2013. augusztus 11., vasárnap
...
- Sz. rosszul lett, és ki kell fizetni az ügyeleti díjat.
- Nekem kb. harminc forint van a pénztárcámban, és a többieké is üres most.
- Jól van! Akkor elmegyek megint lopni! - és köszönés* nélkül bontotta a vonalat.
Az eszébe sem jut, hogy dolgozni is lehetne.
Vagy bevonulni egy kórházba/rehabra/mittomén.
*És ez még akkor is fáj, ha tudom, hogy beteg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
VálaszTörlésHa igazán aggódik Sz-ért, akkor talán hajlandó lesz tenni érte valamit.
Végre felelősséget érez. Egyszer muszáj lesz magába engedni a szeretetet! Kénytelen lesz hagyni, hogy általa talán meggyógyuljon! Lehet, hogy ez számára a megoldás!
Imádkozom, hogy így legyen.
TörlésNem sokkal a telefon-beszélgetés után kopogtatott az ajtón.
VálaszTörlésAmíg megették a palacsintájukat, és megitták a kávéjukat, beszélgettünk az udvaron.
Jövő héten alpinista mellett akar dolgozni, aztán saját céget alapítana Sz-el, és jövőre feleségül veszi a lányt.
Kért még lábast, mosogatószert, és vanish szappant. Meg a telefonjához fülhallgatót.
Elmondták, hogy rendszeresen takarítják a házat, ahol élnek, az ambulancián mosnak, fürdenek, ahová a metadon-programra járnak.
Most sem voltak tiszták teljesen. Bár nem tudtam eldönteni, mitől nem. Mert nem drog volt bennük, azt lehetett látni.
Gergő csontsovány. Minden alkalommal, mikor jön, elhatározom, hogy lefotózom.
Aztán sosincs bátorságom hozzá.
Érezd magad átölelve, megsimogatva.
VálaszTörlésKöszönöm.
Törlés