A helyzet az, hogy szerelmes lettem az aszalásba.
Szentül elhatároztam, hogy márpedig nekem is lesz saját készítésű aszalvány a karácsonyi asztalon.
Persze az is közrejátszott, hogy aprónép szereti rágicsálni, legyen az vörös áfonya, sárgabarack, mazsola... Sütünk vele, bonbont készítünk, hát kell, na!
Nézelődtem, kérdezgettem, próbáltam aszalógépet szerezni, és egyszer csak jött a tipp: ott a sütőd, légkeveréses, kezdj neki.
Nekiláttam.
Három napon át készült, persze nem folyamatosan.
 |
| ... alakul... |
Közben sütöttünk kenyeret, húst, zöldséget, süteményt, "néha" elmentünk otthonról dolgozni.
Éjszaka pedig aludtunk.
Harmadnapra késznek nyilvánítottam.
Jóvanna! A piacon szebben mutat, de a család szereti.
Nem fogja megérni, hogy a karácsonyi asztalra kerüljön.
De sebaj! Nemsokára igazán beindul a szilva-, és szőlő-szezon!
Micsoda klassz dolog lesz saját készítésű aszalt szilvából bonbont készíteni ajándékba!
 |
