Borókámnál

Ez a fotó lopott. Borókám készítette... :o))))

Be kell látnom, van ennek az internetnek jó oldala is.

Újabb ismeretségek... barátságok...

Jó volt együtt lenni.

Köszönöm!

Születésnap képekben

Első fejezet... :o)))

Boró tortája

Nekem tetszett... :o)))

Nekem is volt, bibibííííí! :o)))

PÖTTYÖS BÖGRÉÉÉT KAPTAAAAM!!! És mesélős tenger kincseit...

Csendélet

Ezt meg csak azért, mert imádom Boró konyháját. 

A színeivel, és az  összes patinájával együtt

Zora is jól érezte magát

Folytatása következik vasárnap... :o))))

Egy szatyor szeretet

Erről eszembe jutott egy történet a múltból...

Az Édesanya egyedül nevelte két lányát és a fiát. Szegények voltak nagyon.

Abban az időben ez nem volt ismeretlen más családoknál sem. 

Anya  sokat dolgozott, s míg ő odavolt, a legnagyobb lány vigyázta a két kicsit. A pici lakásban, ahol laktak mégsem a sírás volt az úr.

Aztán egyszer csak megtörtént a baj: az Anyát két hónapon belül kétszer műtötték, hosszú-hosszú ideig betegállományban volt. Lassan már enniük sem volt mit... pedig az Anya szinte már nem is vett táplálékot magához.

Egy nap kopogtak az ajtón. A legidősebb lány osztálytársai álltak ott, szégyenlősen, zavartan toporogva, majd szó nélkül egy hatalmas szatyornyi élelmiszert nyomtak az Anya kezébe, és ugyanilyen szótlanul távoztak.

Lisztet, olajat, sót, cukrot és még sok minden mást, amiből ebédeket lehetett főzni.

 Az Anya döbbenten állt, és ... hát igen, ő is nagyon zavarban volt. Nem tudta mire vélni, hova tenni a történteket. 

A lányának elmondta, kik voltak azok, akik a szatyor élelmiszert hozták. 

A nagylány másnap mindenkihez odament az osztályban, gyerekhez, osztályfőnökhöz, szerette volna megköszönni az életmentő ajándékot. Tagadták, hogy bármit tudnának az ügyről.

Sosem derült ki, hogy ki szervezte, gyűjtötte össze a pénzt, ki vásárolt be.

A nagylány ma már felnőtt, gyermekei vannak. 

Mindig ad ennivalót az éhezőnek, ruhát a nála szegényebbeknek, játékot a kisgyermekeknek...

*Borókámnak mérhetetlen szeretettel