Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2014. április 1., kedd

... és csak alszik...



... és csak alszik...
Mintha tudná/érezné, ezt a bátyó-gyereket meg kell nyernem magamnak... különben kivel játszunk majd jóóó nagyokat.

Napok óta sírdogálós vagyok. Mittomén... mert nem voltam ott, mikor megszületett... mert az élet úgy hozta, hogy nem tudtam bemenni hozzájuk a kórházba... mert egy picsogós vénasszony lettem...  mert... mert... mittomén...
Aztán ma, amikor Ilcsi fölhívott, hogy úton vannak hazafelé megállíthatatlanul folyni kezdtek megint a könnyeim. Hát ez sem adatott meg... hogy otthon várjam őket. Alig láttam a könnyeimtől, csak tettem a dolgom, mint egy gép... haragudtam magamra... a világra... fél nyolckor végeztem, menni kellett még vásárolni... HÁT MIKOR ÉREK MÁR HAZA???!!!!

Papus volt csak lent. Boldogan mutogatta a számítógépre frissen föltöltött fotókat. Nézd! Ez itt a Zsebi, ez meg a Kismaszat. Mit mutogat ez itten nekem? Hát engedjen már utamra! Még kezet kell mosni, átöltözni... HADD MENJEK FÖL! LÁTNI AKAROM AZ UNOKÁIMAT!


Zsebi itt két hónapos volt


Zsebi a szobájában Anyával, Apával mesét olvasott. Kiscsikó fülig vigyorral rám nézett, látod?! itt van mellettem anya meg apa mondták azok a ragyogó szemecskék, szijamama, és tekerte tovább a diafilmet.





Cseppke a bölcsőben aludt.







Zsebi, nem sokkal a hazaérkezése után

Zsebi egyenlőre csak biztonságos távolságból szemléli a kis csomagot.
Ha nyekken egyet, rögtön hátat fordít neki. :o))))))
Reggel, az előkészített Regő-ruhácskákat élvezettel hajtogatta, pakolta össze, rakta be a táskába.
Hazafelé a kocsiban kinézett az ablakon egy darabig, majd elkezdte énekelni cipkefa, bimbója, kihajjott a úúútja, jidajidabombombom, kihajjott a úútja... 

Deazéé azt elmesélte a Papának, hogy a jegője ana adzst a csapkát atta, amit a dzsente hodzsott.. :o))))









6 megjegyzés:

  1. Mintha ugyanazt a babat fenykepezted volna, annyira egyforman alszanak.
    Nehez lesz osszebaratkozni, mert most anyanak meg kell osztani az idejet kozte, meg az uj teso kozott. A szoptatas, pelenkazas,furdetes kozvetlen szules utan bizony nagyon faraszto. De ha hajlando lesz segiteni a baba ellatasanal, sokkal konyebb lesz. Kar, hogy nem baratkozott ossze mar a pocakban az ocsivel.Egyelore nem nagyon tud majd mit kezdeni vele.
    De ti ott lesztek neki, hogy ategitsetek ezen a kenyes idoszakon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak idő, és türelem kell most Zsebihez, hogy megszokja az új élethelyzetet, a kisbaba jelenlétét. Nem fog sokáig tartani.
      Ma már odaóvakodott a Papával az ajtóhoz, bekukkantott. Az esti Regő-fürdetésnél (ugyancsak a Papa biztonságot adó ölelésében) megleste Kismaszatot. De a sírás... az nagyon zavarja. Nagyon félnyolcra állt a szája, mikor a fürdetés végi vegzálást már nem tűrte szó nélkül az öcskös.
      Még szerencse, hogy Regő nem sírós kisbaba. Eszik, alszik, fürdik, kicsit sírdogál, eszik, alszik... aztán megint alszik. :o)))))

      Törlés
  2. Jajjj, Nati úgy sajnálom, h. nem lehettél a nagy pillanatok részese... (nagy ölelés)
    Vigyázz magadra, te lány! nem lehet örökösen dolgozni, az 1* megbosszulja magát... (tudom, én se a más kárán tanultam sajnos...)
    Zsebinek nehéz lehet elfogadni, h. a trónuson osztozni kell, de a ti türelmetek-szeretetetek hamar átvezeti majd ezen.
    Azok az azonos pozitúrák... :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, nem dolgozom örökösen. Most aztán tényleg nem. Amikor csak tehetem itthon vagyok Zsebivel. Most meg Ilcsinek is soksok segítésre van szüksége.
      De néha muszáj, és most nagyon rosszul jött ki. Nem lehetett másképp megoldani.
      De már túl vagyok rajta! Itthon vannak, zsibonganak körülöttem, Zsebi kezd megnyugodni, ismét kerek lett a világ.
      Aztán meg ma az jutott eszembe, ha Zsebi minden fontos történésénél sikerült úgy jelen lennünk, hogy máshol laktak, akkor Kismaszatnál ez még inkább így lesz! Hihetetlenül szerencsés nőszemély vagyok. Csak néha kicsit picsogós... :o)))))

      Törlés