Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2014. június 21., szombat

... és könnyek...



Simon András grafika

Néztem utána, ahogy kezeivel hadonászva tört keresztül a tömegen. A zsákja valahogy a vállára volt kötve, kalimpált az is. Mintha követné a hosszú, csontos karokat.
Nem volt tiszta.
Álltam a tömegben, magányosan, és némán sírtam. Pár perccel előtte mondtam meg neki, hogy nem jöhet többet a közelünkbe. Nincs több kaja, ruhamosás, semmi. Elfogyott az erőm, elfogyott az akaratom. Legközelebb akkor jöjjön, ha azt tudja mondani nekem, hogy évek óta tiszta, egyenesben van az élete. Ha azt mondhatja: ÉLEK! Azt felelte, akkor nem látom többet. Szidott mindent, és mindenkit, aztán sértetten elrohant. Nem hallgatott végig.
Azóta nem tudok átutazni a Móriczon sírás nélkül. Keresem a szememmel mindenhol, amerre járok... utcán, aluljárókban.. megnézem a padon/járdán fekvő embereket.

Ma lett 32 éves.

Nem tudom, élt-e valaha...



Egy (számomra) megrázó erejű kép, amit Gergő kapott valakitől (Arról készítettem ezt a fotót).  Sokáig őriztem neki, aztán elkérte. Aztán eltűnt. Talán drogra cserélte...













15 megjegyzés:

  1. Az anyák sosem sírják mind el a könnyeiket.
    Átölellek, és sajnos ez minden, amit tehetek.

    VálaszTörlés
  2. Elolvastam néhányszor e sorokat, gondolkodom, együttérzek- bár csak kevésbé értem is....Erőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az öleléseket!

      Júlia! Két felnőtt fiam van. Az idősebbel, és a családjával együtt élünk. Ő az édesapja Zsebi és Kismaszat unokánknak. Ő múlt hónapban volt 36 éves.
      A fiatalabb szenvedélybeteg. Súlyosan. 14 éves kora óta.
      Tegnap volt 32 éves. Róla szólt ez a pár sor.

      Törlés
    2. ...hogy imádkozom a legtöbb, amit így adhatok.
      ...hogy nehéz megélni, az a minimum kifejezés.
      ...most csendben vagyok, s arra gondolok, mennyire erős vagy.

      Törlés
  3. Szeretlek.
    A szavakat miket lehetett már rég elmondtuk.
    Marad az ölelés a bűntudat és a csend.

    VálaszTörlés
  4. :-( Képtelen vagyok szólni. Pedig annyira szeretnék. Valami megoldást, valami feloldást valami nyugtatót, valami kiutat.

    És az jut eszembe, meddig tartozunk felelősséggel felnőtt gyermekeinkért... meddig hurcoljuk a bűntudatot? Mikortól lesz egy ember a maga felelősségének a "rabja"/ "ura" ?

    Mikortól élheti egy anya ... á hagyjuk... csak költői kérdések.

    :-(((

    Ölelés, mást sem adhatok.

    VálaszTörlés
  5. Az ölelés nagyon is sok, köszönöm!

    Nehéz kérdések... sodródom közöttük... nincs megnyugvás... talán nem is lesz soha...

    VálaszTörlés
  6. A szívem szakad meg, mert nem tudok olyan szavakat, melyek segíthetnének .Valóban, csak egy csendes ölelés amit adhatunk . De a reményt nem szabad feladni. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor fog segítséget kérni, és kapni tőletek......és csodák is történnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj a csodában hinni. Másképp már belehaltunk volna.

      Törlés