Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2016. január 16., szombat

A köddé vált kávéfőző-gumi


fotó valahonnan a netről..


Újév reggelén a szokásos hétvégi rendben zajlottak a napindító szertartásaink: kényelmes reggeli, kávé az ágyban, vihánc a gyerekekkel, végül a romok eltakarítása. 
Mosogatás közben különös figyelmet kért a kávéfőző gumija, állandóan a kezembe akadt, toszigáltam ide-oda a mosogatóban (ahelyett, hogy rögtön elmostam, elraktam volna onnan), de egyszer csak sorra került, aztán be az edényszárítóba.
Amikor, kicsit később, a helyére akartam pakolni, csak hűlt helyét markolásztam az edényszárítóban. Nézegettem, merre lehet, közben rakodtam a többi cuccot, a gumi csak nem került elő.

Hmmm… Belekotortam a szemétbe, hátha a zaccal, ugye… nem akadt az ujjaim közé. Négykézláb álltam, kipakoltam a mosogató aljából, elemlámpával körbekémleltem, sehol semmi. 
Kezdtem ideges lenni… sehol az a nyüves gumi. Nem értettem a dolgot, HISZEN MOST RAKTAM ODA, HOL A FENÉBEN VAN????!!!!
TUDTAM, hogy másik nincsen (ez egy egészen friss darab, nemrég cseréltük).
  
Tartalék kávéfőző Ágnesemnél, Inárcson (az egyik családi bulira vittük ki, oszt kint hagytuk), január elseje van, péntek, hétfőig minden zárva, hol veszek másikat?
Riasztottam a Papát, kotorja meg ő is a szemetet, hátha csak én nem, mert már sík ideg vagyok…
Papa ki az udvarra, kiborítja a szemetet, átnézi apránként. Aztán Ő is négykézláb, pakolás a mosogató alól, elemlámpás kémlelés, hátha... hátha... gumi sehol.

Hogy a búbánatba fogok kávét főzni? Volt bajom, na!

Indítottam a problémamegoldó-fogaskerekeket… MUSZÁJ KITALÁLNI VALAMIT!
Gyors telefon Inárcsra, Veronkáék még ott vannak, takarítják a szilveszteri buli romjait, hurrráááááá! Hazafelé kanyarodjanak erre, hozzák haza az elhagyott főzőnket!  Rábólintanak, nekem pedig hatalmas kő gördült le a mellyemről... J J J Estére lesz kávéfőzőőőőnk!!!!

Ebéd utáni alvásból fölébredve aprónép sorban áll a reggeli kakaó maradványaiért. Apa rutinosan veszi elő a hűtőből, tölti a bögrékbe, s aztán vigyorogva rám néz:
- Itt az én megkésett karácsonyi ajándékom neked. – mondja, s mutatja a kakaó alól kibújó kávéfőzőgumit.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő, és megérkezett a másik kávéfőző is.


Merugye: aki tud, az TUD! J J J



23 megjegyzés:

  1. Ismerős: Ilyenkor nagyon pocsék.
    és végül kiderült,hogy ki tette oda?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Olyan automatikusan teszek én is dolgokat, az eszem meg máshol jár,hogy aztán gőzöm sincsen,hogy mit hova raktam.:) Jájjj!

      Törlés
    2. Na, igen. Ez is ismerős. :o)

      Törlés
  2. Hihi! Nálatok is laknak mindenteltüntető koboldok? Nálunk is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mesélhetnék.
      Meg a szekrényeimben lakozó ruhabeszűkítő-koboldokról is... :o)))

      Törlés
    2. Azok nálam is laknak.:)

      Törlés
  3. Azok a fránya ruhabeszűkítők!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak nem, hogy befészkelték magukat Nálad is? :o))

      Törlés
  4. Nagyon felelőtlenül teret adtam a térhódításuknak. Ki is nőttem mindenemet miattuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy nézem nem vagy egyedül ezzel. :o)))

      Törlés
  5. á, későn posztoltad ki ezt a problémát:)))akkor rögtön kellett volna írni róla, adtunk volna tippeket, hol keresd: én egyszer égen-földön nem találtam a távirányítómat, sehol (de tényleg), és kérdeztem telefonon Borót, nincs-e tippje: Zozónak volt, és meglett:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez most komoly????!!! :o))))))
      Ez a Zozó tud valamit! Más témában ugyan, de nekem is adott már baromi jó ötletet! :o)

      Törlés
    2. Azt elfelejtettem reggel megkérdezni, hogy hol találtad meg végül? Csak okulásképpen... :o))) És mert kíváncsi vagyok. :o))))

      Törlés
    3. kanapé párnák mögé becsúszva, ahol Zozi mondta

      Törlés
  6. ))DD
    Én egyik nap felhívtam a lányomat
    - fülemen tartottam egyik kezemmel a telefont - közben a másik kezemmel vadul elkezdtem keresni a táskámban a telefont, egyszercsak kétségbeesve mondom a lányomnak, hogy képzeld nincs meg a telefonom, már össze-vissza keresem, valahol elvesztettem...
    Elkezd nevetni - én meg, most mi a fenét nevetsz, mikor én kétségbe vagyok esve - és kérdezi, hogy akkor most miről beszélsz velem...))))DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ez nagyon jóóóó! :o))))

      Törlés
    2. én csak a szemügémet szoktam keresni mindenhol, aztán előkotrom a pótszemügét, felteszem, és akkor "látom", már a szememen van egy

      Törlés
  7. Andrea! A te történeted viszi a pálmát.

    VálaszTörlés