Szúnyoginvázió

Hétvégén Mártonban voltunk Papusommal. Ő dolgozni, én meg csak úgy. Hogy ne legyen egyedül... :o))))

Aztán úgy alakult, hogy a ráckevei piacon kötöttünk ki szombat délelőtt, és a végén megérkeztek a gyerekek is. :o))))))


Az a piac!!! Kár, hogy nem fotóztam! Csak a számat tátottam ( meg a pénzt költöttem)!
Végig a Duna partján, egy igazi hajómalommal a háttérben... egy élmény, nnna!!!!!
Nem először jártam ott, de most is lenyűgöző volt.
És még Papus is türelemmel viselte a bóklászásaimat.
Legközelebb pedig Ilcsivel megyünk ki, az még jobb lesz, ő is imádni fogja.

Vettünk Zsebinek sapkát, és papucsot. Meg zöldséget, gyümölcsöt, frisset, ropogósat. :o))

Volt cseresznye-szedés, sütés, főzés, együtt-ebédelés, pancsolás.

Meg volt szúnyog-invázióóóó!!!
Őrület, hogy mennyien vannak!!! Felhőkbe tömörülve támadnak. Nem lehetett nyugodtan pancsolni, málnázni/cseresznyézni, hintázni, de még bográcsot mosogatni sem, a kerti csapnál. Semmit nem engedtek csinálni!
Volt óóóriási vihar éjjel. Hatalmas hangzavarral, zuhogó, ablakon becsapkodós esővel (a párnám, és alatta az ágyam kárpitja egy merő víz lett pillanatok alatt. Pedig Papus szinte azonnal ugrott, hogy zárja az ablakot.).

És volt óóóriási szerencsénk is, persze! A nagy csinnadrattában az akácfa egyik öles/termetes ága megadta magát, és földre kéredzkedett. Milliméterekre a kocsiktól, "akik" karcolás nélkül megúszták az égi színjátékot.

Mert szeret minket a JóIsten! Mint mindig.

Nagyonnagyon... :o)))