konyhaberendezkedés alkalmával, egy elegáns mozdulattal kihajítottam az őzgerincformáimat, mert berozsdálltak a marhanagy minőségükben.

Szóval holnap mehetek sütőalkalmatosságot kajtatni. Hol keresgéljem? Nnna, mindegy! Majd megálmodom még addig.

Deazééé lett sütemény a vacsora-asztalra! Sütöttünk a Zsebivel „rollerpiskótát” /Piskóta roládot, csokoládékrémmel. Majdnem olyan, mint a fatörzs… : o)))/

jollejpicskótátcsütünkamamávalanya  

Megzabálom, amikor ott tüsténkedik körülöttem. Keveri a piskóta-tésztát, adagolja bele a porcukrot, tojássárgáját, néha, nagy igyekezetében (meg a Mama sem figyel oda rendesen) leesik a székről, néz nagyot, visszamászik, és folytatja tovább… :o)))))

Kismaszat meg csak nő, nőddögél, ahogy kell. Mosolygós kis krapek. Próbál gőgicsélni, nagyon édes, ahogy formálja a pici száját. Szereti, ha foglalkozunk vele, de szeret jókat aludni is. 

Nappal.
Éjjel meg boldogítja Anyát! :o)))
Azért aludni is hagyja ám egy kicsit. Meg aztán Kiscsikónk szeret reggel sokáig aludni, HurkaGyurka szintén, így Anya is visszaaludhat 9-ig, fél 10-ig, miután Apa elment dolgozni. Ritkán van másképpen. :o))))

Meg az is van még, hogy a gyerekek eldöntötték a Regő-keresztelőt. Augusztus 2-án lesz. Ez szombati nap, REGŐS és LEHEL névnap van aznap. :o)))))))

Most kezdjük szervezni.

A mártoni templomban szeretnénk elsődlegesen, vagy itt, a mi templomunkban. Majd elválik, ha már tudjuk hol, milyen feltételekkel vállalják a keresztelést.

A keresztszülők személye még szintén tervezés-fázisában van. Valószínűleg most is többen lesznek.

Ilcsi reméli, hogy Erdélyből is tud valaki jönni. Szeretné, ha legalább egy-két ember képviselné az otthoniakat.

Nem akarunk nagy banzájt, de úgyis az lesz belőle. :o))) Ha csak a legszűkebb családot hívjuk is, vagyunk vagy 25-en, 30-an. : o))))

Húslevest gondoltunk, meg töltött káposztát. Azt meg lehet főzni előre. Sütemény is olyan előre-sütős fajta kell, azt később gondolom ki.  De ez odébb van.

Előtte még összejövünk egy családi ebéden, pacalra/csirkére… :o)))
KataFerkónak kívánunk soksok boldogságot... :o))))

Nyár végén pedig Zsu-ölelő bulit tartunk valahol…. :o))))))

Csak már ott tartanánk! (bár nekünk hamar tovaröppen majd a nyár... de neki hogy?)

P.s.:

Jajjjajjjajj, André Rieu meg olyan jóóó volt! :o)))) Még most is táncol a lábam, ha rágondolok…

Már megint fél 11 van! 

Pedig ma korán akartam aludni menni...