Ötperces süti

Nnna, jó, tíz, ha segítség van... 

Végy hat tojást, öt evőkanál lisztet, egy evőkanál cukrozatlan, holland kakaóport, hat evőkanál porcukrot, csipet sót, és egy álomittas unokát, aki az ebéd utáni szunyókálásból alig ébredve, azonnal, NAGYON SÜTNI AKAR. <3 :D <3
Az unokán kívül (!)  a hozzávalókból készíts piskóta tésztát, vajazott. lisztezett tepsibe öntve süsd 165 fokon 15-20 percig (hőlégkeveréssel). 

Amint megsült/kihűlt töltheted bármivel: baracklekvár, puding, vajkrém, mittoménmi.

ÖT PERC múlva garantáltan SEMMI nem lesz a süteményes tálon... :D

A ZsebiMaszat-falvi romtemplom hiteles története :o)))))

Egyes leírások már az 1500-as évek elején említést tesznek róla.  A ZsebiMaszat család birtokán, gyönyörű környezetben, az erdő közepén épült.

Szerzetesek hajléka volt, sokszor szolgált az üldözöttek menedékéül az évszázadok folyamán. 

A II. Világháborúban súlyos harcok folytak körülötte, abban az időben kórházként is működött.

Sok ember életét mentették meg pusztán azzal, hogy megbújhattak a falai között.

A harcok elmúltával pár évig még lakta, rendben tartotta egy csoport szerzetes.

Aztán magára maradt. Erdei vadak, madarak hajlékául szolgált, nem volt igazi gazdája.

2015 karácsonya előtt találtak rá a család késői leszármazottai.

Kemény tél volt, mikor először meglátogatták. Az ablakokon, ajtókon keresztülsüvített a metsző, téli szél, kavarva a havat, magas hóbuckákat építve a fenyők tövében.

A legifjabb nemzedék sikongva vette birtokba az udvart, az épületet. Hóembert építettek, hógolyó-csatákat vívtak. Elhatározták, hogy télire etetőt építenek madárnak, vadnak, tavasszal pedig felújítják az épületet.

S mire eljön a tavasz, kitalálják azt is, hogyan, miként lehetne ismét használni ezt a romjaiban is csodaszép templomot… :o)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) 

Adventi koszorú mézeskalácsból

Annyi szépséget láttam a neten, miután elhatároztam, hogy elkészítem, hogy majdnem elment a bátorságom szabadságra. De, csak majdnem...  J

Végül Limara* ötlete/receptje lett a befutó.

Kivételesen szó szerint követtem a receptben leírtakat, csak a díszítés lett kissé egyéni (mer én eléggé béna vagyok írókázásban, gyakorolnom kell még ezt a mesterséget)... amolyan "natimamás"...

Íme a folyamat képekben:

Eltettem pihenni egy napra, a szoba egyik sarkába :)

Aztán tervezgettem, rajzolgattam...

... alakult lassan fejben, papíron...

Ágnesem itt kapcsolódott be az alkotás folyamatába

Ebédnél advent második vasárnapján

A mű :)

Készült mézeskalács is, csak úgy... szeretetből... 

Társasozás vacsora előtt

... és végül az én szépem. Hiszitek, vagy sem, most olyan kedvem van még vagy ... sokatsokat készíteni! :)

És az IGAZI készülődés még csak most kezdődik! Holnaptól készülnek itthon, Zsebivel, Kismaszattal közösen munkálkodva a karácsonyfára/ajándékba szánt mézesek, habcsókok, habkarikák, szaloncukrok... közeleg Luca napja. :)

Ja, és közben kicsit születésnapozunk is. 

De... pssszt! Nehogy elszóljátok magatokat! Ez titok! :)

*Jó szívvel ajánlom ezt a receptet kipróbálásra (ha még nem ismeritek). Könnyű vele dolgozni, nem ragad, finom. De az adag hatalmas, arra figyeljetek. Nekem kitelt belőle a két adventi koszorú, és hat tepsi mézeskalács. Ha nem tudjátok egyszerre földolgozni az sem baj, két-három napig eláll a hűtőben.