Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2015. április 15., szerda

A nagymamaságról


Borókámnak, mérhetetlenül nagy szeretettel





Darálom a diót a hétvégi, garázsvásáros süteményhez, közben csaponganak a gondolataim.
Nem mindig, de néha jó lenne írónak, költőnek lenni. De legalább jó tollú bloggernek,   hogy... minek is? Mert ők olyan jól tudják kifejezni az érzéseiket, elmondani a gondolataikat.

Mesélhetnék például arról, hogy Zsebi születése után, mikor először látogattam meg otthon, azonnal muszáj volt fölvennem, közelről csodálnom, érezni a finom baba-illatát. Irén mama rémülten nézett rám "Hogy mered megfogni? Olyan picurka!" Pedig Zsebi már a tizedik unokája volt. Nem gondoltam róla ezért, hogy nem jó nagymama!
Aztán, mikor Erdélyben együtt mentek az éppencsak kétévessel baromfit etetni, és Kiscsikónk hatalmas lelkesedéssel, egyre profibban utánozta, arra gondoltam, nnna ez az, amit én sosem fogok csinálni az unokáimmal. Ebben nem vagyok jó. Sorolhatnék még számos dolgot, amiben nem. De nem ez a lényeg! Ki ebben, ki abban tehetségesebb, jobb, ügyesebb, vagy egyszerűen csak rutinosabb.
Te majd másban leszel jó, jobb, mint én, vagy más nagyik.
Mert az egyik utazós, a másik színházba-vivős, a harmadik sütögetős-éneklős, vannak mesélősek, és van varrogatós, kreatív. Aztán van, aki ezt is, azt is tudja. 
Én a Bakonyi Panni vagyok, Te a Nagy Györgyi. Én felnézek Rád, Te pedig énrám. Ez is rendben van. Mindőnkben van valami, amit tisztelni (na jó, kicsit irigyelni is!) lehet.
Van úgy, hogy együtt örülünk, vagy éppen szomorkodunk. Van, hogy dicsérünk, van, hogy kritikát fogalmazunk meg. 
De mindig szeretünk! És ez a legfontosabb! 

Most egyszerűen csak örülj. Engedd, hogy átjárjon az érzés. Imádd, kényeztesd, rajongd körül.
Aztán minden kialakul majd, ne félj. Észre sem veszed, és egyszer csak odamászik Hozzád, nyújtja feléd a kis kezét, és azt mondja a maga baba-nyelvén mammma. Te pedig fölveszed, beszélsz hozzá, kicsit ringatod, és már eszedbe sem jut, hogy azon filózz milyen nagymama is vagy.

Csupán "csak" ott leszel mellette. És ő tudni fogja, hogy Te a nagymamája vagy!





                                     













14 megjegyzés:

  1. Natimama, ezt olyan szépen írtad le, hogy a legjobb tollú blogger sem írhatta volna le szebben.
    És a képek is beszédesek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katici!

      Azt tartom magamról, hogy túlságosa ömlengő, na meg szószátyár vagyok. Időnként...
      Ezért kajabáltam némi írói vénáért. :o)))

      Törlés
    2. Nem ömlengő vagy. Csordultig szeretetteli minden pillanatod. Ezt érezzük mindannyian és szeretjük benned nagyon, nagyon.

      Törlés
  2. Ó, ezek a hármas fotók. Katicihez csatlakozom, ennél szebben senki le nem írhatta volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is köszönöm!
      A képeket én is szeretem. Az utolsó egészen friss, tegnap készült. :o)))

      Törlés
  3. Szépet írtál... (mámmegint...), s nagyon igazat...

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm . Megríkattál és ezek a könnyek nagyon finom érzéssel töltöttek el. Minden szavad, gondolatod maga a szeretet. Jó melletted lenni - Köszönöm, hogy negyvenöt éve vagy nekem. Jobban ismersz , mint bárki az életben. Millió puszi és ölelés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És mert ismerlek, tudom, hogy Ábrisnak Te leszel A NAGYMAMA!
      Ha hiszed, ha nem. :o))))))
      (Roberto pedig A NAGYPAPA!)

      Törlés
  5. bocsánat, későn kukkantottam ide ... látom, már mindenki itt mondja el, amit én próbáltam szavakba önteni Györgyinek...egyetértek veled Natim, mindenki olyan nagyi lesz, amilyen ő lelke mélyén valójában, (én javíthatatlan gyerekességemmel), de magamtól sosem tudtam volna meg, milyen a "jó nagyi", mert nem volt saját családi mintám (hű rengeteg "szakirodalmat" keresgettem annak idején), meg akartam felelni, de egyedül Bogitól tanultam , milyen az, amikor jó vagyok neki, milyen elfogadottnak, szeretetnek lenni :))))))))))) az összes hibáimmal együtt rajong értem :))én lettem az ő szeretett - egyetlen - Mamikó-ja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod, így még sosem gondoltan ezt végig. "...de egyedül Bogitól tanultam , milyen az, amikor jó vagyok neki,.." És tényleg, mennyire, hogy igaz! Ki mástól tanulhatnánk meg,hogyan lehet jó nagymamának lenni (jó Bogi-nagyinak, Ábris-nagyinak, Zsebi-Kismaszat-nagyinak), ha nem az unokáinktól.

      Nemrég a face-en láttam Őt. Csodaszép tündérlány! :o)))

      Törlés
  6. Nati :-) Ez az írás nagyon kellett!!!! Sokszor elolvastam! :-)

    De jó, hogy vagytok!

    Ölelés!

    VálaszTörlés
  7. A legszebb bejegyzés, amit mostanában olvastam, érintett a szívem, az életem. Köszönöm, hogy rád találtam, hogy vagy nekünk!

    VálaszTörlés