Kis-Duna, nagy-Duna...

... gyerekkoromban csak így tettünk különbséget a két víz között. A nagy volt a mienk, akkoriban hatalmas élet volt arrafelé is. Kijelölt strand, büfével, zeneszóval, ahogy kellett.
Ma már csak a csend, és néhány kiránduló jár arra, de nem bánjuk. Így talán még unokáink is látni fogják... nem teszi tönkre az ember...
 ... Újfalu, a Nagyanyám, Erzsi tántim, télen szánkózás a gátoldalon, a nagy árvizek nézése, komppal át a túlpartra, Zoli bátyám temetése a kompról..
Megmutattuk Zsebinek is nagy vizet, kavicsot dobáltunk, virágot szedtünk, élveztük a napocskát.

A nagy-Dunához vezető út melletti erdőben lehasaltam a földre, hóvirág-mezőt fotózni...hmmmm... micsoda illata van a földnek! AZT ÉREZNI KELL!

A kis-Duna pedig a szomszéd faluban, a Soroksári-Duna, ma már ez a kedvesebb, hiszen Mártont jelenti, Zsebivel kavicsdobálást, nagy sétákat majdnem-Ráckevéig a parton, sramli-zenét, lampionos csónakfelvonulást augusztus huszadikán, és megannyi kedves emlék... mondhatnám, de minek... tudjátok.
Zsebi ezt ismeri jobban. A strandhoz vezető utat, a partot a padokkal, a nádast, a "játszóteret"... mindmind kedves emlék neki is, sorolja, ahogy ballagunk a víz felé.

Évről évre elbűvölnek... imááádom a krókuszokat! És minden mást, ami a tavasz jöttét hirdeti... :o)))

Papus azt mondja, az élet ezer jele ott van már a kertben, pattanni készül a rügy, kidugta első levélkéit a nemrég átültetett virág, élettel teli az aranyeső, ideje van a kerti munkának. Füvet kell rendezgetni, magot szórni... kint akar lenni, na!

Köszöntünk hát új tavasz!