Az égig érő paradicsomfa

Egyszer csak ott volt a kerítés tövében.
Senki sem tudta, hogy került oda. Persze mi sejtettük... a szomszédban, a kerítés másik felén, pár lépésnyire tőle, minden évben növöget pár tő paradicsom.
Megcsodáltuk, aztán rálegyintettünk: Ááááá, úgysem lesz belőle semmi!
Mondta a szomszédasszony is, ő aztán felénk se járt...magocskával, palántával pláne nem! :)

De a paradicsom nem hallgatott senkire.
Ő csakazértis megmutatta!
Először pár, pici virággal. Közben pedig terjedt, „lombosodott”, nem akartunk hinni a szemünknek. Locsolgattuk, kapott segítséget a talpon maradáshoz egy karó képében. Aztán még több támasztékot, még többet, és még többet... még a kerítéshez is odakötöztük spárgával.
Ma ismét megcsodáltuk aprónéppel. Telistele van apró paradicsommal! Millió kérdésünk volt hozzá… Mikor lesz már piros a termése? Ehető lesz-e? És, ha igen, milyen lesz az íze?
Mekkora lett, mióta utoljára rácsodálkoztunk… hiszen ez már majdnem az égig ér!
Egy csoda növöget az udvarunkon, a homokozó mellett.

Egy égig érő paradicsomfánk van! 

Napraforgók a káosz közepette...
Nem is értem, hogyan lett...

De mindegy is a hogyan! Gyönyörű!

<3