Születésnap

Szerintetek ki volt a mai nap főszereplője?

Papus kérésére nem volt nagy felhajtás a kerek évforduló tiszteletére. Azt mondta, inkább segítsük hozzá, hogy megvehesse az idei horgászengedélyt/éves jegyét. Tiszteletben tartottuk a kérést, deazééé... egy ici-picit, de tényleg, csak egy ici-picit muszáj ünnepelni, na! Két vendéget hívtunk: Anyut, és Ágit.
Na, de ahogy  Zsebi a tortának örült, az mindent überelt! Hát látnotok kellett volna! Neki MUSZÁJ volt a Papával közösen gyertyát elfújni, közölte, hogy Zentének is születésnapja van, deazééé istenéjtessenpapa, megzabáltuk! :o)))

Tanult koccintani Apával, és úgy ivott a talpas pohárból, mint egy nagy.

Ilcsi aszonta, Mama nagy tortát csinálj! Nagyot nem tudok, mert vannak korlátaim, a tortasütők mérete miatt, de emeletest talán.

Próbálkoztam...

A végeredmény ellen senki sem tiltakozott. :o)))

Eszekcsokitojtátmamaaaa!  

Más...

Ilcsikénk "belépett" a harmincötödik hétbe. Zsebi ilyenkor született. Regő már most nagyobb, két kiló körül van. Anya eredményei jobbak, mint a nagy tesóval ilyen idősen. A jövő héttől , heti rendszerességgel babaszív-ultrahangra fog menni. Összekészítette (nagyrészt) a csomagját, ha menni kell a kórházba. Azért abban nagyon reménykedünk, hogy most csak pár napos lesz ez a kórházi tartózkodás! 

Zsebgyerek, mintha érezné, hogy alapjaiban változnak a dolgok körülötte nemsokára, plusz tombol az első dac-korszak benne, produkál dolgokat mostanság. Minden NEM, igennemmama...

Pénteken sem volt kedve fölmenni a szobájába, sírt, toporzékolt, ő bizony lemegy a mamájoz. Mama ment föl hozzá, összebújtunk hármasban, Anya, Zsebi, Mama, aztán Anyát elküldtük pihenni a saját ágyába. Kettecskén maradva meséltünk egymásnak, énekeltünk, dudorásztunk, aztán... májmednyudottammama, s szép, lassan elnyomta az álom. 

Szerdánként, az úszás után szoktak Apával szaunázni ici-picit, szajonnáztunkmamaaaa!, füligvigyor az arca, imád pancsolni, OTT LENNI az uszodában.

Ma tudtunk beszélni Zsuzsalánnyal is skype-on (Anyu is!), örülés volt ezerrel. 

Csak Anyu nem érezte túl jól magát. Remélem, holnap TÉNYLEG átmegy a dokihoz!

Hát ilyenek vannak mostanság mifelénk...

A nagyi tortája*

Harmadik fejezet...

Egyszerűen meg kellett zabálni ezt a kiscsikót! Olyan elmélyülten, teljes koncentrációval ette a tortát. Látnotok kellett volna élőben. :o)))

Persze ez már majdnem a nap vége volt.

Ilcsi hívott még délelőtt, "Hogy álltok idővel?" - kérdezte. Mondtam, megyünk, mondjad mikorra. :o)))

Persze, hogy nem volt semmi dolog! Csak a meglepetést akarták még úszás előtt megmutatni. Anyukámat is áthozták, hogy együtt ebédeljen velünk. "Röpködtem" egyiktől a másikig (miután Anyut jóóól körbepuszilgattam), annyira örültem. :o))))

Jót beszélgettünk a Dédivel, hamar elröppent az idő, már jöttek is Töpörtykéék vissza az uszodából.

Ilcsi nagyon finom ebédet készített nekünk. Volt palóc leves, töltött husi reszelt, hagymás krumplival, dinsztelt lila káposztával, nameg a torta.

Zsebi úgy ült, evett az asztalnál, mint a nagyok. Sőt! Ő ült az egyik asztalfőn! Szemben vele a Dédi... Töpörtyke meg grimaszolt neki egy kicsit, szórakoztatta. :o)))

Jaaaa! És kaptam meglepi-Anyu, soksoksok ölelés/puszi, fíínom ebéd mellé még egy PIROS-PÖTTYÖS, kerámia fűszertartót is. :o))))))

Ez volt az elmúlt évek egyik legszebb gyertyagyújtása.

Csak egy baj volt ezzel a vasárnappal. Nagyon hamar vége lett! 

Ötperces születésnap... :o)))

Második fejezet...


- Mikor mész haza? - kérdezte.
Ránéztem az órámra, 16 óra 10 volt.
- A fél ötöst már nem érem el, tehát a fél hatossal. Addigra végzek. - válaszoltam.
Amikor legközelebb a konyha felé mentem, láttam, hogy torta készül.
VALÓBAN nem gondoltam  hogy nekem készíti. SáraNagyinak is a héten volt a szülinapja, kért is rá egyszerűen elkészíthető, de finom csoki torta receptet...

Hát tévedtem. Nekem készült a torta. Ez olyan negyed hat magasságában derült ki számomra, és SáraAnya nem is értette, miből gondoltam, hogy másnak. Ő megmondta még délelőtt, hogy tortát fog sütni nekem.
És tényleg!

Ez ANNNNNYIRA jellemző rá! Kigondolja, eltervezi, elkészíti. És közben azon dohog, miért nincs már meg... Mire a kigondolás végére ér.. :o)))))

Nem sok fotó készült. Nem én fényképeztem. Valamiért... :o))))

De azért párat tudok mutatni.

Maya abban a pillanatban, amikor valaki, valahol gyertyát gyújt (és most van a Hanuka időszaka is náluk!), rögtön rázendít a "Bojdog szüjetésnapot" kezdetű nótára... :o)))

Amikor Anya behozta a tálcán a tortát, azonnal belenyalt a lecsorgott csokoládékrémbe, és üdvözült arccal mondta: "Ez nem is süti, hanem csoki!" És ragyogott a szeme. Megzabáltam! :o))))

Ja!!! És Sárának 18 órára az uszodában kellett lennie. Tehát 3/4 6-kor indulnunk kellett...

Így esett az ötperces születésnapi köszöntés, meg tortaevés péntek délután. :o)))))

Tényleg úgy van az,...

... hogy a SORS nagy rendező. Kár bosszankodni dolgokon, mert előbb-utóbb mindig kiderül, hogy semmi nem történik véletlenül.

Tegnap városon kívül dolgoztam volna. El is mentem, ácsorogtam egy ideig a cudar hidegben a kapu előtt, mire sikerült elérnem a ház asszonyát. Kiderült, hogy elfelejtette, hogy ez a hétfő az a hétfő, amikor megyek hozzájuk. Nem először!
Hazafelé pedig szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy ebben a délelőtti időszakban, óránként egy busz van a városba, arra közel háromnegyed órát vártam. Nem voltam boldog, na!

Aztán alighogy elindultam a busszal, hívott Gergő. Mikor leszek otthon? Kellenének a papírjai, hogy bemehessen a kórházba. Mondtam, hogy nemsokára, és már vigyorogtam. Kívül, belül.





Ma pedig, munka után, Borókámmal szülinapozunk. :o)))))))