Egyszer volt

Volt mindenféle verzió: főzünk otthon, aztán fazekastul megy a cucc Erzsi tánti pincéjébe. Főzünk a keresztelő előtti délutánon, aztán dobozokba pakolva valahogy besuvasztunk mindent a hűtőbe. Végül az ünnep napján keltünk ötkor /Ilcsi már fél ötkor, mert Regőst is kell etetni... :o)))/

... És lássatok csodát tizenegyre ott voltunk a templomban, és nem a főzős kötényünkben. :o))))

Eldönthettük, hogy akarjuk a keresztelőt: mise közben, vagy utána. Nem nyúlt, mint a rétestészta, hamar túl voltunk a szertartáson. Regő végig aludta az egészet, csak akkor nézett föl csodálkozva, mikor a pap átvette, és bemutatta a közösségnek. Ekkor sem szólt, csak figyelte mi történik. :o)))

Szóval hamar vége lett. És jöhetett a finom része a napnak.

Volt minden: : együtt-ebéd, duma-partik, játék, olvasás...

 Emléklapot is adtunk... :o))))

... és borult a nép a matracról... :o)))

Mosolyok minden mennyiségben...