Könny...

"Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. 
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. 
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak,

 a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd." (Osho)

Nem ilyen szépen, mint Osho írta, de erről beszéltem ma este Gergőnek. Rosszul néz ki, és bár azt mondja van hol aludnia, nagyon aggódom érte. Nem lehet nála tudni (szinte soha), hogy amit mond az a valóság, vagy csupán a vágyait mondja ki hangosan... szeretné... elképzeli... akarja... abban a pillanatban. Szörnyű nézni, tehetetlenül, ahogy süllyed. Nem tudom megtartani, mindössze ennyit tehetek érte. Tisztálkodhat, enni adok neki.
Iszonyatosan fáj neki, hogy így él. Hiányzik az otthon melege, szeretné, ha az élete része lehetne a család, de nem képes tenni érte. Ebbe bele lehet őrülni! - mondja.

Nagyon rossz, amikor kimegy az ajtón... bele az éjszakába... nem tudom hova, kihez... Van-e valaki egyáltalán? Egy EMBER, akihez szólhat, aki szól hozzá...



Nélküle nem lehetek IGAZÁN boldog.

Akkor is, ha van más is, akit szerethetek.

Akkor is, ha van más is, aki szeret.

Tudja-e?

Elhiszi-e nekem?