A francia krémes

Vannak sütemények, amikre sokáig, sokszor évekig készülök. Lelkileg. Aztán egyszer csak, mindenkit meglepve, már sütöm is.Kicsit megfontolatlanul, nem rákészülve (alapanyag szempontjából), de annál nagyobb örömmel, lelkesedéssel.

Egy ilyen sütemény a francia krémes is. 

Már több recept van a tarsolyomban, kinyomtatva, kézzel körmölve, mind kipróbálásra vár. Csak odáztam... nehéz... éééénaztánnemtudokolyat, nyafogtam sokáig. 

DE IZGATOTT. NAGYON.

Aztán egyszer csak ott álltam a cukrászdában, rendeltem a 24-i együtt-ebédünkre a nyeremény kuponra a krémeseket. Sokan leszünk, gondoltam sima krémesből több fér bele. De ott kellették magukat a francia krémesek is. Elkezdett motoszkálni bennem valami...

Otthon mondom Ilcsinek a sima krémest, rám néz, az jó mama, de én jobban szeretem a francia krémest. És az a valami egyre erősebben molyolt a lelkemben...

Az elmúlt másfél hetünk Inárcs jegyében telt. Míg Ágnesemék fürdőben kúrálták fájós csontjaikat, mi jöttünk, mentünk Pest és Inárcs között, vigyáztuk a házat, kertet, baromfiudvart, kuttyot. 

Ezen a hétvégén már péntek délután kimentünk. És mire mindent bepakoltunk, már TUDTAM: most végre meglesz az a francia krémes.

Persze a receptek itthon, (sejtésem alapján) hozzávalókból szinte semmi.

Még jó, hogy van wifi, meg okostelefon, néha nem bánom, na!

Végül apróséf receptje mellett voksoltam. 

Gondoltam most beleadok anyait-apait, pontosan végig csinálom a receptet. Fázis fotók vannak, korrekt leírás, meg minden... Idő, tér, nyugalom, csak a süteményre fogok majd koncentrálni, minden adott a teljes sikerhez. 

Majdnem úgy lett.

De csak majdnem...

Íme az én francia krémesem története képekben:

Lépésről lépésre leírtam a folyamatot, összeírtam a hozzávalókat, és szombat reggel elmentünk beszerző körútra :)

                             

A tészta kicsivel többet pihent a hűtőben, mint két óra

A második lapot már előre megszurkáltam villával (ez ugyan nincsen a receptben), mert ahogy sülni kezdett, hatalmas hólyagok lettek rajta... még a végén durrant volna. :o)))))

A vaníliakrém hozzávalói (persze tojásból négy darab kell, csak későn kaptam észbe, hogy fotózni akarok)

Forr a tej a bourbon vaníliával

A tojásmassza is elkészült közben

Vaníliakrém majdnem kész...

... már csak a tojáshab hibádzik hozzá...

Összerottyantva egy könnyű, nagyon finom krémet kaptam

Jóvannna! Még van mit tanulnom! :o))))

Így fotózva nem is olyan rémisztő, igaz-e?

Vaníliakrém a helyén...

... adtam neki időt, hogy hűljön, összeálljon.

A tejszínhabbal megint megjártam. Kellett nekem alább adnom! Arrafelé nem volt Cserpes. De azért az is meglett.

A máz hozzávalói a konyha-pulton...

... és a fazékban rotyogva.

Itt már szentségeltem megint, amiért nincsenek megfelelő eszközeim. Mondjuk első lépésként egy éles késsel, és egy normális lapáttal/spaklival/mittoménmivel is megelégednék

Hát na! Nem hittem, de kijött belőle a húsz darab. És még a szélek is issstenienkrémes valamik lettek Papus legnagyobb örömére... 

Egy éjszakányi pihenés/összeszokás után lett teljesen kockákra vágva

És hiszitek, vagy sem, de tök olyan lett, mintha francia krémes lenne...* :) A tésztája, a krém, a minden. Ilcsi azt hitte, hogy készen kapható leveles-tésztát használtam. 

Már ne gyertek, mert nem tudok kínálni egy morzsányit sem. :)

*De azért nem nyugszom addig, míg ennél szebb, jobb, szájunk íze szerint valóbb nem lesz!

Lesz még mifelénk francia krémes! :)