 |
| Porban, koszban is olyan hangulata van, hogy nnnna! :o))))) |
 |
| Én kezdtem gyufával, de Papus gyújtotta meg igaziból... Ez is közös munka volt, mint minden más az életünkben. :o))))) |
 |
Már attól szédültem, ahogy a pasit néztem.
Bélus fiam pedig a hetes létrával lépeget, ha épp arra van szükség. Még jó, hogy a tériszonyomat nem örökölte! |
 |
| Lassan minden a helyére került. Fűtésileg... |
 |
Főképp, miután megjött a segítség/felmentő sereg. Zsebi személyében.
Úszás után éééédes a... szerelés. :o))))) |
 |
| Ezt hogy kell összecsavarni? |
 |
| Megmutatod Nagyi? |
 |
Ha nem, hát megoldom magam. :o))))
|
Szóval ropog, pattog a tűz a kandallóban.
Erzsi tántimnál voltam a hétvégén.
Délután átsétáltunk a kultúrházba, megnézni az ovisok farsangját. A picurok is jelmezben vonultak a színpadra tündériek voltak. A középső csoport már versikével mutatta meg a jelmezét, a nagyok pedig komoly műsorral mutatkoztak be.
Volt tombola is, mint minden rendes farsangon. Vettünk mi is, gyarapodjon az óvoda kasszája. Persze nem gondoltuk komolyan... de tévedtünk. Mindketten nyertünk egy-egy csomagot. Az enyémben FOTÓALBUM IS VOLT, EMBEREEEEK!!!! :o))))) Juppppíííííí!!!!!!
(Meg egy puzzle, és egy gyöngyös kirakós játék. Egyszer majd jó lesz Zsebinek. )
Kaptam két hatalmas darab mosószappant a Tántitól. Igazi, békebeli, Dédi-féle darabok.
Mire helyére kerülnek a dolgaink, beszerzem a többi hozzávalót is, és elindul a biomosás mifelénk. :o))))
(Pillanatnyilag sem mosogatni, sem pedig mosni nem tudok... a megszokott módon... Mosogató-mosógép sarokba állítva várja az üzembe-helyezést. Najóóóóvanááám! Mindkettőt megoldom azért másképp.)
Vasárnap siettem haza, hogy az első tűzgyújtásra itthon legyek. Enyém volt a lehetőség, hogy meggyújtsam a lángot. :o)))) Igaz, begyújtanom nem sikerült, de az élmény így is emlékezetes marad.
Úszás után Zsebiék is jöttek tüzet nézni, kandalló-meleget érezni. Mit mondjak, fűt rendesen.
Még nincsenek fölszerelve a szabályozó kütyük a radiátorokra, van olyan meleg az emeleten, hogy csak na! :o))) Aszonta ma a gyerekem, hogy ő bizony nyitott ablaknál fog élni odafönn.
Az emeleten helyükre kerültek az ajtók, Bélus fiam festi a szobákat. Lenn Papusom betonoz, vési a villanyvezetékek helyét, utána jön a falak rendbetétele... Gipszelés, csiszolás, festés, mittomén. Aztán a következő nagyobb falat következik: a lépcső befejezése. Az sem kicsi pénz, pedig már "csak" a lépcsőfokokat kell legyártani. Egyenként kell hozzá sablont készíteni, szinte mind a tizenhét darab más és más méret-forma... Hála Istennek, csigalépcsőnk lesz. :o))))
A káosz alig csitult körülöttünk, de nagy lépést tettünk a végső cél felé.
Ma pedig Zsebire vigyáztam délelőtt. (Délután Nagyapó volt vele, míg Anya ügyeket intézett.)
Kiscsikó egyre többet jár, apró mancsaival mutogatja a mondókákat/énekeket, megmutatja fülét, száját, hol a pelus.
Szereti nézegetni a telefonjainkban a képeket, profi módon "lapoz " az ujjacskájával.
Már figyelni kell, nehogy kilógjon az ajtón, eléri a kulcsot (csörgeti veszettül), majdnem a kilincset is.
Huncut szemével figyel, azonnal megjegyez, rögzít mindent az okos kobakjában, imádja az újdonságokat.
És továbbra is a legeslegeslegérdekesebb dolog a világon a Nagyi szemüvege, és igazán nem érti, miért nem játszhat vele. :o)))))
