Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2016. február 2., kedd

Búcsú





Van úgy, hogy az ember lánya megismerkedik valakivel, és rögtön úgy érzi ezer és egy éve már. Soha nem látják egymást, mégis egy húron pendülnek. Azonos (és mégis más) gondolatok, értékrend, érdeklődési kör.. ki tudja, mi hoz össze két ismeretlen embert ebben a virtuális világban. Én sem tudom. Nem is firtatom már. Egyszer csak elkezdtünk beszélgetni még a régi natimama blogon. Nem firtattam akkor sem, később sem, hogyan került oda. Egyszerűen csak örültem a jelenlétének, kedves szavainak, a humorának. Aztán persze kiderült, hogyan került hozzám, és én annak is örültem.
És eljött a perc, amikor már emailben is beszélgettünk, sokatsokat.

Okos gondolatokkal, mély érzésekkel, őszinte szeretettel megáldott ember volt.

Hálás vagyok a Sorsnak, hogyha csak virtuálisan, és messziről is, de megismerkedhettem vele.
Gazdagabb lett az életem, hogy beszélgethettem vele.

Szegényebb lett a világ egy EMBERREL.


Nyugodj békében OKati!




19 megjegyzés:

  1. Nehéz ilyenkor bármit is írni. A szép emlékeket őrizd meg magadnak.

    VálaszTörlés
  2. Óóóó! Nagyon sajnálom :(((
    Fel is tűnt, hogy az utóbbi időben alig-alig hagyott nyomot kommentelőként.
    Nyugodjon békében!

    VálaszTörlés
  3. Tudod, kicsit továbbgondoltam, hány kedves ismeretlen ismerőstől búcsúztunk már el itt a blogvilágban is.

    VálaszTörlés
  4. hhhhh!!!
    dehát hogy,
    hiszen nemrég még láttam, hogy írt
    nem lehet
    ...

    VálaszTörlés
  5. Hihetetlen! Most gyötör a lelkiismeret, miért nem nézek be többször hozzátok, többet tudnék, többet értenék...Amennyiben az a Kati, aki néha nálam is kommentelt, kedvesen, jóindulattal, akkor... nem találok szavakat.

    VálaszTörlés
  6. Életében sosem mondtam: "Szeretlek". Tudtam, hogy tudja. Nagyon sokat köszönhetek neki, hogy pökhendi, nyegle ifjú sihederből (talán) emberré lehettem.

    VálaszTörlés
  7. Ismeretlen ismerősként szerettem. Fantasztikus ember volt. Micsoda űrt hagy maga után. Hiányozni fognak kedves, gondoskodó szavai.

    VálaszTörlés
  8. Igen... nem tudok úgy gondolni rá, mint, aki meghalt. Nem megy. Hihetetlen... elfogadhatatlan... nem tudom megfogalmazni...
    Pedig sosem beszéltünk élőben, nem halottam a hangját, csak írtunk egymásnak. És mégis...
    Zsuzsi lánya írta a Vénnek, hogy üres nélküle minden. Így van. Üresség van bennem is. Nem is értem magam... de hiszen nem is ismertem.

    17-én lesz a temetése. Szeretnék ott lenni. Valahol a háttérben, nem tolakodóan...

    Hiszen nem is ismertem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor a férjem meghalt, a blogomat régóta rendszeresen olvasgató kis csapat, a tudtomon kívül összefogott és egy koszorút küldtek a temetésre. Pedig nem is ismerték, s engem is alig. A blogomban nem írtam róla, csak véletlenül tudták meg.
      Nem voltak ott, de mégis ott voltak. Ez elmondhatatlanul jólesett nekem és olyan sok erőt adott...

      Ha esetleg egy ilyesmi szerveződne, szívesen támogatnám.

      Törlés
    2. Nem tudok ilyesmiről.
      Aprócska urnasírban fog pihenni, egy szál virággal búcsúznak Tőle. Kati kérése volt...

      Én továbbra is nagyon szeretnék ott lenni.

      A történeted nagyon szép, és megható. Megértem, hogy sok erőt adott.
      Szívesen viszek virágot az ismeretlen ismerősök, blog-barátok nevében is.
      De ehhez nem kell támogatás.

      Köszönöm ezt a pár sort, Katici!

      Törlés
    3. Értem.
      Ha teheted, menj el! Fontosak a szertartások. Én is elmennék a helyedben. Persze, előtte gyógyulj meg. Jobbulást a családnak!

      Törlés
  9. Válaszolni szeretnék minden hozzászólásra. De mit írjak?
    Beteg volt nagyon. Amikor a Stali haldoklott rémülten kérdezte: ez lesz a sorsom nekem is? Akkor már túl volt egy kemón (évekkel előtte), és hitte, hogy meggyógyult. Aztán tavaly év elején... tavasszal.. nem is tudom, az egyik kontrollon megint kimutatták a bajt a szervezetében... viccelődött, Ő is, az onkológus is, mi az nekünk?! Legyőzzük! Hitte, hogy nem lehet másképp.
    December 19-én "beszéltem" vele utoljára. Akkor azt írta, hogy túl van az utolsó kemón, most már csak erő kéne.
    Ezután már hiába írtam neki, nem jött válasz.
    Csak egy hír. Amit alig bírok elhinni...

    VálaszTörlés
  10. A nagyapám harminchárom éve halott (Anyu édesapja). Szerettem Őt nagyon, de nem gondoltam volna soha, hogy ennyi év után is előfordul majd, hogy megyek az utcán (a faluban, ahol élt), és arra gondolok, mindjárt befordul az utcasarkon.

    Tudom, hogy más kötelék... más érzések... de valamiért most ez jutott még eszembe. Ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem a szüleim emléke döbbent meg sokszor: elég egy íz (ha valaki megcukrozza a borsólevesemet), vagy egy illat (szénakölni), vagy bőrkabát hangja, vagy egy (hasonló) tacskókutya szőrének simítása, tanítónéni anyám kézírása előbújik egy fiókrendezéskor, fényképeik ...a legváratlanabb időpontokban képesek velünk lenni

      Törlés
  11. Natimkincsem, egyél sok D3 vitamint és PIHENJ
    és hamarhamar gyógyújjámeg


    (és köszönöm, látom itt a blogom oldalt, köszönöm:))))♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pihenni majd csak hétvégén fogok, a gyógyulásért nap, mint nap igyekszem tenni valamit.
      Beleszerettem a gyömbérteába. Határozottan érzem, hogy segít.
      Amellett Ilcsi főzi a hárs, kakukkfű, és mindenféle más, finom gyógyteákat, azokat iszogatom, mézet eszem (időnként fokhagymával, aztán fekete retekkel, vagy csak úgy, natúr).
      Aprónépet is elkapta a kórság. Kismaszat kezdte a sort, 10 nap után tegnap volt először láztalan. Nagyon megviselte ez a betegség. Meg anyáját is...
      Most Zsebi van soron (szerencsére pont szünet van az oviban). Ő talán hamarabb túl lesz rajta, bááár... neki ma a füle is fájt. Kövirózsát hajtottam ma ezerrel (nekünk sajnos még nincs a kertben).
      És Anya, Apa, Papa is krahácsol, használja a papírzsepit tisztességgel.

      Szóval így vagyunk mostanság... :o)


      A D3 vitamint a patikában lehet beszerezni?

      Törlés
    2. hát nem jó hír
      mindenkinek jobbulást kívánok

      Törlés