Az új családtag

Sűrű két nap van mögöttem, és ugyanilyenek előttem (de az csak munka lesz, szóra sem érdemes).

A rossz hír, hogy Sáráéknál Rudi kutya váratlanul átköltözött az örök vadászmezőkre.

A család (Maya kivételével, mert ő még nem nagyon érti, mi történt) vigasztalhatatlan volt, rendkívül megviselte őket Rudi halála. A szülők még csak-csak tartották magukat, de Sára sokat sírdogált utána. Hiszen reggel még ott volt, mire hazajött a suliból, nem találta sehol. Pepe kutya, aki Rudi előtt volt Napsugárlány jó barátja  hosszas betegség után ment el.
Szóval nagy volt a gyász, tenni kellett valamit. SáraAnya fogadkozott, menhelyről lesz kutya. Blanca is onnan érkezett.

SáraNagyival mentünk ki tegnap délelőtt, és jóóól megbeszéltük, hogy BIZTOS nincs még másik kutya Rudi helyett, hiszen még csak három napja...

A lakásba belépve rácsba ütköztünk, s a rácson túl ott volt RJ kezében az új családtag (És most a japán nyelv tudói fogják be a szemüket és a fülüket, mert szörnyű kiejtéssel fogom mondani!), Kürá. Ami japánul azt jelenti fekete, és nem így írják, de így mondják. Merthogy fekete a szentem, némi halovány, barnás csíkozással, ami alig-alig észrevehető. Per pillanat legalábbis.

 Levegő után kapkodtunk. Hogyan?... Honnan?... Mikor?... Ilyen hamar?...
Ezer kérdés  zsongott bennünk, miközben az apró jövevényt vizslattuk a szemünkkel. Kiderült, hogy előző este hozták haza, tenyésztőtől,  friss lakója még a háznak. A lányok (és szüleik) legnagyobb örömére.

Nagyon pindurka (7 hetes), elfér az asztal alatt...

Fényképezni baromi nehéz, mert, amikor alszik, a kosárban van, és alig-alig lehet észrevenni. Hasonul a színe a pokrócéval. Ha meg ébren van, kolbászol össze-vissza a lakásban, nem áll le egy fotó idejére sem. :o)))

De nem sokáig tart ez a baba-méret. Ők a szülei...

(Ez a fotó a tenyésztőtől van, innen.)

 Szép napok várnak ránk, nnnna! :o)))))))