Olvastam Böjte Csaba írását a gyergyószentmiklósi gyerekekről
itt, és közben élveztem a konyha felől bekúszó illatokat. Összefutott a nyál a számban. Ilcsi diós kenyeret sütött.*
Alig tette rácsra a produktumot, nekiestünk. Nem bírtuk kivárni, hogy hűljön egy kicsit.
Mellé egy bögre tej (neki forrón, nekem hidegen), és faljuk. Mint az éhezők...
Isteni lett!
*Természetesen Zsebgyerek közreműködésével, csak azt nem fotóztam. Más dógom vót. Mesét játszottunk. A kenyértésztából gyerekecskével elkészítettük Cukit, a kukacot, és elmentünk hármasban a mezőre körülnézni. :o)))))