2013. szeptember 23., hétfő
Megjöttünk
... már egy hete...
Mesélnem kellene Erdélyről... fotókat megmutatni*... annyira várják Gyimesben...
Nincs kedvem... Gergő cirkuszai töltik be a mindennapjainkat, a gondolatainkat... a lelkünket...
...borzalmakat művel... magával... másokkal... már nem a mi Gergőnk, csak egy zombi...
A rendőrök napi vendégek errefelé... szombaton, hajnali órákban hívnak, hogy megkérdezzék, hol van a gyerekem, mit tudok róla, és adatokat egyeztetnek.. amikor az sem tudom merre van előre... vajon miket mondhattam azon a hajnalom?
Mostanra ott tartunk, hogy hallani, tudni nem akarunk róla. De a fájdalom itt van bennünk, nem hagyja feledni, hogy van egy betegünk, akin nem tudunk segíteni. Fájdalom a tekintetekben, ha beszélünk róla... És nincs nap, hogy ne beszélnénk róla.
Nekem már nem segít az orrvérzésig munka sem.
Mikor lesz vége ennek a rémálomnak? MIKOR?????? JAJJJJJJJJJ!!!!!
*Bélus fiam már tett föl párat a facebookon, én meg megosztottam. Mert az út azért jó volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Már megint csak ennyit tudok mondani: sajnálom...
VálaszTörlésKüldök egy nagy ölelést, nagyon sokat gondolok rád, rátok.
A Bélus fotóit meg persze, h. már megnéztem...
Erre nem is lehet mit mondani Én is sajnálom. Nagyon.
TörlésKöszönöm az ölelésedet.
megértelek, és sajnálom
VálaszTörlésölellek
Köszönöm, Katalin.
TörlésJaj, Nati! Rettenetesen sajnállak titeket! Nem tudom, én hogy bírnám ki ép ésszel, amit neked ki kell bírnod.
VálaszTörlésGondolatban én is átölellek.
Majd, ha egyszer sikerül megnyugodnod, ne felejtsd el, hogy ketten is várunk téged: én, és a zsírosbödön.
Uhhh, tényleg! A bödön! Arról teljesen megfeledkeztem!
TörlésOktóber közepéig dolgozom minden nap, de utána meglátogatlak.
Beszélünk majd mélben, mikor. Köszönöm!
Kedves Barátos! Együttérzésem a Tiéd! Nekem valamivel jobb, mert az engem kitagadott lányomnak legalább van szép családja, boldogul, egészséges, Munkanélküli, lassan középkorúvá váló fiam is csak antiszociális és fura, Még jöhet változás, történhet valami jó, nálatok és nálam is, még annyi mindennek örülhetünk, s főleg: remélhetünk!
VálaszTörlésMindenkinek megvan a maga keresztje. Ez nagyon igaz. Annak idején, mikor elkezdtem blogot írni, és blogokat olvasni, az egyik első, meghatározó élményem a Te blogodban egy vers volt. Ez:
Törlés"Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
- De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
- hogy a keresztre miért volt szükséged.
Vándor roskad az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
És leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
Ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
Míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
Útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre
„Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek”
-mondja magában.
„De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!” – sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
Hiányzik a lefűrészelt darabja.
„Mit tettem!” – kiált kétségbeesetten.
„Most a cél közelében kell elvesznem,
Mert keresztemet nehéznek találtam!”
S ott áll a parton keserű önvádban.
Aztán új vándort lát közeledni,
S mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
Mint hídon, boldogan indulhat rajta,
Hogy átjusson békén a túlsó partja.
„Rálépek én is!” Reménykedni kezd:
Az ismeretlen idegen kereszt
Hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
Lába alatt. „Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! „ Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
„Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
Hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
De mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
Hordozni mindhalálig, csendesen!”
Máig hálás vagyok, hogy olvashattam.
Néha előveszem. Ezt is.
Köszönöm.
Töprengö/Nati ez vihető-terjeszthető? Van 2-3ember a környezetemben, kikkel szívesen elolvastatnám...
TörlésHogyne! Én is előveszem itt a blogban is időnként. Nagyon szeretem.
TörlésGondolom, Töprengő sem ágál majd ellene...
TörlésJóbarát (aki olvasta ezt a pár sort) írta:
VálaszTörlés"Míg élsz, anyja maradsz....
... találj valami megnyugvást, legyen ez a hit, vagy bármi más..."
Van megnyugvás, van öröm: az örök szerelem: PAPUSOM...
... ZENTE, BÉLUS, ILCSI,
Csak időnként rosszabb, mint máskor.
Ki tudja, miért? Ki tudja miért pont akkor? Egyszer csak itt van... fojtogat. Aztán újra kapok levegőt.
És várom az újabb fojtogatást...
Köszönöm az együttérzéseteket., az öleléseket. Minden simi jólesik. Nagyon.
Oláhné Kati!
VálaszTörlésVegyed, vigyed, én is úgy találtam, s megtetszett!
Köszönöm!
TörlésA keresztesről eszembe jutott egy fejtörő. Állsz egy négyzet alakú medence előtt, ami körül 1 méter széles árok van. Át szeretnél jutni a mély árkon, és bejutni a medencébe.
VálaszTörlésÉs neked csak egy kereszted van, szétesve. 2 db 1 méteres darabra.
Hogyan jutsz át a folyón?
"Létezik egy világ ahol minden lehet,
VálaszTörlésha engeded az éji tündér odavezet.
Engedd hogy kézen fogjon, s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!"
Széttörtél kereszted alatt
majd széttört a kereszt is
te csak nézted, ahogy
darabjaira esik
s közben szomorúságod
bekebelez, kitörni vágysz
megfogod hát a deszkát
s máshogy rakod újra össze!
T alakban, be a sarokba
pallóként, hogy bejuss a habokba
oda, hol senki nem bánthat
s hol csak te magad vagy égi bírádnak.
Ölellek.