Mindenféle...

Jól esik a forró kávé, a mellény a hátamra... hűvös a lakás. Mártonban már egy ideje befűtünk az esti fürdés idejére, itthon tegnap este raktuk meg először a kandallót. Igaz, elég volt egyszer megpakolni. Kevés fa, és a nyáron fölhalmozódott papírok lettek hamuvá, kellemes meleget adva az esti együttlétünkhöz.

Délelőtt  telefon Zsebivel. Voltunk anyával a reálba, és vettünk spenótot, szőlőt, és kértem anyát, hogy vegyünk innivalót, de anya azt mondta, nem veszünk, mert van otthon. És megyünk át az úton mama, megyünk haza a játszóértről... és mondta, mondta, én meg nyeltem a könnyeimet, még jó, hogy nem kellett megszólalnom. Hatalmas szókincse van a háromévesnek, és ahogy összerakja mondatokat! Ügyes aprónép! Olyan büszke vagyok rá! Imádom!

Kismaszat is mondja a magáét odafönt, imád sikítozni, szereti hallatni a hangját, sokszor hangosabb, mint a bátyja. Kúszva-előrebillenve közlekedik, meg kell zabálni, ahogy dől jobbra-balra a nagy igyekezettől. Kiszemel valamit célként, és nagy elszánással közelít feléje. Nagyon fura nekünk, hogy még nem mászik, úgy igaziból, de már föltornázza magát félig ülő helyzetbe, csak bámuljuk, jééé! mindjárt fölül ez a gyerekecske! (És meg is mutathatnám, hogy néz ez ki, ha lenne egy jó fényképezőgép a családban, de nincsen. Ilcsiéké is kipurcant. Direkt az én bosszantásomra! Hétvégén Erzsi tántimtól kértem kölcsön a gépét, ne maradjunk fotók nélkül)

Lemondták a ma délutáni munkámat. Nem érintett rosszul, először mentem volna oda, ha lesz belőle valami jó, ha nem úgyis jó. Nem panaszkodom. Január óta (mióta nincsenek munkaként az életemben Sáráék) most, szeptemberre lett tele az előjegyzési naptáram állandó munkákkal. Eddig is volt mindig feladat, valahogy a SORS úgy rendezte, hogy az átmeneti időszakot megtűzdelte egyszeri takarításokkal.

Lófráltam egyet a Lehel piacon, ami jó volt, csak nem kéne összehasonlítgatnom a ráckeveivel... nem tesz jót a Lehelnek. :o))))


És, ha már így alakult, mégiscsak lesz almás palacsinta vacsorára.

...

Telefon a nap folyamán, a kijelzőn magánszám. Fölveszem, mert munka is lehet. Gergőt keresik. Mondom, az édesanyja vagyok, nem tudom adni, nem élünk együtt. Elérhetőség? Nem tudok róla semmit, jó ideje nem tartjuk a kapcsolatot. Megköszönte, letettük a telefont. 

Nem kérdeztem honnan kereste. Nem kérdeztem miért. 

Már nem kérdezek.

Zente bátyó

Apa! Én nem vagyok gyerek, én Zente bátyó vagyok. :o))))

A szín

Ilyen az idei, Mártonban főzött szilvalekvárom színe:

Mutatom a hétvégén (mindenkinek a kezébe adva egy üveggel), hogy ilyen színű pulcsit/blúzt/kardigánt/mifenét AKAROK! Ha van/láttok ilyet, szóljatok, adtam ki az utasítást. Erre a Robi megfogja Boró blúzát: Ilyenre gondolsz?  És vigyorog ezerrel...

Ilyenre hát, néztem egy nagyot.
És néha látok is...

Süni torta

Ez a recept lett a nyerő a sok közül. Persze nem szó szerint, hiszen én jellemzően mindent kicsit másképp, mint az elő vagyon írva... :o)))))


Először a krémet készítettem el, mert annak kell pár óra pihenés a hűtőben, mire elnyeri végleges formáját, ízét. Régóta használom ezt a  Kiskukta-receptet, nálunk ez nagyon bejött.

Krém alapanyagok. A cukor a tojások alatt van... :o))

Gőz fölött megfőztem a cukrot és a tojást.

A még forró alapba belekevertem az összedarabolt csokit, a cukrozatlan kakaóport, és a rumaromát.

Amikor ez készen volt, szoba-hőmérsékletűre hűtöttem, és ment a hűtőbe pihenni. (Nálam ez egy éjszakai szokott lenni.)

Ezután következett a piskóta. 

Amikor kihűlt, folpackba csomagoltam, és ezt is félretettem másnap reggelig.

Következett a torta legizgalmasabb része: a mandulaforgácsok olvasztott csokiba forgatása. 

Kiszámoltam (!) kb. 300 darabot, és nekiláttam.

Nálunk nem szeletelt mandulából, hanem mandula-forgácsból készültek Sün Soma tüskéi.

Mire ezzel elkészültem, éjjel negyed három volt (najó, de este kilenc körül kezdtem sütni-főzni), így elmentem aludni. :o)))

/Papusom tegnap este, miután elmentek az utolsó vendégek is, megkérdezte, a sün tüskéit hol vettem? Vajon hol volt az előző 24 órában? :o))))/

Másnap reggel, a jól áthűlt csokikrémbe belekevertem a nagyon puha vajat. Így lett teljesen készen. 

Elkezdődhetett a torta összerakása. 

Papír-mintát tettem a piskótára, körbevágtam. 

Majd a sün-formákat még két lapra vágtam.

Megkentem csokikrémmel*.

Végül következtek a tüskék/szemek/szájacska.

A szája kicsit morbid lett,  lehetne kisebb, vagy mifene, de az is a mienk, Zsebi nem reklamált. 

Nagy öröm volt Sün Somát meglátni és megenni, oszt ráadásnak még volt egy túró rudi torta is. :o))))

*A krémből szokás szerint dupla adagot készítettem, de most ez soknak bizonyult. A maradékot, ma reggel nyalakodta el a család apraja-nagyja. :o)))))

Három éves

Három évvel ezelőtt, ilyenkor éppencsak ocsúdtunk a sokkból, hogy váratlanul megszületett az unokánk. A szülőszoba előtt arra vártunk, hogy rendbe tegyék Őt is, Anyát is, és Apa bemehessen Hozzá a koraszülött osztályra.

Olyan picurkának született, hogy Irén mama alig merte megfogni (pedig kilencedik unokája volt).

Alig hiszem az elmúlt három évet...  Nézem a régi képeket, csak nyelem a könnyeimet... olyan sokat változott... alig- emberkéből egy gyönyörű kisfiú lett.

... én meg csak ülök itt, oszt bőgök...