Gyerekszáj

Hazafelé tartunk a kirándulásból, Anya ásít.
- Ilcsikém, bírd ki hazáig! - utasítja rendre Zsebi.

- Lesz torta karácsonykor, hogy a Jézuska születésnapját megünnepeljük? - kérdezte Luca.

Ő pedig egyszerűen egy zabálni-való Kismaszat, aki imádja a baglyokat. Alig tudtuk elcsalogatni a bagoly-ketrec elől...:o)))))

Zsebinek reggel nem akaródzik elválni Anyáéktól. Alkudozik, pillát rebegtet, mindent megígér, hogy ő is mehessen Anyával/Regőssel a piacra. Végül mérgesen toppant:

- Na jó! Az rendben van, hogy Te elmész, de a Regőst igazán itt hagyhatnád nekem! :)

Mintha!

Gyurmázunk. Anya-készítette só-liszt gyurmával, pici olajjal összekutyulva, nem szárad ki, eltartható, jó hozzáérni, szeretjük.
Sütünk, mert mi mást is csinálhatna egy unoka-gyerekecske, ha sütés-mániával terhelt nagyanyóval gyurmázik?!? Lessük, mit készít a másik, kínálgatjuk egymást, békés az együttlétünk.
Kismaszat is aktív résztvevője a játékunknak, és úgy csinál, MINTHA megenné a gyurma-süteményt!!! A másfél éves.
Imádom!

Baba-mama csoport

Ma volt az első baba-mama csoportnap Zsebi leendő ovijában. 

Kiscsikó szokás szerint először csak figyelt... tájékozódott, aztán már játszott...

... frissen sült cipót szagolgatott...

... kemencére csodálkozott..

... végül pedig tízóraizott, és kicsit szomorúan kisétált velünk az oviból

Maradt volna tovább.

... és még Kismaszat is jól érezte magát...

Hazaérve

*

Hallották, hogy nyitjuk a kaput, beállunk a kocsival, Zsebi már nyitotta is az ajtót: papamama hóóóvojtatok? vojtatoka májtonba?
Mindent eldobva szaladtunk, kaptam föl, bújtunk egymáshoz, Papa, Mama, Kiscsikó...
Nézett minket a hatalmas szemeivel, sírósan, de nem sírt, mert azt nem szokott, nem sír, amikor kellene, mert az érzelmek szétfeszítik az embert... öröme, bánata van...  (ez baj, szerintem).
Olyan nagyon hiányzott... olyan nagyon megható volt, hogy neki is sok volt a szerda óta eltelt idő.

Aztán Kismaszat is fölébredt, ránk vigyorgott, és akkor már tényleg minden rendben volt.

Éééééés, tadááám!!! Soksok év után virágot adott a Mőce ajándéka, az árnyékliliom! Örülés van! Nagyon! :o)))))

*Papus fotóit mutatom most, mert nem jó a fotómasinám. Ugyanaz a hiba jött elő, amit már háromszor csináltattam. Nem fogom újra szervizbe vinni ezért. Kivárom, amíg tudok venni egy újat. 

DE ETTŐL KIVAGYOOOOK!!! NAGYON!

Bújócska

Zsebgyerek arca előtt egy újság... elbújt.

Hol van ez a Kiscsikó? Látta valaki? Nem értem! Az előbb még itt volt...
Hova bújhatott? Talán a szódásüvegbe? Vagy az ágy alá? Vagy a Papa cipőjébe? Vagy talán a padlóvázába? /... és a lehetőségek sora végteleeeeen!!! :o))))/ Látta valaki? Hahóóóó! Embereeeeeek! Segííítséééég!
... és akkor velőtrázó sikítás/csataüvöltés, gyöngyöző Zsebikacagás ittvagyokmamaaaaaaaahátnemjátod? :o)))

Bújócskázás közben, a keresett személy csúszik-mászik mellettem, bekukucskál az ágy alá, a Papa cipőjébe, körbeforgatja a szódásüveget, a csipis-vödröt... MEGZABÁLOM!



Kismaszat pedig közben négy hónapos lett, 7260 gramm, forgolódik hátról hasra, hasról hátra, vigyorog mindenre, mindenkire, sikítozik, mert nagyon szép hangja van :o))))), és pillanatokon belül a kúszás is menni fog. Imádnivaló!

Ugorka

Ma, a mondókázó után, Zsebi bekéredzkedett a játszószobába. 

Egy darabig nézelődött, téblábolt, mint aki nem tudja mivel is játsszon (ezt meg tudom érteni, olyan játékdömping van abban a csöpp helységben). Megfogta az egyiket, másikat, majd rátalált a babára. Elkezdte etetni, pelenkázni, keresgélte, mi legyen az ebéd. Talált sárgarépát (játszásiból), meg még valamit.

- Ezmiezmama? Ugorka?

Majd rögtön válaszolt is a kérdésre.

- Iiiigen, EZ UGORKAAAA mama!!!

:o))))))))

Most egy kicsit elmegyek családozni... pihenni. 

Mutathatok addig is aprónépről friss fotókat? :o)))))))

Mókuska a bátyus ajándéka (ő kapta, aztán egyszer csak berakta a bölcsőbe tessékjegőbaba)

Regő baba egy hónapos, és 4210 gramm. :o)))))

Fííínom az üres palacsinta :o)))

Ezt így kell szétszedni, Mama? :o))))

Apa és picurkája

Együtt

Egyre közelebb... :o))))))

... és csak alszik...

... és csak alszik...
Mintha tudná/érezné, ezt a bátyó-gyereket meg kell nyernem magamnak... különben kivel játszunk majd jóóó nagyokat.

Napok óta sírdogálós vagyok. Mittomén... mert nem voltam ott, mikor megszületett... mert az élet úgy hozta, hogy nem tudtam bemenni hozzájuk a kórházba... mert egy picsogós vénasszony lettem...  mert... mert... mittomén...
Aztán ma, amikor Ilcsi fölhívott, hogy úton vannak hazafelé megállíthatatlanul folyni kezdtek megint a könnyeim. Hát ez sem adatott meg... hogy otthon várjam őket. Alig láttam a könnyeimtől, csak tettem a dolgom, mint egy gép... haragudtam magamra... a világra... fél nyolckor végeztem, menni kellett még vásárolni... HÁT MIKOR ÉREK MÁR HAZA???!!!!

Papus volt csak lent. Boldogan mutogatta a számítógépre frissen föltöltött fotókat. Nézd! Ez itt a Zsebi, ez meg a Kismaszat. Mit mutogat ez itten nekem? Hát engedjen már utamra! Még kezet kell mosni, átöltözni... HADD MENJEK FÖL! LÁTNI AKAROM AZ UNOKÁIMAT!

Zsebi itt két hónapos volt

Zsebi a szobájában Anyával, Apával mesét olvasott. Kiscsikó fülig vigyorral rám nézett, látod?! itt van mellettem anya meg apa mondták azok a ragyogó szemecskék, szijamama, és tekerte tovább a diafilmet.

Cseppke a bölcsőben aludt.

Zsebi, nem sokkal a hazaérkezése után

Zsebi egyenlőre csak biztonságos távolságból szemléli a kis csomagot.
Ha nyekken egyet, rögtön hátat fordít neki. :o))))))
Reggel, az előkészített Regő-ruhácskákat élvezettel hajtogatta, pakolta össze, rakta be a táskába.
Hazafelé a kocsiban kinézett az ablakon egy darabig, majd elkezdte énekelni cipkefa, bimbója, kihajjott a úúútja, jidajidabombombom, kihajjott a úútja... 

Deazéé azt elmesélte a Papának, hogy a jegője ana adzst a csapkát atta, amit a dzsente hodzsott.. :o))))

2014 március 28. Csupavigyor bejegyzés :o)))

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek 

szeressétek a gyermekeimet. 

Ha messze voltak tőlem, azalatt 

eddig is rátok bíztam sorsukat. 

Énhozzám mindig csak jók voltatok, 

szeressétek őket, ha meghalok. 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, 

szeressétek a gyermekeimet. 

Te, homokos, köves, aszfaltos út, 

vezesd okosan a lányt, a fiút. 

Csókold helyettem, szél, az arcukat, 

fű, kő, légy párna a fejük alatt. 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, 

tanítsd őket csillagos éjszaka. 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, 

csempészd zsebükbe titkos aranyad. 

S ti mind, élő és holt anyagok, 

tanítsátok őket, felhők, sasok, 

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 

vigyázz reájuk, hatalmas világ. 

Az ember gonosz, benne nem bízom, 

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. 

Igaz rokon, hozzátok fordulok, 

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 

szeressétek, akiket szeretek.

Ma délelőtt, 10 óra 24 perckor, 3050 grammal, 52 centivel megszületett Regő unokánk. 

Jó a tüdeje kiskománknak. Hallottam sírni, mikor Ilcsivel beszéltünk telefonon. :o))))

Zsebi ma Nagyapóval volt. Amikor Papus megkapta az mms-t másodszülött unokájáról, megmutatta Zsebinek az öccse fotóját, japozzunkpapa... :o))))))