Mióta megtudtam, hogy unokánk lesz, azóta akarom, hogy ott legyen Zsebi szobájában.
Két éve keresek, kutakodok, érdeklődöm mindenfelé, kinek van régi, de még jó állapotban lévő, használható diavetítője.
Aztán nemrég, egy kedves ismerős azzal fogadott, hogy előkerült a lánya rég elfeledett diavetítője. Van hozzá 16 darab diafilm is, elfogadom-e az unokámnak. Plafonig ugrottam örömömben... Jóóóvannna! Csak képletesen, de TÉNYLEG nagyon örültem!
Ma este megtörtént az első diavetítés... A torkos méhecske meséjét hallhatta/láthatta a nagyérdemű.
Apa volt a gépész, Zsebinagyi a mesemondó, Anya pedig a lelkes közönség. Kiscsikó pedig a gépész mindent-tudó segítője, a mesemondó szemüvegének szorgos megigazítgatója, aki néha azért odaült a lelkes közönség ölébe, és hallgatta/nézte is a mesét... :o))))))))
Szép esténk volt ma is.
Mint mindig.
Mert mi megérdemeljük. :o)))))
Húúúúúú, de vártam már egy ilyen "igazi" bejegyzést... (s ehhez képest milyen türelmes voltam....)
VálaszTörlésPapust hiányolom a meséből.
Nálunk is nagy csoda volt, igaz mi kész mozit tartottunk, én kettőm+ sógorék kettője, esetleg 1-2-3 szomszéd gyerek.
Papusnak éppen akkor más elfoglaltsága adódott. :o))
VálaszTörlésLesz még mozi, amikor ő is beül nézőnek... :o)))