A bruschetta, és egyéb dolgaink

Újat tanultam, mert kedvet kaptam Véntől, na, meg nagyon ízlett is, amikor kóstoltam.

Jött a hír, hogy vendégek érkeznek, messze tájról, olasz felmenőkkel, kapva kaptam az alkalmon, hogy bruschettát készítsek. Nem, mintha egyébként más lett volna, dehogy! Megkóstolni, és beleszeretni, egyetlen pillanat kellett csak hozzá. Pedig lecsó után, azt mondták, nem fog ízleni. Tévedtek.

Szóval paradicsom-saláta.
Nyolc darab szép paradicsom, apró kockára vágva, három gerezd fokhagyma pépesre zúzva, három szál szépséges bazsalikom apróra vágva, löttyintésnyi olíva olaj, ízlés szerint só, bors. No, meg idő, hogy az ízek összeérjenek. Csütörtök délután készült, nekem IGAZÁN péntek este ízlett a legjobban.
Vendégünk még hozzátette, parmezán sem árt neki. Lehet. Majd kipróbáljuk úgy is, a recept a parmezánt nem említette.
Már a második adag érlelődik a hűtőben, úgy érezzük sűrű vendég lesz az asztalunkon.

Kismaszat nő, mint a gomba. Szerintünk jóval nagyobb a koránál, igazi vasgyúró.
Három és fél hónapos, és hét kiló.

Kiscsikó élvezi a nyarat, és közölte a szülőkkel, hogy elege van már az öccséből, visszavihetik oda, ahonnan hozták. :o)))))

Kezd kialakulni a keresztelő végleges forgatókönyve, már csak három hét, és együtt lesz a nagy család. Nagyon várom!

A hétvégét Mártonban töltöttük Papussal. SEMMIT NEM CSINÁLTAM! De azt nagyon! Olyat műveltem, amit már nagyon régen nem: két napig aludtam. De TÉNYLEG! Pénteken azééé, mert esett egész nap, szombaton meg azééé, mert... jólesett, nnna! :o)))

Pókot is lestem...

Aztán tegnap a szomszéd bácsitól vettünk húsz kiló barackot, úgyhogy lekvár főzés következik.

Mert mi tudunk élni... :o))))