Telefonon beszélünk Ilcsivel. Egyszer csak Zsebi elkezd kiabálni, hallom a hangján, valamiért békétlenkedik.Mi történt? Mit láttál? - kérdezi Anya.
- Légyt! Az isssten áálggya meg! (a hangsúly... a hangszín... a szavak, mintha Ilcsit hallanám)Regős babánk ma hét hónapos. Kibújt az első fogacska, nagyon igyekszik ki a többi is. Már egészen egyenes háttal ül, és nagggyon szeret kapaszkodni... bármibe, csak fölállhasson.... hogy aztán meg eldőljön, mint egy kis zsák. :o)))))
Mindenen vigyorog, de leginkább azon, amit Zsebi csinál. Az mindmind szuper vicces dolog!
Türelmesen végigüli a bátyja táncikálását, a mondókázón odamászik a nénihez, megvizsgálja közelebbről a hangszerét.
A világ legtürelmesebb babája, ha van mit rágcsálnia, minden rendben van. A keze pedig mindig kéznél van. :o)))))
*Ma ismét a fölmentem a telefontársasághoz, hogy befizessem kettőnk számláját. Készültem, nem csak a csekket vittem, hanem a teljes számlát. A pult másik felén ülő pasi első kérdésére, "a számlát hozta?" rezzenetlen arccal raktam ki a pultra a teljes dokumentációt. Ránézett, majd elvette a két csekket, és elintézte a papírmunkát. Csak úgy. Telefonszám-kérdezgetés, emtéazonosító nélkül.
És még a személyimre sem volt kíváncsi!
Megálltam szó nélkül, Szemem se rebbent. :o)))))
2.JPG)
