Készülődés

Esküvőre/keresztelőre készülünk ismét, Zsebi új öltönyt kap. :o))))))

Ez az esemény is Erdélyben lesz, szeptember elején utazunk. 

Lesz csavargás is, tervezzük mikor, merre... Papus vadregényes útvonalakat választ. Már hetek óta, ahányszor csak leül a gép elé, pillanatok alatt Erdély szépséges tájain jár. És mert a gugli a barátunk, mindezt 3d-ben... vagy mifenében teheti. 

Sok a tennivaló az utazás előtt, közben persze éljük a mindennapjainkat is. Most éppen építkezés-pihenősen, nekem jólesik nagyon. A következő munkafázis is jó nagy falat lesz Papusnak/nekünk: ebédlő-konyha-előszoba villanyvésés-szerelés, burkolás, festés mindhárom helységben, ami igazából egy légtér.

Kicsit "fázom" tőle, hiszen benne van a konyha. Még nem látom, hogyan fogunk közben sütni-főzni, befőzni...

Nnna, mindegy! Ezen is túl kell esni egyszer. Nanáhogy jó lesz, mikor elkészül! :o))))

Zsebi hatalmas léptekkel fejlődik. Zabálnivaló, ahogy dumál. És folyamatosan dumál, amikor ébren van. :o)))) Egyre több szót rak össze egy mondatban. Ott is kocsi... Kérdezzük, hogy hívnak, áááeji úúúcsúúú (Várhelyi Bulcsú). A Zentét valamiért nem szereti mondani, bár néha hozzápöki, pár másodperc elteltével. ennnte. :o))))))

Elmélyülten játszik a játékaival (Most éppen az építőkocka a sztár. Ja, meg a kupakok, kucu néni, bocitarka, és a többiek.) 

Továbbra is nagyon szereti, hogy énekelünk neki (és mi aztán énekelünk Ilcsivel, dosztig!). Hatszor... tízszer... tizenötször egymás után kéri énekelni ugyanazt a nótát médecce! :o))))), aztán egyszer csak mondja velünk a dal szövegét! Nagyapja szokott úgy danolni neki, hogy egy-egy verssor után megáll, mintha elfelejtette volna a szöveget. Zsebi pedig segít neki. Mondja a következő sor első szavát. Amikor a Papa ezt először megtapasztalta, úgy meghatódott, alig bírta folytatni. Egyébként is elég, ha csak beszél az unokájáról, már felhős a tekintete... :o)))))))

Papával egyébként is nagyon jókat lehet bolondozni! DIREKT begurítani a labdát az ágy alá, hogy aztán Nagyapó elkezdjen sopánkodni: Ajjjaj! Ide bizony segédeszköz kell. És Zsebi már szalad is a régimódi esernyőért, amivel Nagyapó kipisztergálja a gömböt, közben pedig ő is mondja, ajjjjajajjjaj. :o))))))

Mindent utánoz. Szavakat, mozdulatokat, hangsúlyt, mimikát, MINDENT.  Ahogy a Papa örül, bosszankodik, ahogy a Mama hisztizik, vagy rötyög, ahogy Apa a motort mossa, ahogy Anya a rántást kavarja. Reggelente együtt mosakszik, mos fogat valamelyikünkkel. Közben figyel, utánozza, amit csinálunk. 

Esténként Apa viszi föl a fürdés után, fürdőlepedőbe burkolva, a szobájába. Megállnak egy percre a szobaajtónk előtt, és Zsebi jóéjt kíván jojéjj,és puszit dob. Látnotok kéne! Minden pillanatában imádni kell, na! :o))))

Nemrég, az esti fürdés után, Apa törölgette, és közben mondta neki, hogy Kincsem! Zsebi ráncolta a homlokát egy kicsit a nagy gondolkodásban, aztán azt mondta papakincse (Papus szokta neki mondani, hogy Te vagy az én kincsem!)

És van lépcsőnk is, ami gyönyörű lett (Már június közepe óta használjuk, azóta laknak fönn a gyerekek. Atyavilág! Hogy rohan az idő!). Nagyon büszke vagyok az én emberemre! Sosem készített még ilyet, és TÉNYLEG NAGYON SZÉP lett! A korlát még hibádzik pártízezer forintot, de majd lesz. Ecccecsak... OKati kedvéért megmutatom, bár a környéke még... Hát, nnnna! Ott van tennivaló. 

Azóta elkészült a szobánk is, visszacuccolhattunk az ebédlőből. Van már tévéadás, internet lent is, fönt is.

Szóval haladunk. 

Apró lépésekkel, de megyünk előre rendületlenül. :o)))