Katalinnál olvastam egy nagyon jót, és ez eszembe juttatta a ludakról készített fotóimat.
A Sors jól átírta ezt a hétvégémet. Mindenféle technikai akadályok jöttek közbe, így a tervezett munka elmaradt. Legalábbis nekem...
Viszont mindkét napomat cuki aprónépekkel tölthettem. Nem fakadtam sírva. :o)))))
A tegnapról már meséltem. Bendegúz egy miniatűr csoda, nagyon élveztem a vele, és Mamijával töltött órákat.
Ma délelőtt itthon molyoltam kicsit, délután pedig Zsebiztem. Voltunk uszodában.
Úszás után Zsebiékhez mentünk, játszani, beszélgetni. Nem mondhatnám racionális döntésnek, hogy náluk töltöttem a délutánt. Itthon várt volna ezer munka, készülődés a Mikulásra, karácsonyra.
Ami megvár.
De a pillanatok, amit Zsebivel át/megélhetek, egyszeriek, megismételhetetlenek és nem várnak, míg megpucolom a diót...
jók a madaraid, lehet ezek rikácsoltak rám ma annyit? vagy a sógoraik
VálaszTörlésa kölkök meg továbbra is zabálnivalótündérpofák (mondtam már?
Mondtad. De elhallgatom napestig, úgyhogy mondjad nyugodtan. :o))))))))))))))
TörlésPapusnak is jót tesz, sose sajnáld. Az otthoni unkára ott az éjszaka.
VálaszTörlésSTali, éjszaka blogot írok, netezek, a fotóimmal szórakozom a gépen...
TörlésÚjabb ötlet? :o))))))))))
Unoka híján illene már a diót megpucolva a kamrában tudnom. Még sincs így. Ugyanis sosincs időm. Folyton folyvást barátozom. Panaszra nincs okom, mert ez majdnem olyan jó muri, mint unokázni.
VálaszTörlés:)
Imádom a képeidet.
Ne is foglalkozz Te diópucolással. Majd valamelyik jótékony angyal odavarázsol Neked egy kis pucolt diót... :o))))
TörlésÉn mindig mondom, hogy szeretnek engem az én angyalaim!
Törlés:o)