Régóta készülök legyező tortát sütni. Boldogságos voltam, mikor a családi csoportban megláttam, hogy az egyik rokon leányzó elkészítette az édesanyja születésnapjára. Receptet is kaptam, gyakorlati tanácsokkal, fázis-fotókkal, égi jelként tekintettem a bejegyzésre.
Az is volt, csak fordított előjellel.
Bele sem kellett volna kezdenem.
De belefogtam. Már pénteken. Megsütöttem a rolád-lapot, a kakaós piskóta karikát, elkészítettem a krémet. Csokoládésat, mert erre szólt a "rendelés". :o)))) Nem akartam túlcifrázni, egy egyszerű krémet gondoltam, pudingból, följavítva némi vajjal, mascarponéval... Csak kilencszázkilencvenkilencszer készítettem eddig. Közel volt az éjfél, mire a krém is elkészült. Túl lágynak tartottam, gondoltam csücsül egy pár órát a hűtőben, reggelre pont olyan lesz, amilyen kell nekem. Illetve a tortalapnak.
Aztán reggel rá kellett döbbennem, hogy nem elég egy darab a rolád-lapból. Gyorsan sütöttem még egyet. Aztán megpróbáltam összeállítani a tortát. Kentem, vágtam, tekergettem... az meg csak csúszott szana, meg széjjel.
Ekkor már tíz óra körül járt az idő, és délután négyre kész tortával indulnunk kellett volna vendégségbe. Mit mondjak... sírás-közeli állapotban voltam... már a látványtól is persze.
- Ne törődj vele! Majd én megeszem. Süss egy másikat. - mondta a Papus. Mert egy kibicnek, ugye...
Mert ugye az csak annyi, hogy hipp-hopp sütök egy csokoládé tortát.
De azért igaza volt! Megígértem, várták a tortát, cselekedni kellett. Gyorsan fölmértem a terepet, mi van a kamrában, hűtőben. Szaladt Ilcsi a sarki kispiszkosba a tíz darab tojásért, ennyi híja volt a következő sütésnek.
Száz szónak is egy a vége: lett csokoládé torta. A bevált, finom, párizsi krémmel. Igaz, nem legyező torta, CSAK egy sima, egyorrú kerek tortácska.
Persze a roncs is elfogyott.
Nem én ettem meg.
Minden jó, ha jó a vége! :)
VálaszTörlésNekem a "roncs"-tól is összefutott a nyál a számban :)
Aranyos vagy, köszönöm. De, ha kínállak vele, nem biztos, hogy így gondolod... :o)))
VálaszTörlés(Ráadásul, szerintem, még el is sóztam!!!!! A csokitortát!!!!!!!!! Mint egy kezdő... ŐŐŐŐŐRÜLET!!!!!)
Én sokszor járok hasonlóan, ha valamire naggggyon készülök.... Hiányoltam a face-n a csokimaszatos pofikat... :)
VálaszTörlésTovábbra sem jó a gépem, Kati. Hol műkszik, hol meg nem. A pillanatok pedig elillannak...
TörlésSajnálom....
TörlésTudom.
TörlésÉn is! És... egyenlőre esélyem sincs egy újnak...
Deazééé lesznek fotók továbbra is. Ha nem is annyi, mint szeretném. :o)))
Én akkor járok így, ha nem hagyom kihűlni a pudingot. Persze az íze tuti, hogy finom volt. A kicsiknek pedig úgy látom a másik torta is finom volt. Ügyes vagy, hogy mégis megoldottad. Persze tőled ezt szoktuk meg. :o)))
VálaszTörlésHűtésben speciel nem volt hiba. Nekem nem ízlett, a családnak igen, szerencsére. Így nem landolt a szemétben. :o)))
TörlésNálunk még nem volt olyan elrontott, ami megmaradt volna.Azért így fotón keresztül is tudja magát kelletni, vagy az ember már elképzeli? Megkívántam.
VálaszTörlésAddig úgysem nyugszom, míg egy tökéletes példánya asztalra nem kerül ennek a torta-fajtának. Csokoládékrémmel, vagy lekvárral, vagy nemtommivel... :o))))
Törlés