Szerintetek ki volt a mai nap főszereplője?
Papus kérésére nem volt nagy felhajtás a kerek évforduló tiszteletére. Azt mondta, inkább segítsük hozzá, hogy megvehesse az idei horgászengedélyt/éves jegyét. Tiszteletben tartottuk a kérést, deazééé... egy ici-picit, de tényleg, csak egy ici-picit muszáj ünnepelni, na! Két vendéget hívtunk: Anyut, és Ágit.
Na, de ahogy Zsebi a tortának örült, az mindent überelt! Hát látnotok kellett volna! Neki MUSZÁJ volt a Papával közösen gyertyát elfújni, közölte, hogy Zentének is születésnapja van, deazééé istenéjtessenpapa, megzabáltuk! :o)))
Tanult koccintani Apával, és úgy ivott a talpas pohárból, mint egy nagy.
Ilcsi aszonta, Mama nagy tortát csinálj! Nagyot nem tudok, mert vannak korlátaim, a tortasütők mérete miatt, de emeletest talán.
Próbálkoztam...
A végeredmény ellen senki sem tiltakozott. :o)))
Eszekcsokitojtátmamaaaa!
Más...
Ilcsikénk "belépett" a harmincötödik hétbe. Zsebi ilyenkor született. Regő már most nagyobb, két kiló körül van. Anya eredményei jobbak, mint a nagy tesóval ilyen idősen. A jövő héttől , heti rendszerességgel babaszív-ultrahangra fog menni. Összekészítette (nagyrészt) a csomagját, ha menni kell a kórházba. Azért abban nagyon reménykedünk, hogy most csak pár napos lesz ez a kórházi tartózkodás!
Zsebgyerek, mintha érezné, hogy alapjaiban változnak a dolgok körülötte nemsokára, plusz tombol az első dac-korszak benne, produkál dolgokat mostanság. Minden NEM, igennemmama...
Pénteken sem volt kedve fölmenni a szobájába, sírt, toporzékolt, ő bizony lemegy a mamájoz. Mama ment föl hozzá, összebújtunk hármasban, Anya, Zsebi, Mama, aztán Anyát elküldtük pihenni a saját ágyába. Kettecskén maradva meséltünk egymásnak, énekeltünk, dudorásztunk, aztán... májmednyudottammama, s szép, lassan elnyomta az álom.
Szerdánként, az úszás után szoktak Apával szaunázni ici-picit, szajonnáztunkmamaaaa!, füligvigyor az arca, imád pancsolni, OTT LENNI az uszodában.
Ma tudtunk beszélni Zsuzsalánnyal is skype-on (Anyu is!), örülés volt ezerrel.
Csak Anyu nem érezte túl jól magát. Remélem, holnap TÉNYLEG átmegy a dokihoz!
Hát ilyenek vannak mostanság mifelénk...
:) Itt is boldogat az ünnepeltnek!
VálaszTörlésZsebi horgászni is segít?
Ilcsinek szorítok; innen akkor tulajdonképp minden nap nyereség!
Köszönjük a köszöntést itt is! :o))))
TörlésÍgy igaz! Minden nap nyereség!
A horgászatot még nem próbáltuk együtt. Asszem abból óriási nagy pancsolás lenne, az nem javítaná Nagyapó halfogási statisztikáját. :o)))))))
A fotóalbum.hu nem engedi föltölteni a mai képeket, nemtom, mi van. Ha mégis sikerül, ott mutatok még több fotót.
de szép, de jó, ilyeneket olvasni, imádlak tikteket,
VálaszTörlésboldogságot az ünnepel(tek!)nek:)))))
mébőgök én ilyeneken?
Köszönjük!
VálaszTörlésIgazándiból ünnepelt csak egy vót, a Papus. Zsebi csak úgy csinált, mintha... :o)))
Ma este, vacsorára is kért a csokistojtábój, csukott szemmel, átszellemült arccal falatozta. Néha elképesztő dogokat tesz.
Továbbviszi a vérvonalat.... :)))
TörlésNem is tudom, hogyan lehetne jellemezni a művedet.
VálaszTörlésEmeletes boldogság a megszolgált-megszenvedett évtizededek jutalmául?
Sok-sok boldog évet, évtizedet, békés nagyszülői státuszt az ünnepeltnek is!
Köszönjük, Stali! :o)))
VálaszTörlésA koccintásról jutott eszembe apósom; ő úgy "koccintott" a gyerekekkel, h. a buksijukhoz érintette a poharát. Annyira rögzült, h. ha "helyzet" van, s valami miatt nem ihatnak kis 30+ gyerekeim, még mindig nyomulnak a homlokukkal...
VálaszTörlés"Agyapa" máig ott van velünk....
Ez nagyon kedves történet, Kati. Olyan jó, hogy vannak nekünk ilyen emlékeink. :o))
VálaszTörlésAnyukád? Volt orvosnál?
VálaszTörlésVolt, igen. Már sokkal jobban van, bár még nincs teljesen rendben.
TörlésAszongya ne aggódjunk. Megmarad.
Kissé sajátságos a humora. :)
Gyereksors, h.anyahumort elviseljen... az enyémek mostanában, ha rákérdeznek miértekre, gyakran megkapják, h. rajta van a képzeletbeli bakancslistámon... nem aratok vele nagy sikert...
TörlésMegértem őket. Nálam sem aratnál...
Törlés