Gólyahír

2017. augusztus 26-án megszületett harmadik unokánk, Bogát Hunor. 

Súlya 3520 gramm, hossza 55 cm. 

Gyönyörűséges kisbaba. 

Imádjuk! :o))

Picurkánk, és az ő anyucija jól vannak. 

Meg most már a család többi tagja is... :o)))

A bank, mint török átok (szerintem!)

Ma bank-intézős napunk volt.

Tudom, hogy mindenki az alapján alakítja ki a véleményét, miképpen sikerült zöldágra vergődnie egy-egy hivatallal, intézménnyel, és, hogy ez nagyon egyéni, de leírom, én mit gondolok erről a két bankról, ahol ma megfordultunk.

Az FHB-nál vannak (remélem nemsokára a "voltak" lesz a helyes kifejezés!) a nagy hiteleink. Elméletileg már oda is beérkeztek a hitelt kiegyenlítő milliók. Természetesen kb. két hónapja már jeleztük a banknak, hogy előtörlesztünk, egy összegben kifizetjük a tartozásunk teljes összegét. Kellett egy dátum, amit szerződésben is rögzítettünk: augusztus 31--e lett meghatározva.
De, mondtuk naivan, ha előbb befolyik a pénz (ami egy másik pénzintézet gyorsaságától is függött, hiszen a vevőnk hitelt vett föl a lakás-vásárláshoz), akkor előbb szeretnénk hozzájutni a (jelzálog) törlési engedélyhez. Jó, mondták. És mi elhittük (igaz, ez a 'jó" csak szóban hangzott el, nem kértünk róla papírt).
A pénz befolyt a technikai számlára. Gondoljuk mi. Mert értesítést nem küldött róla a bank, és ma, amikor bementünk személyesen, hogy megbizonyosodjunk, NEM VÁLASZOLTAK A KÉRDÉSÜNKRE! Nem tudják megmondani/nem látják... És egyáltalán! A törvény az törvény, és harminc nap, meg ott van, hogy augusztus 31.-e, és mi a fenének zavargunk, neki nincs kedve dolgozni! Ez a legutóbbi persze nem lett kimondva, de elég vének vagyunk már a Papával, hogy tudjunk olvasni az emberek arcáról, hogy érezzük a munkaundort.
Nem először tapasztaljuk az FHB merev ügymenetét. Tudják az ügyvédek is, csak legyintenek, ja! FHB? Akkor várunk türelemmel.
Hát mi nem vagyunk hajlandók várni. Az ügyintéző hölgy legnagyobb bánatára/megrökönyödésére (??) kértem egy darab papírt, és néhány keresetlen szóval leírtam, hogy csipkedjék magukat.
Amúgy a beszélgetésünk ideje alatt azt állította, hogy ő bizony nem tud utánanézni a dolgainknak a gépében, aztán abban a pillanatban, mikor elkezdtem skribálni, hogy ejnye-bejnye, rögtön megtalálta, hogyan kell használni azt a billentyűzetet...
Ja! És nem mellesleg hatvanezer forint előtörlesztési díjért nem hajlandók megmozgatni magukat!

Nnna, mindegy! Azért az iromány elkészült, egyáltalán nem az ő bikkfanyelvükön, érkeztette (??!!??), mi pedig alaposan megmérgesedve kijöttünk az intézményből.
Nem vagyok benne biztos, hogy jót tett az ügyünknek a sürgetés, de annyira kihozott a béketűrésből, hogy egy hét múlva, ha nem lesz meg a törlési nyilatkozat, ennyire sem leszek úrinő.


Ezek után mondhatni kissé idegesen mentünk a következő bankba, ügyeinket tovább intézni. Ráadásul a Merkantilról elég sok rosszat hallottunk előzetesen (családon belül is), miszerint nem túl együttműködőek, ha a kocsihitel előtörlesztéséről van szó, stb...

Nagyon kellemesen csalódtunk! Bementünk, sorszám, pillanatokon belül hívtak. Papa elmondta miért jöttünk, pasi elkezdett zongorázni a klaviatúrán, és két perc múlva kezünkben volt a papír. Hazajöttünk, átutaltuk, hétvégére birtokunkban lesz a törzskönyv.

Amúgy az OTP Anyu lakás-eladásánál is nagyon rugalmas volt.
Neki EGY (!!!) héten belül a kezében volt a (jelzálog) törlési engedély. Egyik nap bementünk, másnapra megmondták a befizetendő pontos összeget, Anyu még aznap átutalta nekik, két nap múlva kezében volt a papír.

Ez lenne a normális.

Csak meg kéne tanulni, hogy is van ez.

Szerintem.

(Azért, mire hazaértünk, sikerült bevenni mindkettőnknek a leszarom-tablettát. Az öröm a miénk, a munka meg legyen az övéké!

:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D)

Ufó a kertben

Mielőtt mesélnék a hétvégi dolgainkról, egy kérdés: tudja valaki, hogy tabletról, illetve okos telefonról hogyan lehet bejegyzést írni, képet tölteni, szóval blogot szerkeszteni?
Ha van tapasztalás, kérlek osszátok meg velem! Mobil-netem lesz, de az asztali gépet egy ideig nem fogjuk tudni netezésre használni.

Erre hétvégére is (immár másodjára) teherautót béreltünk, hogy a következő adag holmink lekerüljön Mikisfalunkba. Ez úgy van, hogy péntek délután a fiúk elmennek a kocsiért, szombat-vasárnap fuvarozunk, hétfőn kilencre pedig visszavisszük a járművet.

Most egy kicsit bonyolultabb volt a pakolás. Péntek délután elsőként Érden, majd a Dédinél, végül nálunk pakoltuk meg az autót. Hiú remény volt, hogy elég lesz az egy fuvar, hamar látni lehetett, hogy meglesz most is a vasárnapi menet is. Elképesztő sok holmija tud összegyűlni egy családnak az évek folyamán! Nálunk pedig nem egy, hanem négy háztartás cuccai utaznak most egyik helyről a másikra: eladtuk Mártont, ott is komplett háztartás volt (hiszen AnyósomMamiék ott éltek), aztán van az Anyukámé, a fiataloké, és persze a miénk. Hát, nna!

Hezitáltunk rendesen hét közben, költözzünk? Ne költözzünk? Lesz sok víz? Vagy egyszerűen csak esni fog egy kicsit, és kész? Az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy mégiscsak jöjjön az a kocsi, lesz, ami lesz.
Hát lett! Tegnap 37 fok volt, az izzadtság csorgott rólunk. Ma meg az eső. Nem kicsit. Hosszú nadrág, pulóver, zokni, 17 fok...
Mire a fiúk befejezték a pakolást, persze, hogy kisütött a nap!




De, azért jó nap volt ez a mai is, és még ufót is láttam a kertünkben... :D :D :D

... meg szépségeket...

Tegnap reggel, mire aprónépség fölébredt, mi már messze jártunk. Zsebi megállt a szobánk ajtajában, és megjegyezte: Azért az ágyat itt hagyhatták volna! (Reggelenként első dolga volt, hogy bekuckózott a paplan alá) ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

De az ágy már Mikisfalunkban van, egyedüli bútorként bent a házban...

A többi bútor garázsban, műhelyben.

Nem baj, hogy nincs más bútor, de jó volt ücsörögni a fotelban. :)

A fotelt, egy kanapét, csillárt, és lámpaburákat, a karnisokat az előző tulaj hagyta ott, mert az új lakásában nem tudja használni.

Ez lesz a Dédi szobája

Ebbe a helyiségbe lépünk be a bejárati ajtón (van egy bejárat a teraszról a konyhán keresztül is a lakásba). Valószínűleg ez majdan télikert lesz.

(Persze minden festés, rendbe-tétel előtt, úgy, ahogy a bácsi kiürítette. Nálunk visszafogottabbak lesznek a színek...)

Örököltünk még egy macskát (őt még sosem láttam, csak etetem!!! Így fotóm sincs egyenlőre róla), és szobakerékpárt is.

Ez utóbbit vajon miért??????? :D :D :D :D :D :D :D 

Szóval  zajlik az élet, állandó mozgásban vagyunk (és leszünk is még egy darabig, ezt már látni).

Ilcsi holnap reggel befekszik a kórházba, igaz csak egy napra, kivizsgálásra. Reméljük TÉNYLEG így lesz, és kedden reggel hazahozhatjuk!

Ráér még a kicsi Bogát! Szeptember elejére jelezték az érkezését. ♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Egy új élet kezdete

Tegnap átvettük az új otthonunk kulcsait. Imádjuk már most!
Úgy volt, hogy ott is alszunk egy napot, ici-picit örülünk, csak úgy kettecskén, nem baj, hogy az üres házban... de az élet átírta a terveinket (amit én nagyon rossz néven vettem).

Nagyon más lesz itt az életünk. Az első, és legfontosabb változás, hogy velünk fog lakni a Dédi is. Aztán az is, hogy nem járok majd el dolgozni, otthoni terveim vannak, számosak, de elsősorban MAMA akarok lenni.

Gondolkodom aprósütemény, és tészta gyártáson is (amihez a Papa által tenyésztett fürjek adják majd a tojásokat :D )... szóval tervek vannak, csak egészség legyen, hogy még sokáig élvezhessük az új életünket.

A ház tágas, padlás, pince... egyszerűen alig hiszem, hogy mindennek lesz helye. :) 

A föld hatalmas, mondjuk ezzel nem tudom mit kezdünk majd, de tervek, ötletek erre is vannak természetesen. 

És naná, hogy van diófa... :D 

És végül mutatom a kisegeret, aki nemrég nálunk járt... :) :) :) 

Betekintő

Amikor nemrég elhatároztam, hogy augusztus 15-én (a tavalyi, utolsó bejegyzés első évfordulója :D ) lesz a blog újraélesztése, még nem tudtam, milyen izgalmas, mozgalmas napokat fogunk most élni.

Holnapután vesszük birtokba az új házunkat Mikisfalunkban... bejelentkezni, közmű-órákat átíratni a nevünkre, internet, TV-szolgáltatásokat megrendelni, biztosítást kötni... Közben még a mostani lakásunk dolgait is rendezni kell... amint kiegyenlítésre kerül a teljes vételár, hitelt kiegyenlíteni, jelzálogot töröltetni, a lakást birtokba adni. Mindeközben Mikisfalunkban a tervezett apró átalakítást megcsinálni, festeni, nem mellesleg berendezkedni valamilyen szinten, hogy a Dédi is beköltözhessen...
És Ilcsi mindjárt szül.. szóval nem unatkozunk egy percet sem.

De a blog folytatódni fog, napló jelleggel, sorjában vissza-vissza tekintve az elmúlt év eseményeire.

Megörökítve az új élet terveit, az első, csetlő-botló lépéseit, a tervek majdani megvalósulását.

Persze képekkel illusztrálva (terveim szerint, hiszen a fotózás, mint szerelem most is megvan :D ), emlékidézősen...

Szóval most még rendszertelenül (és a tabletről valószínűleg bénázva sokat), de remélhetőleg nem egy év múlva (!) lesznek bejegyzések.

Ha túléljük a következő másfél-két hetet...

De túléljük! Mert mi olyan túlélősek vagyunk.

Úgyhogy ne reménykedjetek... :D :D :D :D