Lufi Lajos

Ültek az ebédlőasztalnál, beszélgettek. Anya ölében majdnem elaludt a bágyadt Zsebi… nem érezte magát valami jól.  Kismaszat le-föl szaladgált a szoba, és a konyha között, fáradhatatlanul rótta a köröket.  Neki szerencsére csudajó kedve volt.

Egyszer csak a Mama mellett kidugta fejét az asztal alól egy naggggyon fura figura. Alaposan meglepett mindenkit

Kérdezgették, mi a neve, hogy került oda…

Illedelmesen bemutatkoztak neki (még Kismaszat is rögtön ott termett,  nehogymáá kimaradjon a mókából), de ő egyre csak azt hajtogatta: a Zsebihez jöttem.

Zsebinek csupa mosoly lett az arca. Őőőőhozzá jött látogatóba ez a fura kis szerzet! Nagyon örült neki, és kíváncsian ült föl Anya ölében, hogy jobban lássa.

 - Na, de hogy hívnak? – kérdezte megint a Mama.  - Én a Zsebi nagymamája vagyok. - mutatkozott be ismét.

 - A ZSEBIHEZ JÖTTEM! – dörrent a válasz.

 - Szia! Én a Zsebi anyukája vagyok. – próbálkozott Anya is.

 - A ZSEBIHEZ JÖTTEM! – hangzott el újra.

 - Jól van, jól! Azért megmondhatnád mi a neved! – méltatlankodott a Mama. – Talán Bubócsicsak Péternek hívnak? 

Zsebi akkor már nagyokat kacagott, Kismaszat meg gyanakodva méregette a váratlan vendéget.

 - Neeeeeem! Én a Lufi Lajos vagyoooook! – mondta meg végre a nevét a mókás figura. 

Ekkor már mindenki nevetett az asztal körül.

Már nem kérdezgették Lufi Lajost, hogy került oda, minek jött.

Már TUDTÁK.

Azért jött, hogy mosolyt varázsoljon mindenki arcára.  

KÖSZÖNJÜK A MÓKÁT, A ZSEBI-KISMASZAT MOSOLYOKAT APA! ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Húsvétra gondolva

Nem olyan nagy ünnep  nálunk, mint a karácsony. Akkor az igazi, ha jó idő van, mert akkor lehet tojást/ajándék könyvet, homokozó játékot, mittoménmit keresgélni a fűben /Errefelé hagyomány, hogy húsvétra kapják a gyerekek a nyári, szabadtéri foglalatosságokhoz  a játékokat, hozzávalókat. Bár labdát már most hoztunk a Papával, mert nem bírtuk ki, a hatalmas trambulin pedig tavaly december eleje óta várja, hogy birtokba vegye aprónép, és nem kötjük majd a húsvéti nyuszihoz... :o)))))/

Dezééééé... vannak kajás hagyományaink is. Amire ezennel ünnepélyesen elkezdek ráhangolódni. :o))))))))))))))))))))))))))))))))))))


Lesz sonka, krumplisaláta, töltött káposzta, Limara-féle húsvéti töltött kalács, mézes krémes (mert Ilcsi ezt kérte)...

Na, meg ez:

( a facebookon leltem ma, és nagyon tetszik)

Holnap, hazafelé megveszem a lufikat, és a csokit. :o)))))

És természetesen csinálunk egy próbát. :o))))

Dió-számtan

Ma este, a vacsoraasztalnál szóba került a nemsokára elkövetkező születésnapok sora.
Papa… Regős… Anya… ééééés, a központi kérdés: milyen tortája legyen az ünnepeltnek?
(A születésnapos joga ezt eldönteni…)
Elsőnek a Papáé lesz. Kérdeztük a leendő szülinapost, na milyen? - Naaagy! - válaszolta.
Zsebi rettentő izgatott lett. Nade MILYEN, Papaaaaa????? Csoki (!), vagy túró rudi torta (!)?
Játszottak egy darabig a szavakkal, Papa és unokája, aztán megszületett az egyezség (!): csokoládé tortája lesz a Papának.

Na, jó! De mikor? Ez is nagyon fontos kérdés kérem szépen! Számoltuk a napokat, mutattuk az ujjunkon: hetet kell aludni, és köszönthetjük a Papát.

És, nehogy elfelejtődjék véletlenül a dolog, kitaláltuk a dió-számtant. Kiszámoltunk az ablakba hét szem diót, és hét szem mogyorót. Minden este, fürdés után, mielőtt aludni térne, aprónép elvesz belőle egyet-egyet: Zsebi a dióból, Kismaszat a mogyoróból.
Mire elfogy minden az ablakból, megérkezik Nagyapó születésnapja.

Persze a főőőőlényeg embereeek: egy óriási, csokoládé torta kíséretében!

Ma este meg is kezdhettük a visszaszámlálást.

... és gyakorolunk ezerrel a tortasütésre...  

grin hangulatjel  grin hangulatjel  grin hangulatjel  grin hangulatjel grin hangulat

 heart hangulatjel heart hangulatjel

Kórságos évkezdés

Papa lent, Apa fönt feküdt az ágyában. Hosszú, nehéz éjszaka volt mögöttük, aludtak.

Mindketten betegek voltak.

A fiúk Anyával jöttek le reggelizni, s bár Kismaszat sem volt valami jól, azért érdekelte mi történt a nagyvilágban… vagy legalábbis egy emelettel lejjebb.J J J J

Papáék szobaajtaja behajtva.

- Szellőztetsz Mama?- kérdezte Zsebi.

- Nem.  Papa alszik. Bemehettek megnézni, csak csöndben, ne ébredjen föl.

Aprónép kéz a kézben szorosan egymás mellett, nagyon lassan, óvatosan araszolt az ágy felé. A hátuk mögött álltunk Ilcsivel, de (szinte) LÁTTUK az arcukat, ahogy kíváncsian, kissé értetlenkedve nézik a nagyapjukat. Mi ez? Ilyen még nem volt. Mit csinál ez a Papa? J J J

Olyan cuki volt, ahogy odaóvatoskodtak a nagyapjukhoz, meg kellett őket zabálni!

S, ahogy odaértek az ágy mellé, Kismaszat természetesen rögtön rázendített:  papaaaaa!!!!! papaaaaa!!!! 

Két napra rá Anya is ágynak dőlt, Zsebivel karöltve. Láz, hasmenés, hányás… a „megszokott” forgatókönyv.

Ma már jól van mindenki, Zsebi is újra megy az oviba, Apa dolgozni, Papa fát vágni, Zsebivel, Kismaszattal játszani.

Nem mellesleg, karácsony első napján leejtettem a fotómasinámat, ami jól tönkrement, ma hozhattuk csak el  a javított gépet szervizből.

Próbafotó a budaörsi Samsung szervizben :o))))

Ilyen volt 2016 kezdete.

Remélem egész évre letudtuk az összes bajt, kórságot!

A ZsebiMaszat-falvi romtemplom hiteles története :o)))))

Egyes leírások már az 1500-as évek elején említést tesznek róla.  A ZsebiMaszat család birtokán, gyönyörű környezetben, az erdő közepén épült.

Szerzetesek hajléka volt, sokszor szolgált az üldözöttek menedékéül az évszázadok folyamán. 

A II. Világháborúban súlyos harcok folytak körülötte, abban az időben kórházként is működött.

Sok ember életét mentették meg pusztán azzal, hogy megbújhattak a falai között.

A harcok elmúltával pár évig még lakta, rendben tartotta egy csoport szerzetes.

Aztán magára maradt. Erdei vadak, madarak hajlékául szolgált, nem volt igazi gazdája.

2015 karácsonya előtt találtak rá a család késői leszármazottai.

Kemény tél volt, mikor először meglátogatták. Az ablakokon, ajtókon keresztülsüvített a metsző, téli szél, kavarva a havat, magas hóbuckákat építve a fenyők tövében.

A legifjabb nemzedék sikongva vette birtokba az udvart, az épületet. Hóembert építettek, hógolyó-csatákat vívtak. Elhatározták, hogy télire etetőt építenek madárnak, vadnak, tavasszal pedig felújítják az épületet.

S mire eljön a tavasz, kitalálják azt is, hogyan, miként lehetne ismét használni ezt a romjaiban is csodaszép templomot… :o)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) 

Nanyó mesél

"TESTVÉREK

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két testvér. Az egyik egy kicsit nagyobb volt, a másik egy picit kisebb. A nagyobbiknak Zsebi volt a neve, a kisebbiket Kismaszatnak hívták.

Történt egyszer, hogy a Zsebi beteg lett. Lázas volt, köhögött, néha még a feje is fájt mindenhol.

Anya főzött neki kapucnis teát, simikézte, játszott vele, jobbnál jobb falatokkal kínálta, Apa melléfeküdt, mesélt neki, ő is próbálta jobb kedvre deríteni.  De Zsebi csak feküdt az ágyon csendesen.

Kismaszat is ott ugrált körülötte, piszkálgatta, bohóckodott, nem értette, miért fekszik annyit a testvérkéje.  Még olyan picike volt, hogy nem tudta mi az, hogy betegség.

Már este volt, amikor hazajött a Mama. Odaült az ágyra, megsimogatta, megpuszilgatta Zsebit, aztán hátára vette Kismaszatot, és elkezdett gólya viszi a fiát játszani vele, le-föl a lakásban. Kismaszatnak nagyon tetszett a játék, méééd nanyóóóó, méééééd! sikongatott, hangosan kacagott. Amikor a Mama elfáradt, Anya következett, és Kismaszat tovább kacagott, annyira szerette ezt a játékot.

Zsebi pedig érdeklődve figyelte őket, mosolygott, és kis időre elfelejtkezett arról, hogy nem érzi jól magát.

Aztán szépen, csendben elaludt, és alvás közben gyógyulni kezdett.

Így esett, hogy a pici testvérmanónak sikerült jobb kedvre deríteni a bátyját."

Tavaly kezdtük, remélem hagyományt teremtettünk. Legalább családon belül...

Az adventi naptár zsebecskéiben minden reggel egy kis mese, vagy vers, és valami apróság kerül. Idén leginkább mandarin, de volt már apró csoki, ezmegaz. És volt úgy is, hogy csak a mesét vették ki.
A más ottmaradt (és a Télapó segítője olyankor nagyon boldog volt).


                                          


A Télapó segítője írja a meséket, időnként színesítve a sort egy-egy verssel, máshonnan átvett, kicsit aprónépre szabott mesével.


Miközben pedig telnek a zsebecskék, gőzerővel haladunk előre a mindenféle előkészületekkel...

Manócsapat kuytul... formáz... süt.... leves-tésztát készít.. s egyszer csak, itt is lesz a KARÁCSONY!

Ugye milyen izgalmas?

Ovóbácsi

Most nem érek rá anyuci. Foglalkoznom kell a Regőssel. :o))))))

Hangolódás

Talán még soha ennyivel az ünnep előtt nem vált gyakorlattá az elmélet!

Mindig volt tervezés/szervezés jó előre... lélekben. Aztán az uccsó pillanatban kapkodtuk a fejünket... mit is kell(ene) még tenni... készíteni... Most pedig haladunk szépen, szisztematikusan előre az eltervezett úton. Novemberben: takarítás. A hónap végéig tervezzük teljesen befejezni, az adventi időszakban már csak a napi rendrakás, porszívózás, fertőtlenítés maradhat feladatnak. 

Varródnak az új függönyök, ablakra, ajtóra, szépek lesznek. 

Megvan, melyik hétvégén sütjük meg a habkarikát, mézeskalácsot.

Ma a Nyanyussal megterveztük az adventi naptárat. Hatalmas filc-fenyőn lesz a huszonnégy zsebecske, a fenyő mögül pedig a Mikulás lesi, vigyázza, hogy a zsebecskék minden napra rejtsenek valami érdekeset/jót/finomat. Hétfőn megyünk filc-beszerző körútra. Szabni, végső formába önteni, ezt még én is vállalom, a varrásra kell beszerveznem Papust /vagy a Zsuzsa lányt... vagy valaki mást... :o))))/

Félretéve a tejesdobozok, előkeresve a piros akril festék, hogy a csillagokat a lakásdíszítéshez elkezdjem gyártani. Már csak az ecseteimet kéne előbányásznom valahonnan. :o)))

Megvolt az elő-kóstolás mákból (tavaly nagyon megjártuk, ráadásul a rossz mákból ajándék bejgli készült, szóval ezerrel jobban figyelünk!), úgy tűnik tutijó beszerzőhelyre tettünk szert. Jövő héten meg is vesszük a karácsonyi adagot. Azt nem tudom még, hova dugom, hogy ne fogyjon el idő előtt, de lesz, ami lesz, ugye, egyszer élünk! :o))))

Persze az ünnepi étkek frissen készülnek majd. Halászlé, töltött káposzta, mexikói husi, saláták, sütemények.

Ajándékkönyvek rejtőzködnek a szekrény alján, és az idén, remélem, sikerül egy régi ötletet megvalósítanom! Zsebinek pont most való az ilyesmi, nagyon izgulok, sikerül-e? örül-e majd? Izgalmas ez nagyon! :o)))

Már csak Kismaszat ajándékát kell kitalálnunk, az összes többi aprónépnek van ötletem.

És hát az elő-ünnepeink! November végével (jesszus! már itt tartunk!), megkezdődik a születésnapok sora. Olyan régen süttem tortát! Emlékeztek Zsebi Sün Somájára?

Csak még az adventi koszorúnkat nem tudom... milyen legyen? Használjam a tavalyit? Vegyek újat? Csináljam azt is magam? De hogyan, miből? Hát semmi sem lehet tökéletes, na! :o))

És közben a testvérek ma először EGYÜTT fürödtek! 

Megzabáljam őket, vagy zabáljam meg őket?  :o)

♥ ♥ ♥ ♥

Zsebi, és Kismaszat

Tegnap este jöttünk haza a játszótérről. Apaaaaa, ott a napocska! - mondta Zsebgyerek. Az nem a nap, hanem a lámpa.- válaszolta  Apa. Dddde! Az a napocska! - kardoskodott tovább a kiskorú. A napocska már elment aludni - próbálkozott tovább a meggyőzéssel Apa.
 AKKOR JÖJJÖN VISSZA! :o))))

Kismaszat tegnap este fölállt a kiságyában, mára pedig áttörte ínyét az első fogacska.  
Vajon hova siet ez a gyerek az ácsorgással? Még ülni sem tud rendesen...   

Zsebi pedig egész délelőtt óvodába akart menni...  

Ezt meg csak úgy. Mert olyan szeretni-való...   

A bruschetta, és egyéb dolgaink

Újat tanultam, mert kedvet kaptam Véntől, na, meg nagyon ízlett is, amikor kóstoltam.

Jött a hír, hogy vendégek érkeznek, messze tájról, olasz felmenőkkel, kapva kaptam az alkalmon, hogy bruschettát készítsek. Nem, mintha egyébként más lett volna, dehogy! Megkóstolni, és beleszeretni, egyetlen pillanat kellett csak hozzá. Pedig lecsó után, azt mondták, nem fog ízleni. Tévedtek.

Szóval paradicsom-saláta.
Nyolc darab szép paradicsom, apró kockára vágva, három gerezd fokhagyma pépesre zúzva, három szál szépséges bazsalikom apróra vágva, löttyintésnyi olíva olaj, ízlés szerint só, bors. No, meg idő, hogy az ízek összeérjenek. Csütörtök délután készült, nekem IGAZÁN péntek este ízlett a legjobban.
Vendégünk még hozzátette, parmezán sem árt neki. Lehet. Majd kipróbáljuk úgy is, a recept a parmezánt nem említette.
Már a második adag érlelődik a hűtőben, úgy érezzük sűrű vendég lesz az asztalunkon.

Kismaszat nő, mint a gomba. Szerintünk jóval nagyobb a koránál, igazi vasgyúró.
Három és fél hónapos, és hét kiló.

Kiscsikó élvezi a nyarat, és közölte a szülőkkel, hogy elege van már az öccséből, visszavihetik oda, ahonnan hozták. :o)))))

Kezd kialakulni a keresztelő végleges forgatókönyve, már csak három hét, és együtt lesz a nagy család. Nagyon várom!

A hétvégét Mártonban töltöttük Papussal. SEMMIT NEM CSINÁLTAM! De azt nagyon! Olyat műveltem, amit már nagyon régen nem: két napig aludtam. De TÉNYLEG! Pénteken azééé, mert esett egész nap, szombaton meg azééé, mert... jólesett, nnna! :o)))

Pókot is lestem...

Aztán tegnap a szomszéd bácsitól vettünk húsz kiló barackot, úgyhogy lekvár főzés következik.

Mert mi tudunk élni... :o))))