Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: építkezünk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: építkezünk. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 8., vasárnap

Sűrű napok


Zsebi újra itthon van!!!





























A feje tetején áll minden, de a gyerekek visszaköltöztek tegnap. A konyhában a csempézés még csak holnap/holnaputánra fog elkészülni. Holnap szerelik a villanyunkat is készre. Úgy terveztem, hogy a hétvégén megcsinálom a nagy munka utáni nagytakarítást, nem vállaltam semmilyen munkát. Na, ez az, ami nem jött össze. Csúszásba került a nagy munka, marad a takarításra a jövő hét, hétköznap, esténként. Fáradtan szoktam hazakerülni, nem örülök neki. De ez van, majd túl leszünk ezen is. (Nem akarom, hogy Ilcsi csinálja, hamar elfárad, egy bevásárlás is sok neki, elég, ha odafönt rendben tartja dolgokat. Azért odafönt tettem ezt-azt, mielőtt hazajöttek...)

Fázisfotók a mostani munkálatokról...

























Más...
Jövő hét szerdán lesz a húgom 50 éves, meglepetés bulit szerveztünk neki, arra is készülni kell. Nem nyűg, de van vele feladat. Na, ebben tud segíteni Ilcsi! Salátákat, sülteket elkészíti kedden... :o))))))

És mindjárt itt a karácsony... Zsebivel mézeskalács sütést tervezek, más aprósütemény sütést, szerettem volna már a jövő hét végén ezzel is foglalkozni, de lehet, hogy takarítási munka is marad akkorra.


Ez persze most nem panasz akar lenni, hiszen mi akartuk, hogy karácsony előtt legyen rendben ebédlő, konyha.

A halálesetről...
A sógor Papusom nővérének /Áginak) a férje volt, 63 évesen ment el. Nyugdíjas biztonsági őrként dolgozott építkezéseken, útépítések mellett, a kocsija volt a munkahelye. November 28-án reggel a melósok mentek az építkezésre dolgozni, intettek Jani sógornak. Nem intett vissza. Odamentek hozzá, látták, hogy baj van, hívták a mentőket. Azok megállapították a halál tényét, hívták a rendőröket, mivel tisztázatlan körülmények között halt meg. Elrendelték a boncolást, amire viszont az engedélyt csak ezen a héten csütörtökön adták ki. Még nincs halotti anyakönyvi kivonat, nem lehet intézni semmit. A Jani nélkül Ági életképtelennek tűnik. Nem tudja fizetni a kocsi részletét (a házat már régen át kellett adniuk az eszközkezelőnek), ha kifizeti a szintén devizás személyi kölcsönét, marad húszezer forintja a megélhetésre (rezsire, élelemre, tisztálkodásra stb.). Ha valamelyik gyerek  (három lánya van családdal, mindegyik rengeteg nyűggel-bajjal), akkor nem tudja magát eltartani. Eddig nem kellett elmennie dolgozni, ha nehezen is, de házhitel nélkül talpon voltak valahogy. Manapság fiatalon sem könnyű munkára lelni, nem még majd' hatvan évesen. Hááátnnna!!!

Gergő régen járt erre (időnként megjelenik kajáért). Vele minden változatlan, nem tudok újat mondani.
Beszéltünk ugyan telefonon a héten, mondta, hogy jön, de nem így történt.
Már csak akkor készítem össze a szatyornyi élelmet, ha itt áll a kapu előtt...


Ilyenek vannak errefelé.


Ma is csak lélekben gyújtottunk gyertyát...




2013. február 28., csütörtök

Egy újabb lépés












Már kicsomagolva a gép, működik is (pedig voltak félelmeim , olyan rettentőennagyon poros volt még így is!), de még mindig nincs itt az ideje a blogírásnak.

Hálószoba áttelepítve az ebédlőbe, bútorok újratervezve átpakolva, szobánk kifestve (bár csak az alapmunkák lettek rajta elkészítve, és egyszer legurítva fehérrel, mert a villanyvésés későbbre tolódott... pénzhiány miatt).
Most takarítok ezerrel. Amit lehet.


Még hármat alszunk, és...   :o)))))))))

























2013. február 5., kedd

2013. február 4., hétfő

Kész... rajt... TŰŰŰŰZ!





Porban, koszban is olyan hangulata van, hogy nnnna! :o)))))



Én kezdtem gyufával, de Papus gyújtotta meg igaziból... Ez is közös munka volt, mint minden más az életünkben. :o)))))



Már attól szédültem, ahogy a pasit néztem.
Bélus fiam pedig a hetes létrával lépeget, ha épp arra van szükség. Még jó, hogy a tériszonyomat nem örökölte!



Lassan minden a helyére került. Fűtésileg...




Főképp, miután megjött a segítség/felmentő sereg. Zsebi személyében.
Úszás után éééédes a... szerelés. :o)))))



Ezt hogy kell összecsavarni?



Megmutatod Nagyi?



Ha nem, hát megoldom magam. :o))))


Szóval ropog, pattog a tűz a kandallóban.

Erzsi tántimnál voltam a hétvégén. 
Délután átsétáltunk a kultúrházba, megnézni az ovisok farsangját. A picurok is jelmezben vonultak a színpadra tündériek voltak. A középső csoport már versikével mutatta meg a jelmezét, a nagyok pedig komoly műsorral mutatkoztak be. 
Volt tombola is, mint minden rendes farsangon. Vettünk mi is, gyarapodjon az óvoda kasszája. Persze nem gondoltuk komolyan... de tévedtünk. Mindketten nyertünk egy-egy csomagot. Az enyémben FOTÓALBUM IS VOLT, EMBEREEEEK!!!! :o)))))  Juppppíííííí!!!!!!
 (Meg egy puzzle, és egy gyöngyös kirakós játék. Egyszer majd jó lesz Zsebinek. )

Kaptam két hatalmas darab mosószappant a Tántitól. Igazi, békebeli, Dédi-féle darabok. 
Mire helyére kerülnek a dolgaink, beszerzem a többi hozzávalót is, és elindul a biomosás mifelénk. :o))))
(Pillanatnyilag sem mosogatni, sem pedig mosni nem tudok... a megszokott módon... Mosogató-mosógép sarokba állítva várja az üzembe-helyezést. Najóóóóvanááám! Mindkettőt megoldom azért másképp.)

Vasárnap siettem haza, hogy az első tűzgyújtásra itthon legyek. Enyém volt a lehetőség, hogy meggyújtsam a lángot. :o)))) Igaz, begyújtanom nem sikerült, de az élmény így is emlékezetes marad.

Úszás után Zsebiék is jöttek tüzet nézni, kandalló-meleget érezni. Mit mondjak, fűt rendesen. 
Még nincsenek fölszerelve a szabályozó kütyük a radiátorokra, van olyan meleg az emeleten, hogy csak na! :o))) Aszonta ma a gyerekem, hogy ő bizony nyitott ablaknál fog élni odafönn. 

Az emeleten helyükre kerültek az ajtók, Bélus fiam festi a szobákat. Lenn Papusom betonoz, vési a villanyvezetékek helyét, utána jön a falak rendbetétele... Gipszelés, csiszolás, festés, mittomén. Aztán a következő nagyobb falat következik: a lépcső befejezése. Az sem kicsi pénz, pedig már "csak" a lépcsőfokokat kell legyártani. Egyenként kell hozzá sablont készíteni, szinte mind a tizenhét darab más és más méret-forma... Hála Istennek, csigalépcsőnk lesz. :o))))



A káosz alig csitult körülöttünk, de nagy lépést tettünk a végső cél felé.


Ma pedig Zsebire vigyáztam délelőtt. (Délután Nagyapó volt vele, míg Anya ügyeket intézett.)
Kiscsikó egyre többet jár, apró mancsaival mutogatja a mondókákat/énekeket, megmutatja fülét, száját, hol a pelus. 
Szereti nézegetni a telefonjainkban a képeket, profi módon "lapoz " az ujjacskájával. 
Már figyelni kell, nehogy kilógjon az ajtón, eléri a kulcsot (csörgeti veszettül), majdnem a kilincset is. 

Huncut szemével figyel, azonnal megjegyez, rögzít mindent az okos kobakjában, imádja az újdonságokat.

És továbbra is a legeslegeslegérdekesebb dolog a világon a Nagyi szemüvege, és igazán nem érti, miért nem játszhat vele. :o)))))















2013. január 27., vasárnap

Így nézünk mi ki



Figyelem! Ez a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz!

/Amúgy meg Ilcsinknek ajánlom leginkább. Megmutatom, hol is tartunk most. Mert még nem látta, de érdekli... :o))))/


A régi mosogató  még visszakerült ide. Átmenetileg...



Az ebédlő egy része. Még a régi fűtéssel...



Csövek... nyomáskiegyenlítő... mifene...



A radiátor fölött nemsokára gyönyörű, hatalmas ablak lészen.



Elosztóközpont 



Emeleti fürdő1



Emeleti fürdő2



Mosdónk nem lesz a héten



Ez vajon kinek a szobája lesz?



Mélység...



Amikor egy helyen van a szoba, a konyha, az előszoba, a fürdőszoba. Meg a nappali is.