Mottó

" A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel."

2013. március 21., csütörtök

Zsebivel az élet...



Ma délután picit korábban sikerült hazaérnem a szokottnál.
Nem ült senki a gépnél, gondoltam, nosza, gyorsan körbekukkantok, kinél, mizújs.
Miközben nyitottam a masinát, mondtam Ilcsinek, kéne írnom valamit a blogba, mer' az OKati mingggyáá reklamálni fog.. Mire végigmondtam, már itt is voltunk, és olvastuk a kommenteket... :o)))


Jelentem Zsebi még nem csinálta meg a lépcsőt, s amikor alszik, akkóómeg én nem vagyok itthon. Ha meg igen, még mindig abban a szobában alszik, ahol az egyetlen, működő számítógép van. És ugye, PociMaci háborítatlan alvása mindenekelőtt!  :o)))))))

Szóval megvagyunk, jól vagyunk, még egy szinten mindenki mindenkivel és mindennel. :o)))))

Készül a mese egy tizennyolc hónapos Kiscsikóról...
Amint lesz fél órányi idő, amikor nem akar mindjárt az ölembe ülni, amint leülök a géphez (miközben sikítozva mutatja "entét"), elmondom ám Nektek is.

Csak bírjátok kivárni... :o))))))









4 megjegyzés:

  1. Idő mint a tenger. Várunk.
    Puszillak benneteket.

    VálaszTörlés
  2. Jóvvanna! látom, csak én vok ilyen türelmetlen.
    Biztosan összefügg a friss-nyuggerséggel.

    Azé' örülök ám, h. sikerült kiprovokálni egy bejegyzést. (különösen a fotókat csípem... az az elmélyült olvasás...)

    VálaszTörlés