Ördög és pokol

Két esernyő beszélget a héven.

- Ez már majdnem olyan, mint egy bábszínház. - dörmögi a bajsza alatt somolyogva az öreg, zöld esernyő. - Amikor két esernyő beszélget...
- Nem olyan!  - méltatlankodik a rózsaszín ernyőcske. - Én TUDOM, mejt vojtam máj bábszínházban!
- Téényleg? - csodálkozik a zöld esernyő. - Te már voltál bábszínházban?
- Hát pejsze, te butus. - kacag a rózsaszín ernyőcske. - VEJED vojtam, máj elfejejtetted?
- Óóóh már emlékszem. És melyik a kedvenc bábszínházad? Csak nem az icinke picinke tündér?
- Áááádehoood!!! Hanem az öjdög és pokoj! 

Te jó isten! - néz föl könyvéből döbbenten a fekete esernyő, a szemben lévő ülésen. - Hát milyen meséket mesélnek manapság abban a bábszínházban???!!!???

Holt...pont

Hogyan lehet írni arról, amiről gondolkodni sem nagyon merek?


Gergő soha nem látott mélyponton van...


Gyűlöletes volt ez a mai nap.


De lassan vége, elmúlik ez is.


Az üvöltés a lelkemben most már csak halk nyöszörgés.


Talán majd holnap... egyszer...  leírható lesz a gondolat...


Mert ez mégiscsak egy család-krónika.

Nekem... nekünk...









Este Zsebivel összebújva énekelgettünk kicsit. Csak Ő meg én. Az finom volt.

Szúnyoginvázió

Hétvégén Mártonban voltunk Papusommal. Ő dolgozni, én meg csak úgy. Hogy ne legyen egyedül... :o))))

Aztán úgy alakult, hogy a ráckevei piacon kötöttünk ki szombat délelőtt, és a végén megérkeztek a gyerekek is. :o))))))


Az a piac!!! Kár, hogy nem fotóztam! Csak a számat tátottam ( meg a pénzt költöttem)!
Végig a Duna partján, egy igazi hajómalommal a háttérben... egy élmény, nnna!!!!!
Nem először jártam ott, de most is lenyűgöző volt.
És még Papus is türelemmel viselte a bóklászásaimat.
Legközelebb pedig Ilcsivel megyünk ki, az még jobb lesz, ő is imádni fogja.

Vettünk Zsebinek sapkát, és papucsot. Meg zöldséget, gyümölcsöt, frisset, ropogósat. :o))

Volt cseresznye-szedés, sütés, főzés, együtt-ebédelés, pancsolás.

Meg volt szúnyog-invázióóóó!!!
Őrület, hogy mennyien vannak!!! Felhőkbe tömörülve támadnak. Nem lehetett nyugodtan pancsolni, málnázni/cseresznyézni, hintázni, de még bográcsot mosogatni sem, a kerti csapnál. Semmit nem engedtek csinálni!
Volt óóóriási vihar éjjel. Hatalmas hangzavarral, zuhogó, ablakon becsapkodós esővel (a párnám, és alatta az ágyam kárpitja egy merő víz lett pillanatok alatt. Pedig Papus szinte azonnal ugrott, hogy zárja az ablakot.).

És volt óóóriási szerencsénk is, persze! A nagy csinnadrattában az akácfa egyik öles/termetes ága megadta magát, és földre kéredzkedett. Milliméterekre a kocsiktól, "akik" karcolás nélkül megúszták az égi színjátékot.

Mert szeret minket a JóIsten! Mint mindig.

Nagyonnagyon... :o)))

Újabb lépés előre

Az élet az már csak olyan, hogy halad előre. Hála Istennek! Mert így nekünk is haladnunk kell vele.
Így esett, hogy ma este Zsebgyerek és az ő Anyája és Apája már az emeleten alszanak. Mindenki a saját szobájában. Vagyis még nem alszanak, mert azt hallom odaföntről folyamatosan, hogy "Anyaaaaaaa! Anyaaaaaaa! Anyaaaaaaa! Anyaaaaaaa!"*
De nagyon álmos volt már egy órával ezelőtt is. Úgyhogy reméljük hamar elalszik a mi Kiscsikónk. És a legeslegeslegszebbeket álmodja majd ezentúl is. És továbbra is boldog, békés, harmonikus lesz.
A szüleivel együtt.

Nagy lépést tettünk meg újra, együtt.

Kívánok sok, szép évet mindannyiunknak!