Tizenhét hónapos

Aprónépünk mostanra már szinte kizárólag lépegetve közlekedik. Óvatosan, kezét széttárva, időnként földre huppanva, de megy  rendületlenül. Ritkán mászik. Leguggol, kézbe vesz dolgokat, föláll, arrébb viszi, leguggol, lerakja. Tesz-vesz, pakol, továbbra is ez a legjobb játék/elfoglaltság. Minden érdekli, szivacsként szívja, raktározza kis kobakja a tudást.

Azonnal rácuppan dolgokra, ha véletlenül azt hallja: "Azt nem!" :o)))))))
Apja, még a születése előtt vett egy szivart (amolyan szolidabb, kicsike darabot), hogy majd őőőő aztáán, ha megszületik a kisfia, akkor jóól elszívja.
Tegnap délelőtt Zsebgyerek úgy döntött, rendet rak egy kicsit Apa cuccai között. Ami természetesen kipakolással kezdődik. Bal/jobb kézzel, válla fölött röptette a cuccokat, köztük a szivarkát is. Döbbenten kotortam ki az ágy alól, "Naneee" nyögtem sóhajtva (akkor még nem ismerve a dohányáru történetét), ami RÖGTÖN fölkeltette aprónép érdeklődését is az ominózus darab iránt. Szerencsére nem sokáig tartott ez az érdeklődés, mert volt millió más látnivaló, meg különben is a Nagyi olvasni/énekelni kezdett, és azt lehet utánozni, és az is milyen remek mulatság!  :o))

Mindent mutogat, formálja a szavakat. Áááámpa, bök a lámpa felé, Apa, Ana, Tata, Mamma, ezeket a szavakat már szinte tudatosan használja, és tegnap megtanítottam neki a nemet is. Nemnem, ez nagyon tetszett neki. :o))))))

Széttárja a kezecskéit, mutatja, hogy nincsen, és közben mondja cicca, bár az "a" nem mindig hallható... :o))) "Elvitte a cica!"szoktuk neki mondani, ha valamit nem szeretnénk látni a kezében, és elrakjuk szem elől. :o)))

Már olyan nagyfiú, hogy a konyhaasztal sarka folyamatosan útban van, jártában-keltében mindig összetűzésbe kerülnek. :o)))

Tegnap  együtt ebédeltünk a gyerekekkel. Ilcsi gulyáslevest főzött, én fánkot sütöttem. Zsebi csak lesett, nyújtogatta a nyakát, hogy lássa, mi történik az asztal tetején, ebéd-készítés közben.
Aztán, alighogy hazaértünk, hívott Ilcsi, hogy Töpörtyke kivette a nyújtófát a szekrényből, odatotyogott a székhez, és elkezdett ő is tésztát nyújtani. Ahogy a Nagyitól látta...

****

Ez a fotó van az asztalon, ha nálam vagyunk a számítógépen. Zsebgyerek ma délután meglátta , és elkezdett mutogatni felé... közben pedig mondta, hogy ente... :o))))))