Moziztunk...

... tegnap délután... estébe hajlóan... nagyon finom volt.

Egy évvel ezelőtt Erdélyben voltunk. Emlékeket idéztünk fénykép-videó-nézegetéssel.

Ma pedig kirándulni készül. Ededüj :o))))

Egy rakás család*

Jááájjjjdejóóó volt ez a mai nap! :o)))

Én még az éjjel elkészítettem a sütiket, Ilcsi pedig ma, kora reggel nekiállt a palócleves-főzésnek. Nem is terveztünk mást főzni, elég volt ennyi a kályha-melegből.
Anyu megelőzve a hőséget, már a kora reggeli órákban megérkezett. Persze fogalma sem volt semmiről, azt hitte, ebédre hívtuk. Ami igaz is volt, csak éppen megspékeltük kissé.
Az ebédet még szűk körben költöttük el, aztán a kiskorú elment aludni.
Fél öt körül érkeztek a többiek, Annát köszönteni. Pillanatok alatt megtelt a lakás zsizsegő aprónéppel. Egy zsák bolha semmisenem hozzájuk képest.

Puszi-hegyek, ölelések, kávé, süti, lakás-nézés, aztán egyszer csak arra eszméltünk, hogy elfogyott a levegőnk a lakásban. Az udvaron legalább lengedezett némi (forró) szél.

Még mindig 38 fokot mutatott a kijelző, mikor este nyolc után Anyut hazavittük.

Nagyon jó volt ez a mai nap!

*Gergő is járt errefelé a barátnőjével. Anyu nagyon régen nem találkozott vele. Szívszorító volt a találkozásuk.

Khmmmmm...

Eltűnt az egyik késemnek a hegye.

Remélem, hogy nem a muffinok valamelyikében van!

Azzal szedtem ki őket a muffin-sütőből...

Készülődés

Esküvőre/keresztelőre készülünk ismét, Zsebi új öltönyt kap. :o))))))

Ez az esemény is Erdélyben lesz, szeptember elején utazunk. 

Lesz csavargás is, tervezzük mikor, merre... Papus vadregényes útvonalakat választ. Már hetek óta, ahányszor csak leül a gép elé, pillanatok alatt Erdély szépséges tájain jár. És mert a gugli a barátunk, mindezt 3d-ben... vagy mifenében teheti. 

Sok a tennivaló az utazás előtt, közben persze éljük a mindennapjainkat is. Most éppen építkezés-pihenősen, nekem jólesik nagyon. A következő munkafázis is jó nagy falat lesz Papusnak/nekünk: ebédlő-konyha-előszoba villanyvésés-szerelés, burkolás, festés mindhárom helységben, ami igazából egy légtér.

Kicsit "fázom" tőle, hiszen benne van a konyha. Még nem látom, hogyan fogunk közben sütni-főzni, befőzni...

Nnna, mindegy! Ezen is túl kell esni egyszer. Nanáhogy jó lesz, mikor elkészül! :o))))

Zsebi hatalmas léptekkel fejlődik. Zabálnivaló, ahogy dumál. És folyamatosan dumál, amikor ébren van. :o)))) Egyre több szót rak össze egy mondatban. Ott is kocsi... Kérdezzük, hogy hívnak, áááeji úúúcsúúú (Várhelyi Bulcsú). A Zentét valamiért nem szereti mondani, bár néha hozzápöki, pár másodperc elteltével. ennnte. :o))))))

Elmélyülten játszik a játékaival (Most éppen az építőkocka a sztár. Ja, meg a kupakok, kucu néni, bocitarka, és a többiek.) 

Továbbra is nagyon szereti, hogy énekelünk neki (és mi aztán énekelünk Ilcsivel, dosztig!). Hatszor... tízszer... tizenötször egymás után kéri énekelni ugyanazt a nótát médecce! :o))))), aztán egyszer csak mondja velünk a dal szövegét! Nagyapja szokott úgy danolni neki, hogy egy-egy verssor után megáll, mintha elfelejtette volna a szöveget. Zsebi pedig segít neki. Mondja a következő sor első szavát. Amikor a Papa ezt először megtapasztalta, úgy meghatódott, alig bírta folytatni. Egyébként is elég, ha csak beszél az unokájáról, már felhős a tekintete... :o)))))))

Papával egyébként is nagyon jókat lehet bolondozni! DIREKT begurítani a labdát az ágy alá, hogy aztán Nagyapó elkezdjen sopánkodni: Ajjjaj! Ide bizony segédeszköz kell. És Zsebi már szalad is a régimódi esernyőért, amivel Nagyapó kipisztergálja a gömböt, közben pedig ő is mondja, ajjjjajajjjaj. :o))))))

Mindent utánoz. Szavakat, mozdulatokat, hangsúlyt, mimikát, MINDENT.  Ahogy a Papa örül, bosszankodik, ahogy a Mama hisztizik, vagy rötyög, ahogy Apa a motort mossa, ahogy Anya a rántást kavarja. Reggelente együtt mosakszik, mos fogat valamelyikünkkel. Közben figyel, utánozza, amit csinálunk. 

Esténként Apa viszi föl a fürdés után, fürdőlepedőbe burkolva, a szobájába. Megállnak egy percre a szobaajtónk előtt, és Zsebi jóéjt kíván jojéjj,és puszit dob. Látnotok kéne! Minden pillanatában imádni kell, na! :o))))

Nemrég, az esti fürdés után, Apa törölgette, és közben mondta neki, hogy Kincsem! Zsebi ráncolta a homlokát egy kicsit a nagy gondolkodásban, aztán azt mondta papakincse (Papus szokta neki mondani, hogy Te vagy az én kincsem!)

És van lépcsőnk is, ami gyönyörű lett (Már június közepe óta használjuk, azóta laknak fönn a gyerekek. Atyavilág! Hogy rohan az idő!). Nagyon büszke vagyok az én emberemre! Sosem készített még ilyet, és TÉNYLEG NAGYON SZÉP lett! A korlát még hibádzik pártízezer forintot, de majd lesz. Ecccecsak... OKati kedvéért megmutatom, bár a környéke még... Hát, nnnna! Ott van tennivaló. 

Azóta elkészült a szobánk is, visszacuccolhattunk az ebédlőből. Van már tévéadás, internet lent is, fönt is.

Szóval haladunk. 

Apró lépésekkel, de megyünk előre rendületlenül. :o)))

Ilcsi cukkinis-tökös lepénye

- Fölírtad a receptet?
- Minek? Ugyanúgy készült, mint a te pite tésztád... Csak a mennyiségeket feleztem... Ja! Meg a liszt, az fele sima, fele teljes kiőrlésű... És a sütőpor helyett szódabikarbónát tettem bele... Na, meg a zsír helyett margarint használtam... És persze cukorból csak csipetnyi került bele. Nnna, jó, a tejföl helyett joghurt van benne...

       

Mondtam már, hogy imádom ezt a nőt?!

Mi sosem sütünk-főzünk kétszer ugyanúgy. Soha. Semmit. :o))))))))))


És Zsebi is van ráadásnak... :o))))))

Diavetítő

Mióta megtudtam, hogy unokánk lesz, azóta akarom, hogy ott legyen Zsebi szobájában.
Két éve keresek, kutakodok, érdeklődöm mindenfelé, kinek van régi, de még jó állapotban lévő, használható diavetítője.
Aztán nemrég, egy kedves ismerős azzal fogadott, hogy előkerült a lánya  rég elfeledett diavetítője. Van hozzá 16 darab diafilm is, elfogadom-e az unokámnak. Plafonig ugrottam örömömben... Jóóóvannna! Csak képletesen, de TÉNYLEG nagyon örültem!

Ma este megtörtént az első diavetítés... A torkos méhecske meséjét hallhatta/láthatta a nagyérdemű.

Apa volt a gépész,  Zsebinagyi a mesemondó, Anya pedig a lelkes közönség. Kiscsikó pedig a gépész mindent-tudó segítője, a mesemondó szemüvegének szorgos megigazítgatója, aki néha azért odaült a lelkes közönség ölébe, és hallgatta/nézte is a mesét... :o))))))))

Szép esténk volt ma is.

Mint mindig.

Mert mi megérdemeljük. :o)))))

Három éves

Így kezdődött...

... oszt tessék! Mi lett belőle!