 |
| Simon András grafika |
Néztem utána, ahogy kezeivel hadonászva tört keresztül a tömegen. A zsákja valahogy a vállára volt kötve, kalimpált az is. Mintha követné a hosszú, csontos karokat.
Nem volt tiszta.
Álltam a tömegben, magányosan, és némán sírtam. Pár perccel előtte mondtam meg neki, hogy nem jöhet többet a közelünkbe. Nincs több kaja, ruhamosás, semmi. Elfogyott az erőm, elfogyott az akaratom. Legközelebb akkor jöjjön, ha azt tudja mondani nekem, hogy évek óta tiszta, egyenesben van az élete. Ha azt mondhatja: ÉLEK! Azt felelte, akkor nem látom többet. Szidott mindent, és mindenkit, aztán sértetten elrohant. Nem hallgatott végig.
Azóta nem tudok átutazni a Móriczon sírás nélkül. Keresem a szememmel mindenhol, amerre járok... utcán, aluljárókban.. megnézem a padon/járdán fekvő embereket.
Ma lett 32 éves.
Nem tudom, élt-e valaha...
 |
| Egy (számomra) megrázó erejű kép, amit Gergő kapott valakitől (Arról készítettem ezt a fotót). Sokáig őriztem neki, aztán elkérte. Aztán eltűnt. Talán drogra cserélte... |
Szomorú!
VálaszTörlésNagy ölelés
Az anyák sosem sírják mind el a könnyeiket.
VálaszTörlésÁtölellek, és sajnos ez minden, amit tehetek.
nincsenek szavaim,
VálaszTörlésölellek
Elolvastam néhányszor e sorokat, gondolkodom, együttérzek- bár csak kevésbé értem is....Erőt!
VálaszTörlésKöszönöm az öleléseket!
TörlésJúlia! Két felnőtt fiam van. Az idősebbel, és a családjával együtt élünk. Ő az édesapja Zsebi és Kismaszat unokánknak. Ő múlt hónapban volt 36 éves.
A fiatalabb szenvedélybeteg. Súlyosan. 14 éves kora óta.
Tegnap volt 32 éves. Róla szólt ez a pár sor.
...hogy imádkozom a legtöbb, amit így adhatok.
Törlés...hogy nehéz megélni, az a minimum kifejezés.
...most csendben vagyok, s arra gondolok, mennyire erős vagy.
Köszönöm.
TörlésJajjjjjj!
VálaszTörlésIgen.
TörlésSzeretlek.
VálaszTörlésA szavakat miket lehetett már rég elmondtuk.
Marad az ölelés a bűntudat és a csend.
Én is szeretlek.
Törlés:-( Képtelen vagyok szólni. Pedig annyira szeretnék. Valami megoldást, valami feloldást valami nyugtatót, valami kiutat.
VálaszTörlésÉs az jut eszembe, meddig tartozunk felelősséggel felnőtt gyermekeinkért... meddig hurcoljuk a bűntudatot? Mikortól lesz egy ember a maga felelősségének a "rabja"/ "ura" ?
Mikortól élheti egy anya ... á hagyjuk... csak költői kérdések.
:-(((
Ölelés, mást sem adhatok.
Az ölelés nagyon is sok, köszönöm!
VálaszTörlésNehéz kérdések... sodródom közöttük... nincs megnyugvás... talán nem is lesz soha...
A szívem szakad meg, mert nem tudok olyan szavakat, melyek segíthetnének .Valóban, csak egy csendes ölelés amit adhatunk . De a reményt nem szabad feladni. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor fog segítséget kérni, és kapni tőletek......és csodák is történnek.
VálaszTörlésMuszáj a csodában hinni. Másképp már belehaltunk volna.
Törlés