Tiem

Néhány Zsebi-pillanat az elmúlt pár napból...


Egyik este, vacsora után, Zsebi Apájával "kötözködik".
- Edzs a tiem, Apa!!! 
Összenéztünk Papusommal. Zsebi-Apa ugyanígy mondta aprónép-korában, hogy enyém...

A Kolompos koncerten kiscsikónk több, mint egy órán keresztül megbűvölve hallgatta/nézte az előadást 

Apa ölében ülve. 

Egyszer mozdult csak ez idő alatt. Odafordult Apához, adott neki egy hatalmas puszit, aztán ismét belefeledkezett az előadásba. 

Ma nem nagyon akaródzott neki ebéd után aludni. Apa is pont akkor érkezett haza munkából, muszáj volt mesekönyvet nézegetni, meg különben is! Rengeteg a tennivalója egy ilyen kiscsikónak! De csöndben volt, hagytuk. Ma ez a pihenés neki. - mondta a nagyapja. Eltelt már több, mint fél óra. Hallottuk, hogy motoz, nem alszik. Apa úgy döntött, eleget volt már a sötét szobában, a kiságyában. Ő bemegy és kihozza.

Pár másodperc múlva jött vissza a fényképezőgépért.

- Van egy kis meglepetés odafönt. - mondta vigyorogva. - Zsebi átfestette az ágya környékét a popsikenőccsel...

Festünk még, Apa?

Hirtelen felindulásból elkövetett

... sütés volt ez a mai.

Máginál jártam, és ott találtam a receptet. Rögtön ugrottam körülnézni, mizújs a hűtőben, spájzban (ami csak egy szekrény, de a mienk! )
Alapból dupla adagot kevertem be természetesen, és tepsiben sütöttem. Került bele pár szem, apróra vágott dió, három mosolygóspiros alma, kockázva, némi ét-, és tejcsokoládé darabolva, kevéske cukor, és az előírtnál pindurkával több mák*.
Szóval, némi változtatással, de lett estére bögrésmákosunk.

Mascarpone híján sárgabaracklekvárral tálaltam (nem nyújtottak be tiltakozást ellene). Házi készítés, bár nem saját, kaptuk ajándékba.

És akadt segítségem is a kínáláshoz.

Megzabáljam, vagy megzabáljam? :o)

*az egy citrom reszelt héját majdnem elfelejtettem mondani

Igennem

Papa csiszol, fúr, farag. Zsebi segédkezik.

- Tyűűű! Azt is föl tudod emelni? Te nagyon erős legényke vagy!
- Igennem! - érkezik a büszke Zsebi-válasz.

Mert a NEM, az nem maradhat ki... :o))))

ZsuZsebigyümölcs

Ezt a hülye címet adtam egy fotónak, amit én szerkesztettem. És, amit nem tudok átmásolni sehova. Nem értem, miért, amikor a gépem egyik mappájába elmentettem! Nnna, mindegy! Nem ez a történet lényege.

Szóval az van, hogy jelentkeztem egy játékra, amit Katalin mutatott meg, és rögtön tudtam, ezt szeretni fogom. Azt is tudtam nehéz lesz csupán egy fotót mutatnom, egy dologról mesélnem, ami örömet/boldogságot hozott az adott napon a lelkembe. Mert több is van. Minden nap. De, ha egy, akkor egy, legyen úgy.
De ma...
Itt volt a Zsuzsalány, akit nemsokára hosszú ideig nem látunk majd. Elutazik messziremessziremesszirenagyonmesszire...

Aztán a Zsebi... Ha minden nap róla tennék be a 100 boldog nap albumba egy képet, az is az én igazboldogságomat mutatná be...

Túrógombóc-csinálós... :)

ez pedig a zoknibanfürdős... :)

És ma is került boldogság-hormonos étek az asztalunkra...

Nnna! ezt a négy fotót szerettem volna egyben megmutatni.

Hja, kérem! Ha lenne egy jó kis program, amit kezelni is tudnék..

Amikor már...

... azt gondoltam, vége a napnak, visszajöttem, hogy kikapcsoljam a gépet, aztán alvás.

És akkor ebbe botlottam facebookon...

Elszabadultak bennem az érzések... olyan szépek... olyan ártatlanok... és a Gergő itt olyan Zente!

Csak tudnám ki ücsörög a mellkasomon... alig kapok levegőt, és olyan homályos minden...

Annyira szeretem őket!

Óvjad Őket édesjó Istenem!