... és, amikor meglátta a kezemben a fényképezőgépet, szembefordult, és azt mondta: csííííííííz! |
Nemrég született, és holnap már nyolc hónapos |
„…majd megtanulom veled újra,
hogy mi a fű,
mi a szél,
mi az ég, és
hol van éjjel a fény, és
miért nem esik le a csillag az égről.”
(Ratkó József)
csodálatosak a kisgyerekek
VálaszTörlésimádnivaló kistestűek olykor megnevettetnek, olykor megríkatnak, tanítanak, ölelnek, csodálnak és dicsérnek rajongásig, olykor azt figyelik mit utánozhatnak még...és mindeközben fergeteges gyorsasággal érnek utol minket, a cammogókat...
néha azt hiszem, azért jöttek, hogy életet leheljenek belém, csontjaimba erőt, fejembe nevetést, lelkemet emelni...pedig ők csak élik az életüket : azt a nagyon fontosat és komolyat, amit csak nevetve lehet kibírni
VálaszTörlésSzépet írtál. Köszönöm!
TörlésHa nem írnád/tudnám, min. egyévesnek gondolnám.... Még mindig CSAK irigykedek... :)
VálaszTörlésNaaaagy!
Törlés... és... valahogy olyan gyorsan történik vele minden. Épp' csak hat hónapos volt, ülni még alig, de állni tudott. Ma már biztonsággal ül, ha fölállt, vissza is tud tottyanni a popsijára. Mászik át mindenen (rajtam is, ha hasalok mellette a földön), nyúl a tárgyakért. Próbálgatja a pápá-mozdulatot /vagy azt jelenti ez, hogy kérek? nem tudom... :o)))/. Már nem ökölben van a keze, ha tapsikolunk, bár magától még nem csinálja.
Sokat vigyorog, jó kedélyű kisbaba. Nagyokat kacag a bátyján, elég, ha csak beszél hozzá. Jól viseli Zsebgyerek temperamentumos szeretetét (a bántásait is, bár az már egyre ritkább, és egyre "finomabb"... ha lehet a bántásra ilyen jelzőt használni).
Csak az a második fog! Az nem akar kibújni. Pedig NAGYON ott van az ínyében... duzzadt, fehér, olyan, mintha. És mégsem. És azzal bizony kínlódik.
És egyszer csak TE IS NAGYANYÓ LESZEL! :o)))
tényleg szokatlan (nekem), hogy ennyire fejlett, a testvérképeken is olyan nagynak, okosnak, ügyesnek látom
Törlés(simán elhinném, hogy elmúlt egy éves:))