Ma délután jöttem hazafelé Zsebiéktől, és szembe jött velem az utcán egy pasi, pólóban. Rajtam bélelt meleg nadrág, hosszú ujjú póló, pulóver, mellény, téli kabát. Valamit túlzásba vittem?
Zsebi aludt, mikor odaértem.
Amint jelezte, hogy ébren van, mentem és lekucorodtam a kiságya mellé. Tünemény, ahogy ébredezik. Idő kell neki, hogy TELJESEN fölébredjen /Nem is tudom, honnan olyan ismerős ez nekem?! :o)))/.
Először csak figyel, nagy komolyan. Ki ez? Azért az Anya is jön, ugye Nagyi?
Persze, hogy jött. Fölhúzta a rolót, erre már Zsebgyerek is fölült, "Nnna, végre! Már látok is valamit!" - gondolhatta magában. Elkezdett karattyolni Zsebibaba-nyelven, imááádom! Akkorra már fülig ért a szája. Kivettem a kiságyából, és leültünk mesekönyvet nézegetni, mesét olvasni. Ő választotta ki a könyvet, és hallgatta naaaaagy figyelmesen Hápi kacsa történetét. Aztán megmutogattuk egymásnak a többi mese állatkáit. Ez új, hogy mutatja a bocit/rókát/kutyust/cicát/mifenét a könyvben. Nekem legalábbis új...
Mutatja, kezeit széttárva, hogy "Nincsen. Elfogyott."
 |
| Nincsen! :o)) |
 |
| Látod Nagyi? Elfogyott! |
Mindig nehéz elválni tőlük. Deazééé ma is hoztam haza egy kis mosolyt Nagyapónak is.
 |
| Ez a mosoly!!! ANNYIRA "ilcsis". |
:))))
VálaszTörlésÍgy is jó? Mert az ámítógép nem tudja másként átadni a neked és Zsebinek küldött mosolyomat.
Mindenhogy jóóó! Elég az is, ha annyit írsz: "mosolygok". A többit elképzelem... :o)))))
VálaszTörlés