Újra tanulnék horgolni

Katalinnál olvastam, hogy nyakravalót horgolt.
A néni, akinél tegnap dolgoztam, nekem ajándékozta a húga (aki már régesrég meghalt) horgolótűjét, két doboz horgoló-cérnát/fonalat (nem is tudom, hogyan nevezik pontosan, a dobozra az van írva "horgoló gombolyag").
Most már csak elő kéne csalogatnom valahonnan a nagyon mély emlékek közül a "hogyant".
Valamikor tanultunk a suliban kötni, horgolni, varrni, fúrni, faragni...
Néztem a neten, vannak minták, vannak videók, de arra pl. nem emlékszem, (és nem is találtam erre "puskát"), hogyan kell ELKEZDENI. Papus sem emlékszik (Ők is tanulták, ráadásul Anyósom gyönyörűen kézimunkázott).
Abban reménykedem, hogy Ágnes sógornőm még tudja.

Dió-számtan

Ma este, a vacsoraasztalnál szóba került a nemsokára elkövetkező születésnapok sora.
Papa… Regős… Anya… ééééés, a központi kérdés: milyen tortája legyen az ünnepeltnek?
(A születésnapos joga ezt eldönteni…)
Elsőnek a Papáé lesz. Kérdeztük a leendő szülinapost, na milyen? - Naaagy! - válaszolta.
Zsebi rettentő izgatott lett. Nade MILYEN, Papaaaaa????? Csoki (!), vagy túró rudi torta (!)?
Játszottak egy darabig a szavakkal, Papa és unokája, aztán megszületett az egyezség (!): csokoládé tortája lesz a Papának.

Na, jó! De mikor? Ez is nagyon fontos kérdés kérem szépen! Számoltuk a napokat, mutattuk az ujjunkon: hetet kell aludni, és köszönthetjük a Papát.

És, nehogy elfelejtődjék véletlenül a dolog, kitaláltuk a dió-számtant. Kiszámoltunk az ablakba hét szem diót, és hét szem mogyorót. Minden este, fürdés után, mielőtt aludni térne, aprónép elvesz belőle egyet-egyet: Zsebi a dióból, Kismaszat a mogyoróból.
Mire elfogy minden az ablakból, megérkezik Nagyapó születésnapja.

Persze a főőőőlényeg embereeek: egy óriási, csokoládé torta kíséretében!

Ma este meg is kezdhettük a visszaszámlálást.

... és gyakorolunk ezerrel a tortasütésre...  

grin hangulatjel  grin hangulatjel  grin hangulatjel  grin hangulatjel grin hangulat

 heart hangulatjel heart hangulatjel

Szia Kati!

*

Odafönt találkozunk. 

... és majd jóóól kidumáljuk a srácokat...

*A lányok engedélyével használva.

Búcsú

Van úgy, hogy az ember lánya megismerkedik valakivel, és rögtön úgy érzi ezer és egy éve már. Soha nem látják egymást, mégis egy húron pendülnek. Azonos (és mégis más) gondolatok, értékrend, érdeklődési kör.. ki tudja, mi hoz össze két ismeretlen embert ebben a virtuális világban. Én sem tudom. Nem is firtatom már. Egyszer csak elkezdtünk beszélgetni még a régi natimama blogon. Nem firtattam akkor sem, később sem, hogyan került oda. Egyszerűen csak örültem a jelenlétének, kedves szavainak, a humorának. Aztán persze kiderült, hogyan került hozzám, és én annak is örültem.
És eljött a perc, amikor már emailben is beszélgettünk, sokatsokat.

Okos gondolatokkal, mély érzésekkel, őszinte szeretettel megáldott ember volt.

Hálás vagyok a Sorsnak, hogyha csak virtuálisan, és messziről is, de megismerkedhettem vele.
Gazdagabb lett az életem, hogy beszélgethettem vele.

Szegényebb lett a világ egy EMBERREL.


Nyugodj békében OKati!